Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-04 / 40. szám

tartozik többé oda, s minthogy más területhez tartoznak, a mi törvényeink reájuk nézve nem irányadók. Kételkedését fejezi ki az iránt, hogy a magyar kormány segítségére lenne a kerületnek az ajánlott módon. Célszerűnek találná egyenesen a horvát kormányhoz fordulni. Szükségesnek látja első sorban konstatalni az állás törvényességét, azután megállapítani az eljárás módját. Pulszky Ágost kételkedik azon, hogy a horvát kormány illetékes volna ez ügyben határozni. Tanácsosabbnak tartja azt az eljárást, hogy a közgyűlés forduljon a miniszterelnökhöz, a nélkül, hogy egyenes követelést támasztanánk. Annál is inkább ideje volna e fellépésnek, mert nem sokára összeül a regnikoláris bizottság, mely számos más gravamennel is fog foglalkozni s ez alkalommal a szőnyegen forgó kérdéssel is foglalkozhatik. Szeberényi Gusztáv püspök felemliti, hogy még 1874-ben látogatást tett a horvát egyházközségekben a horvát kormány megbizottaival egyetemben A canonica visitatio kifejezése annak, hogy a törvény szerint történik a látogatás. 1874-ben négy községet látogattak meg s akkor a pátensről soha sem szólt senki. A miket rendelt, azok megvannak a jegyzőkönyvben s szóló rendelkezett a törvények szerint. 13 éve soha konfliktus a pátens miatt nem volt. A miket rendelt, azok végrehajtattak, papokat szentelt stb., szóval, sohasem adták jelét annak, hogy a pátens érvényben van Horvátországban. Szóló kijelenti, hogy került mindent az összeütközésre, eljárásáról jelentést terjesztett a kerületi gyűlés elé. Stelczer Károly felkéri a közgyűlést, hogy mult évi határozatát a horvát kormánynyal szemben tartsa fenn, mert az evangélikusok Horvátországban szétszórtan élnek s nem képesek szegénységüknél fogva arra, hogy külön esperességet képezzenek. Sembery Imre azt óhajtja, hogy a kormányhoz intézendő kérvényben kiemeltetnék az, hogy a bányakerület püspöke éveken át működött Horvátországban, hogy soha e tevékenységében bárminő pátensre hivatkozással nem akadályozták s az 1859-iki pátenst soha elő nem hozták. Belohorszki Gábor felemliti, hogy a horvát kormány ez ügyben csak akkor nyilatkozott, ha hozzáfordultak s ily esetekben a türelmi pátens értelmében határozott. Hozzájárul a bács-szerémi esperesség indítványához. Fabinyi Teofil világi elnök kijelenti, hogy az ügy protestáns országos sérelmet képez s az egyetemre viendő fel, továbbá, hogy az ügy a reformált egyházzal együttesen intézendő el. A horvát kormány koncedál olyanokat, melyek az evangelikus egyház jogainak elismerésére vallanak. Igy hivatkozik a pátensre, de nem vonja kétségbe a kerület főhatóságát. Ha e tény világosabban kifejtetett volna, erős fegyvert képezne az ev. egyház kezében. Felemliti még, hogy az uj-pazovai egyházközség adminisztrátora november i-jéig maradhat csak állomásán a horvát kormány rendelete értelmében. Indítványozza ennélfogva, kéressék fel a közgyűlés által a horvát kormány, hogy a mostani állapotokon ne, változtassanak addig, a mig ez ügy végleg el nem intéztetik. A közgyűlés az elnök által kifejezett értelemben határozott. Másnap a kiküldött bizottságok jelentései kerültek napirendre. Ezek közül első sorban a népiskolák állapotáról szóló jelentéseket tárgyalták. Áchim Adám a bányai ev. egyházkerület alsó feléről terjeszti be jelentését, mely szerint az utolsó évben az iskolaba járó gyermekek ,száma több mint 1600-al szaporodott az alsó kerületi egyházi iskolákban. A magyar nyelv kivétel nélkül valamennyi iskolában taníttatott, még az ismétlő iskolákat sem véve ki. Mindkét pontot a kerületi közgyűlés örvendetes tudomásul vette. Raab Károly, barsi esperes a felső egyházkerület népiskoláinak állapotáról szóló jelentésében fölemlíti, hogy az iskolába járó tankötelesek számaránya az utolsó évben sem változott s hogy ekként az még mindig a legszánandóbb állapotokról tanúskodik, minek oka a helyi viszonyokban, t. i. abban rejlik, hogy a különben is szegény nép, elszórtan élve a hegyek közt, nem teljesítheti teljes pontossággal a törvény által kiszabott kötelességeit. Örömmel konstatálhatja azonban másrészről, hogy a magyar nyelv minden iskolában taníttatik; kivételt csak két iskola képez, melyek egyikében egy 80 évet meghaladott ember a tanitó, ki a magyar nyelvet máinem képes megtanulni, a másik egy szegény sorsú földmives tanitó, ki csak szükségből van e szegény vidéken alkalmazva. Az ismétlő iskolákban is a törvény által előszabott módon tanitják a magyar nyelvet. Hosszasabban tárgyalták a selmeci főiskola, az aszódi és csabai algymnáziumok számára kíeszközlendő államsegély kérdését. A selmeci lyceumot a kerület saját erejéből nem tarthatja fönn, nem ugy, hogy a modern fogalmaknak és követelményeknek megfelelhessen. Ezért kérvényt intézett az államhoz a lyceum állami támogatása végett; a közoktatásügyi miniszter már régen megkötötte volna a szerződést a kerülettel, de azt az egyetem mindeddig nem erősítette meg. Mindazáltal addig is kiutalványozott a miniszter 4000 frtot a mult évben. Minthogy az idei egyetemes gyűlésen remélhető a szerződés teljes létesii'te, az állam már jövőre a lyceumot évenkint 9300 frttal fogja támogatni, mig a lyceum évi költségvetése 29,316 frtra rug. A hátralékot kellőleg fedezi a lyceum vagyona. A lyceum e mellett megtartja felekezeti jellegét, autonómiáját, s a közoktatásügyi minisztérium csak felügyeletet fog gyakorolni. A lyceum már teljes mérvben elfoglalta a közoktatásügyi minisztérium tervezetét, s tanárainak számát tizre emeli. — Az ez ügyben beterjesztett szerződést a kerületi konvent jóváhagyta s föl fogja kérni a kormányt annak minél előbbi megerősítésére. Áchim Adám aggodalmának ad kifejezést a miatt, hogy az államsegély folytán veszélyeztetve lenne az egyház Önkormányzati joga. Szeberényi Gusztáv oly értelemben helyesli az államsegély kieszközlésének eszméjét, mivel jogos követelésnek tartja azt az ev. egyház részéről akkor, midőn a többi egyházak is részesülnek abban. Zsilinszky Mihály orsz. képviselő nem lát veszedelmet az egyházi önkormányzatra abban, ha a felekezeti iskolák államsegélyben részesülnek. Hiszen legroszszabb esetben, ha kényelmetlennek találtatnék az ezen segélylyel együttjáró kötelezettség terhe, attól igen könynyü megszabadulni olyképen, hogy az egyház lemond az állami segély élvezetéről. Ezután a selmeci főiskola államsegély iránti szerződése tudomásul vétetett; az aszódi és csabai folyamodványoknak pedig az egyetemes gyűléshez pártolólag való felterjesztetése elhatároztatott. Majd a tanügyi bizottság jelentése olvastatott fel s tudomásul vétetett. A harmadik napon mindenek előtt a Baldácsy-alapitvány bizottságának jelentése került napirendre. Az egyházkerületi gyűlés örvendetes tudomásul vette, hogy ez alapítvány jövedelmét már a legközelebbi évben ki fog lehetni osztani, ugy hogy a 11 protestáns egyház-