Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

adjon győzelmet minden ügyeiben. Kivánom, hogy legyen mindig felperes, és mint ilyen támadja meg a bűnös szenvedélyt, a rosszat s a jók ellenfelét, ő pedig sokáig élvezze győzelmének örömét. És kivánom, hogy nagyon-nagyon későn érkezzék el azon idő, midőn egy még az életnél is nagyobb hatalom teszi az embert alperessé, ki beperel, elbuktat és száműz ama szomorú helyre, melyet az emberek utolsó telkének neveznek. Nem, nem uraim 1 tegyük, illeszszük homlokára érdemeinek koszorúit és kívánjuk szivből, hogy Isten éltesse őt kedves családjával sokáig!« A társas ebéd naplementig tartott, s folyton szikráztak a szebbnél-szebb köszöntők. Este 8 órakor hangverseny és műkedvelő előadás volt a színházban, melynek jövedelme a »Kiss Áron emlékalap «-ra ajánltatott fel. Á hangversenyt Varga Lajos majtisi ifjú lelkész nyitotta meg ezen alkalomra készített »Prolog« című saját szellemes költeményének elszavalásával, mely általános köztetszést keltett. Az előadáson megjelentek a kedves vendégek ís; és annak végeztével visszatért a díszes társaság a polgári társas körbe, hol a fiatalság táncra kerekedett és tartott a mulatság kivilágos viradtig. Reggel a főpásztorok és a többi kedves vendégek bűcsut vettek tőlünk és mi magunk maradtunk, hogy szokásos őszi gyűlésünket megtartsuk, melyet déli 12 órára bevégezvén: az ünnepély színhelyéről azon hő kívánattal oszlottunk szét: hogy az isteni gondviselés az Áronok Áronját, a mi kedves Kiss Áron esperesünket tartsa meg és éltesse még sokáig! Kalós Péter. Egy lelkész beigtatási ünnepély. Nem azért kívánjuk ez ünnepélyt nyilvánosságra hozni, hogy láttassunk, — habár az. ily ünnepélyek gyakorlatban vétele előnyös hatással lenne ugy a lelkész tetterejének fokozása, mint a gyülekezetek vallásos érzületének felkeltésére, — hanem azért, mivel a dolhai leányegyházban történt, hol 1848 óta sem lelkész, sem tanitó nem volt, s melyet a sokaságtól rettegett domestika keltett életre halottaiból. Mint emlitém, e kisded, 96 lelket számláló, távol, félreeső helyen, idegen ajku és nemzetiségű népek között levő egyházban a lelkészi hivatal, azzal együtt a nevelés ügye 37 éve szünetel. Az előtt a nagynevű gr. Teleki család tartott fenn saját költségén egy udvari papságot, mely azonban a ref. lakosok — alig 2 — 3 család — csekélysége miatt, a mindent átalakító s ujvíszonyokat teremtett 1848. évben megszűnvén, azóta évről-évre szaporodó híveink évenként csak is háromszor — a nagy ünnepek alkalmával — részesültek a vallás áldásaiban; gyermekeik vagy egészen iskolázás nélkül nőttek fel, vagy az orosz iskolába jártak, keresztelést, temetést — az anyaegyház távolléte miatt — igen sokszor a gör. kath. lelkész teljesített — collegiális szívességből. S e helyzeten a domestika létrejöttéig gyökeresen segíteni nem lehetett. Ekkor azonban egyházmegyénk felterjesztésére a convent által egy s. lelkész-tanítóság szervezése céljából 300 frt évi segély tétetett folyóvá, melyhez a gyári munkások társládája 100 frtot, az uradalom iskola helyiséget és lakást s elegendő mennyiségű fat ajánlván fel, az egyházkerület utasítása folytán, az első keresztyén egyház alakulása emlékünnepén, pünköst másod napján megalakult a dolhai leányegyház is, gondnok, presbyterium választatott, majd a nagyszőllősi egyházmegyei gyűlésen a s. lelkésztanitó kineveztetett, e hó 27-én pedig Csík Albert volt aradi s. lelkész személyében be is állíttatott nagy fontosságú hivatalába. Az ünnepélyre szépszámú és előkelő közönség gyűlt össze. Ott láttuk a 13-ik században épült, csinosan feldíszített templomban, az egyház főgondnokát gróf Teleki Gyula o méltóságát, s az egyház egész közönségét, Szigetről lírányi, Kricsfalusi országgyűlési képviselőket, Jelenfi Kornél törvényszékig elnököt, Berghoffer Vilmos kir. alügyészt, Szép/aludi Orlosi Ferenc levéltárnokot és írót, kik, bár nem mindnyájan hitfeleink, de tudják méltányolni egyházaink cultur missióját. A lelkészi karból Csermák István esperesen kivül megjelentek : Biró Lajos, n.-szőllősi, Toroczkai János bábonyi, Nagy Frigyes huszti lelkészek, Kócsi Dániel edínburgi akadémikus. A 3 7-ik dicséret első versének eléneklése után esperes ur emelkedett fel az Úrasztala mellől és üdvözölvén a közönséget, rövid visszapillantást tett a kisded egyház múltjára, annak ugy felekezeti, mint nemzetiségi exponált helyzetére, örömét nyilvánítván a felett, hogy a domesztika segélyével sikerült itt ismét meggyújtani az evangélium fáklyáját. Majd az ifjú lelkészt a hivek szeretetébe ajánlva, ahoz fordult és mondá: »Vedd át e kicsiny sereget és legeltesd Isten dicsőségére; hirdesd nekik az igét mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben, szolgáltasd ki a Jézus által szerzett és hagyott sákramentomokat. Vedd a könyvek-könyvét, a bibliát és annak lelke legyen a te lelked, ereje a te erőd, világa a te világosságod és soha ne prédikálj abból mást, hanem csak a Jézus Krisztust, azt pedig a ki megfeszíttetett. És amit szól szád, ugyanazt mutassa életed. Hogy légy te a világ világossága ; fény, mely vezérel; tűz, mely melegít; só, mely ízt ád az ételnek; lélek és élet, mely megelevenít; hit, mely hegyeket mozdit ki helyéből; szeretet, mely mindeneket reméli, mindeneket eltűr és soha el nem fogy!« A közönségre mély benyomást tett eme beszéd után Csik Albert s. lelkész-tanító lépett a szószékbe, s prédikált Ap. Csel. XX. 22 — 24. alapján arról, miként gondolja elvégezhetni futását és a szolgálatot melyet vett az Úrtól. Három kötelességről szólít, i-ször, hogy a tudománynyal párosult vallássosság mezején vezérelje a lelkész gyülekezetét, szépen tárgyalván itt, hogy a lelkész nem zárhatja el magát a tudományok haladása előtt, de nem szabad felednie, hogy minden bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. 2 or hogy legyen a lelkész munkás az erkölcsiség mezején, önéletével tegyen bizonyságot az általa hirdetett igéről. 3-or legyen népének szószerinti értetemben barátja. Szóllott még a Teleki családhoz, mint az egyház pártfogójához, kikkel együtt van hivatva őrködni e kicsiny Sión felett. Beszédjét, melynek alaki szépségét és tartalmasságát az előadás komolysága, a hol tárgya ugy kívánta emelkedettsége is fokozta, hálaima s ezt a 235-ik dicséret 3-ik versének eléneklése zárta be Az ünnepély templomi része végeztével, a teljesen felszerelt iskola helyiségében jöttek össze az egyház tagjai, hol a felügyelő lelkész elnöklete alatt egyházi tanácsülés tartatott, melynek két kiváló fontosságú tárgyát alkalomszerűnek tartom megemlíteni. Egyik a főgondnok, Teleki Gyula ő méltóságának ajánlata, midőn melegen üdvözölvén az uj lelkészt, elmondá, miszerint tudja és érzi, hogy nagy névnek örököse, ösmeretesek előtte elődei egyházi érdemei, kik közül édes apja néhai Teleki Sándor gondnoka volt ez egyházmegyének, tudatával bir kötelességeinek is, ugyanzért tekintettel a dolhai egyház missiószerű hivatására, a s. lelkész, mint tanitó fizetéséhez 100 frttal kiván járulni; ezen kivül évenként 25 frtot ad a magyar nyelvben legtöbb eredményt felmutató gyermekek közt kiosztandót. Természetes, hogy