Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-04 / 40. szám

Kérem Istent, hogy segítsen meg, miszerint a tőle kapott sok szép ajándékot, nemes buzgalmad hevét engedje meg az egyház javára használnod föl. — Fiatal és férfi korom évei együtt teltek le veled; ugyanazon időben, itt lettünk — már 26 éve — papok s azóta együtt munkáltunk, szenvedtünk s ha olykor szembe kelle szállnunk, a barátsági kötelék soha nem szakadt meg közöttünk. Most még fokozni fogom e barátságot, már csak azért is, hogy egyetértve annál jobban munkálhassuk az anyaszentegyház javát«. Szász Gerő meghatva fogadta a felhangzó éljeneket s mély csendben emelt köszönőszót, hogy ismert költői erejével ismét egyikét arassa szónoki diadalainak. Eletemnek e fontos pillanatában — mondá — midőn az egyházkerület engem a főjegyzőséggel megtisztelni kegyeskedett, engedtessék meg nekem, ki a közgyűlésnek eddig csak hallgatag tagja voltam, hogy most szólhassak. Rövid leszek, mint az az ut mely még előttem áll. Az én életem, az én időm ama magaslatra ért, honnan a szekér már robajjal szalad alá s ott vagyok honnan már több, a mire vissza kell néznem, mint a mennyi, mire előretekintsek. De a mi elmúlt életemből, nem mult el minden haszon nélkül. Hiszen azon 25 év óta, mióta Kolozsvár közönségének, híveimnek annyi elnézését vevém, tapasztalatokban is gazdagodhatám. Megtanultam, hogy a protestáns pap hivatása mily fenséges, magasztos ; az ő hivatása, kinek része van a családban, ki a társadalom humánus hatáskörében egyháza szervezete által kiegészítője az állami létnek : Próféta, apostol, szolgája az erkölcsi világnak. S ha küzdelme nehéz, jutalma : látni a felbuzdult sziveket, feltárni azokat, melyek nem láttatnak s ebben találnak örömet. Huszonöt éve hogy egyházam tür s ha meg kellene hálálnom jóságát, arra még egy élettel kellene bírnom. Mit tettem ez idő alatt? Szolgáltam kötelmeimnek s hódoltam az aesthetikai szépnek s ha nem is értem el nagy eredményt, bizonyára az ország előtt nem váltam egyházkerületem szégyenére ; a közdolgok terén, midőn résztvevék, elmondhatom, soha nem mentem túl a becsület korlátain, s kik utógondolattal vannak, emlékeztetem őket, Luther nem volt oka a parasztlázadásnak, de a reformatio az ő örök dicsőséges műve. (Éljenzés.) Minden hatalom közt, melyek előtt meghajlok, legnagyobb a toll. A toll hatalmasabb a csatánál, a mezők füveinél, mert az pusztít, ez elpusztul : ellenben a betűnek szive van s halhatatlan életet él. Ily gondolatokkal veszem föl a nekem nyújtott főjegyzői tollat s csak két szavam van : hála, köszönet. Igaz a szó nem garantia, de hát a hála a szívtől nyeri biztosítását s szivem lelkem igéretét teszem hogy e toll szenytelenül kerül vissza utódom kezébe. (Éljenzés.) A főjegyzőség a successio elesése folytán ma már nem oly jelentőségű, mint egykor: de ép oly drága nekem most is a szavazatok értéke, a határozat bizalma által, mert érzem, érdememen felül adatott nekem. Hiszem azonban, hogy az Isten a gyengék és erőtlenek által mutatja meg a maga hatalmát s midőn a szent tisztet elfogadom, az írással fordulok főtiszteletűséged felé: szólj és meghallgatlak, mutass utat s követlek, hogy nőjön és virágozzék egyházunk Istennek és Magyarországnak dicsőségére 1 Isten engem ugy segéljen. E nagyhatású, mélyen megindító beszéd után mindenki üdvözölni sietett a főjegyzőt, kinek Benkő János h. főjegyző gen. dírector ügyes szavakkal adta át a tollat. Ki hátra megy — mondá — nem örvend. E11 örvendek, hogy hátra lépek előtted s azt kivánom, hogy soha se legyek helyettesed. Álljon meg, ha újra lehet, a nap fölötted. A következő napokon tartott ülések főként a codificátionalís munkálat egyes §-ival foglalkoztak. Tárgyalás közben indítványba hozatott, hogy részint vallási, de részint nemzetiségi szempontból a brassói reform, egyház is a püspöki vizsgálat álló egyházak közé soroztas sék. A püspöki elnökhelyettes és ügyvezető részére a tanácsosi 100 frt tiszteletdíjon kivül még 500 frt szavaztatott meg. Majd Bodor Antal titkár felolvasta az igazgató-tanács felterjesztését az országos domesztikai segélybizottsághoz, a segélyalapból részeltetés végett folyamodók kérvényeinek tárgyában. E felterjesztéshez mellékelve van a rész'etes kimutatás, mely szerint az erdélyrészi egyházközségek összesen 131,552 forintot kértek, az egyházmegyék ez összeget 75,001 frtra redukálták és végre az igazgató-tanács 44,220 frt kiutalványozását ajánlotta. A tiszáninneni ref. egyházkerület közgyűlése. Szeptember 22 és 23-ik napjain tartatott a mondott közgyűlés Sajó-Szent-Péteren, melyre az egész kerület köréből számosan jelentek meg. Az előzőleg tartott istenitisztelet után id. b. Vay Miidós világi elnök a közgyűlés tagjait meleg szavakban üdvözölvén, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánította. A gyűlés első tárgyát a theologiai tanrendszer ügyében kiküldött bizottság jelentése képezte. Az e jelentésben foglalt javaslatok célja a theologiai pálya megnehezítése, vagyis a tehetség nélküli ifjaknak ezen pályáról idejekorán való elterelése. A közgyűlés elfogadta azon javaslatot, hogy a 2-ik év végén szigorú alapvizsga tartassék. Lükö Géza indítványára elfogadtatott továbbá, hogy a konventi tagokat ne a kerületi gyűlés, hanem az egyházak válaszszák. Következett a tanárválasztás. A bölcsészeti tanszékre öten pályáztak : Heisler József, Szalay Károly, dr. Finkey József, Melegh Gyula és Tót Pál (a miskolci leánynövelde közkedvességü igazgatója) de ez utóbbi csak azon feltétel alatt, hogy állását engedtessék meg csak egy év eltelte után elfoglalnia, a mi miatt azután a választhatók közül kiesett. Két izbeni szavazás után megválasztatott dr. Finkey József 37 szavazattal, dr Heiszler József 28 szavazata ellenében. A jogtanári székre egyhangúlag Kun Béla választatott meg. Lükő Géza azon interpellatiója után, hogy a püspök ur gyakorolja e a zsinati törvények értelmében az egyházak látogatását; s Kun Bertalan püspök urnák azon válasza után, hogy neki utasításul csak azon egyházak látogatása adatott, a hol baj van, s hogy célja közelebb Ung, Zemplénmegyéket meglátogatni, — áttért a közgyűlés a kiválóan fontos tárgyra, a gömöri egyházmegye ismeretes indítványának a tárgyalására. Először is idősb b. Vay Miklós szólalt fel. Hivatkozott tettekben gazdag múltjára, elmondta azokat a főbb eseményeket, melyekben részt vett, s melyek a református egyház történetének is kimagasló tárgyai. Sohasem engedett sem az alulról sem a felülről jövő pressiónak, ő mindig tudta, mit tegyen. Most is maradni fog. Már két jó széket — mondja — meg is rendeltem számunkra, el is foglaljuk, de ha nem engedi az egyházkerület, akkor is tudni fogom, mit tegyek. Utána Teleky Péter szólt s hosszabb indokolás után következő határozati javaslatot nyújtott be. »Tekintve azt, hogy az egyházkerület határozatilag elvül kimondotta, miszerint a zsinat hatáskörébe tartozik annak eldöntése, vájjon a püspökök és főgond-