Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-04 / 40. szám

rület mindegyike évenkint 2COO frtot fog kapni. A bizottság eddigi tagjait: Szeberényi püspököt, Fabinyi ker. felügyelőt és Győry Eleket újból megválasztották. Ezután a »Skolnik« tankönyv ügye került tárgyalás alá. Nógradmegye közigazgatási bizottsága ugyanis egy szolgabíró jelentése folytán a nógrádi esperességhez átiratot intézett, melyben őt arra figyelmezteti, hogy a tót iskolákban használt »Skolnik« földrajz hazafiatlan és pánszláv tendenciával bir. A nógrádi esperes Schwehla János védekezik e gyanúsítás ellen és kéri a kerületi gyűlést, küldjön ki e könyv átvizsgálása céljából bizottságot. Hosszas vita után, a gyűlés Hrencsik Károly, Hendl Vilmos és Breznik igazgatóból álló bizottságot megbízta eme könyv revíziójával. Az újvidéki evangelikus templomnak az iooo frtnyi segély megszavaztatott. A békésmegyei esperesség átirata, mely a szabadkai protestáns egyháznak a szegedihez való kapcsolását kérelmezi, heves vitára adott alkalmat. A kerületi gyűlés, miután Belohorszky kijelentette, hogy a bács-szerémi esperesség, melynek hatáskörébe esik Szabadka is, egy év lefolyása alatt vándor lelkészt fog alkalmazni, — elhatározta, hogy ez ügyben egyelőre semminemű intézkedést nem tesz. A szeptember 28-iki ülésben először a szuplikáció iigye került szőnyegre. A barsi esperesség indítványozza, hogy a terhes és minden rendszer nélkül vezetett s:zuplikációk szüntettessenek meg s a templomok és iskolák szükségletei más uton szereztessenek be. A közgyűlés megkeresi az egyetemes ülést, hogy az a szuplikáció ügyét valamikép rendezze s abban végérvényes intézkedéseket tegyen. Rendkívül élénk eszmecserét idézett elő az anyakönyvek vezetésének kérdése, mely már a mult években annyiszor képezte izgatott viták tárgyát. A nyelvi kérdés ügye, mely már az egyetemes gyűlésen szőnyegre került volt, véleményadás végett jutott vissza. Fabinyi Theofil határozottan kijelenté abbeli óhaját, hogy az anyakönyvek magyarul vezettessenek. De tekintetbe óhajtaná venni ama magas korú lelkészeket, a kik a magyar nyelvet nem bírják s kiktől ennek megtanulása méltányosan nem követelhető. Ezekre nézve kimondatni kivánja, hogy a jelenlegi püspök hatalmaztassék föl saját belátása szerint engedélyt adni arra, hogy a kivételt képező lelkészek ezentúl is olyan nyelven vezethessék az anyakönyveket, mint eddig vezették. Részt vettek még a vitában majdnem az összes jelenvoltak, Haviár, Láng Adolf stb. a nélkül, hogy egy könnyen megállapodásra juthattak volna. Fabinyi Theofil látva, hogy a közgyűlés e tárgyban nem juthat megállapodásra, azt a közvetítő indítványt tette, hogy terjesztessék az egyetemes gyűlés elé az ügy azzal, hogy a kerületi közgyűlés határozottan óhajtja, hogy az anyakönyvek magyarul vezettessenek; ha azonban az egyetemes ülés azt véli kimondandónak, hogy a jelenlegi püspök kivételes esetekben egyes lelkészeknek adhasson kii lön felhatalmazást, a kerületi közgyűlés részéről ebben határozott támogatásra fog találni. A közgyűlés általános helyesléssel fogadta az elnök indítványát s több kisebb háziügy letárgyalása s Fabinyi Theíil s Szeberényi Gusztáv búcsúzó beszédei után az ülés véget ért. Az erdélyi reform, egyházkerület közgyűlése. (Vége). A szeptember 21 iki gyűlésben délelőtt a codificationalis bizottság munkálata olvastatott fel. Az 1882. évi ref. zsinati törvények 9. §-a fennhagyta az erdélyi egyházkerületnek, hogy háromszázados különállása alatt kifejlett szervezetét s alkotmányát fenntarthassa s magára a zsinati törvényeket azokhoz képest alkalmazhassa. Lényeges különbségek: 1) az állandó igazgatótanács, mint közigazgatási közeg, melynek továbbra fenntartása kívánatos, sőt szükséges; 2) a papi és világi elem közti számszerinti egyenlőségnek, valamint a kettős elnökségnek hiánya, melyek nélkül szintén el lehet az erdélyi egyházkerület, hol a világi elem tulnyomóssága ugy nemzetiségi, mint egyházi szempontból sokkal hasznosabb, mint volna a merevül keresztülvitt paritás; 3) a püspököknek, espereseknek, gondnokoknak, stb. nem az egyes gyülekezetek, hanem az illető egyházmegyei és kerületi közgyűlések általi választása, a mi az erdélyi egyházalkotmánynak nem tisztán presbyteri, — hanem részben consistoriális — szervezetéből következett, s melyet megváltoztatni Erdélyben szinte nem volt hasznos. A szeptember 20-án kezdődő kerületi közgyűlésnek — a püspök beigtatásán és a főjegyző választásán kivül — legfontosabb tárgya volt a zsinati törvények alkalmazása és életbeléptetése iránti intézkedés, ahhoz képest a zsinati- és a különleges törvények egybeöntött kodifikálása. E munkát a közgyűlés csak részben teljesítette. Elvi határozatokat hozott inkább s a részlet kérdéseket függőben hagyta ; ámbár egészen kidolgozott alapon és részletes bizottsági munkálat volt előtte, némely kérdéseket még érni hagyott, hogy közelebbről annál nagyobb közmegnyugvással oldhassa meg. Szeptember 21-én délután az üresedésben volt főbb helyekre ejtetett meg a választás. Főgondnokká a lemondott b. Bánffy Albert helyébe b. Bánffy Dezső, közfőjegyzővé pedig — mint már említettük — Szász Gerő választatott meg ; kiknek hivatalukba való beigtatása a szept. 22-iki ülésben történt meg. Először is az uj főgondnok kéretett fel a közgyűlésben való megjelenésre, kihez a közgyűlés öröm nyilvánításai között báró Kemény Gábor elnök intéz meleg hangú üdvözletet. Az uj főgondnok rövid erélyes beszédben köszöni meg a kitüntetést s programmul kötelessége teljesítésében szigort, lelkiismeretes pontosságot igér s hálával ígéri viszonozni a bizalmat. A megválasztott főjegyző meghívására Inczédi Sámuel vezetése alatt Parádi Kálmán és Ignácz Károly közgyűlési tagokból egy küldöttség menesztetik s Szász Gerő megérkeztéig elnök a gyűlést felfüggeszti. A mintegy negyed óráig tartó szünet után Szász Gerő, a küldöttség által vezettetve, palástosan megjelenik. Elnöklő főgondnok-miniszter őt is emelkedett szavakban üdvözli. Elvárjuk — mondá többek között — hogy hatásköreben mindig a béke apostola lesz s hogy nagy tehetségét kötelessége teljesítésére fogja, használni, fordítani. Most a gen. nótárius letette az esküt. Erre Szász Domokos püspök fordult a törvényesen hatáskörébe lépett férfiúhoz s a következőket mondá: > Ezelőtt hét évvel, ugyan e helyen élveztem életem egyik legédesebb pillanatát, midőn egyházkerületem színe előtt tettem a főjegyzői fogadást. Azóta az anyaszentegyház nagy gazdag jutalmat adott nekem azon szolgálataimért, melyeket e fogadás alatt végeztem. Püspökké tett. S most a midőn helyembe lépsz üdvözöllek, mert a gondnokokkal együtt ez állások egyházunk oszlopai.