Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-04 / 40. szám
erejéből képtelen vagy elszakasztani ? Csak próbáld meg, kezd el igazán erős akarattal, tántoríthatatlan elhatározással, ne félj, az Úr megsegít a te gyöngeségedben ki fogja mutatni az ő erejét! Csak engedelmeskedjél ne a világnak, hanem ő neki, de az engedelmeskedést kezd el inkább ma, mint holnap. Mert ki tudja a holnap már a tied leszen-e ?* IX. Az emmausi tanítványok. >A nagypénteki szomorú esemény után harmadnapra a tanítványok közül ketten elhagyák Jerusálemet s a szent várostól nem messze eső Émmaus nevezetű kicsiny falu felé indultak.* Szomorúan, leverten haladnak. Találkozik velők Jézus, de meg nem ismerik. Elmondják szomorúságuk okát, emlegetik örökre eltűnt reményeiket. Jézus az elcsüggedésért megdorgálja őket s magyarázta nekik mindazokat, melyek felőle az írásokban megirattak. Ilyes beszélgetés közben elközelítenek a faluhoz. Jézus tetteti, hogy meszszebh menne. De a tanítványok, kiknek szíve az idegen beszédein mintegy megújult, kérik : maradj velünk mert immár heestvéledett és a nap elhanyatlott. Be is ment. A tanítványok utóbb megismerik; szomorúságokat vidámság váltja fel, víg ének kel ajkaikon : az Úr feltámadott 1 stb. Ebből a kérésből alkotta a ref. egyház az estveli imádságot. És valahányszor észreveszszük, hogy boldogságunk napja hanyatlik s a bánat éjszakája hidegen, fagyosan közeledik, mindannyiszor jusson eszünkbe a tanítványok kérése : Maradj velünk Jézus, mert napunk elhanyatlott. X. Elim vagy egy kis pihenő a pusztában. A pusztában vándorló Israelt megállította az Úr Elímben, hogy ott a hetven pálmafák alatt csörgedező források mellett az út fáradalmainak kipihenésével uj erőt nyerjen a további utazásra. Hálátlanok volnánk, ha el nem ismernők, hogy az Úr minket is elvezérel egy-egy Elimbe ; az az a szenvedés napjai között ád csöndes boldog napokat is ; a keserűségek között örömöket. Csak ne hunyjuk be szemeinket az ő áldasai előtt. Küzdjünk bátran, nyugodtan. Israelnek sem Elim volt a célja, hanem Kanaán. Nekünk sem célunk e földi öröm, hanem az a boldogságos Kanaán, a hol a nap hévsége, vagy egyébb hévség nem árt. El ne bocsássuk az Isten vezetgető kezét, mely minket a boldog helyre akar elvezérelni. XI. XII. XIII. A gazdag és szegény találkozása. Mindkettő lehet jó, lehet rosz. Van rosz gazdagság és jó szegénység, és megfordítva. Mindkettőre egyformán van három találkozó. Az egyházban. A halálban. A halhatatlanságban. Találkoznak a családban. Találkoznak a hazában. Ez a három predicatió már évek előtt megjelent, külön füzetben Hetesy Viktor ur fordításában. Oly szépek és tanulságosak, hogy egyetlen egy gazdag és szegény hajlékából sem volna szabad hiányozniok. Ez a néhány idézés is elegendő annak igazolására, hogy itt olyan műről van szó, melyhez hasonló kevés van egyházi irodalmunkban. Ha minden templomban ezek, vagy ezekhez hasonló beszédek hangzanának, nem lenne panaszkodás üres templomokról. Az átdolgozás oly szép, oly lelkiismeretes, mint a minő csín és lelkiismeretesség jellemzi Hetesy Viktor urat mind saját egyháza igazgatásában, mind társadalmi magaviseletében. E munkát melegen ajánljuk a közönség méltó pártfogásába. * * * Végül a boríték egyik lapján felhívást tesz közzé a Credo története című műre, mely franciából lefordítva már régóta asztala fiókjában hever, mely azt bizonyitja be, hogy az a Hiszekegy, melyet mi is gyermekkorunkban s ma is a gyermekek apostoli hitforma cím alatt tanulnak, nem volt az apostolok hitformája. Lehet e lelkész, de lehet e protestáns ember, ki figyelmen kivül hagyhatná, ha a nyomozó történet egy vagy más körülményt kellő világításba kíván helyezni. A ki e mű kiadásában segédkezet kíván nyújtani, jegyeztesse be magát az év utoljáig Hetessy Viktor urnái a megrendelők sorába. Ára bérmentesen i forint 10 kr leend. Csányi. BELFOLD. A bányai ev. ref. egyházkerület rendes évi közgyűlése. F. hó 24—28-ik napjain tartotta Budapesten a bányai ev. egyházkerület évi rendes közgyűlését az ev. főgymnasium dísztermében, dr. Szeberényi Gusztáv püspök és Fabinyi Teojil felügyelő kettős elnöklete alatt. Á közgyűlést istenitisztelet előzte meg a deáktéri ev. templomban. A megnyitó beszédet Fabinyi Teofil tartotta, bejelentve a Győry Vilmos és Szelényi Károly jegyzők halalával ért veszteségét az egyházkerületnek. Mig másrészt örömét fejezte ki a felett, hogy az újra szervezett főrendiházban az egyház is képviselve van. Ezután Szeberényi Gusztáv terjeszté a közgyűlés elé évi jelentését. Ezt követte a közgyűlés legfontosabb tárgya : a horvát-szlavon ev. egyházak ügye. Az ügy következőképen áll: Szeberényi Gusztáv püspök a bányai ev. szuperintendentia nevében a horvát-szlavon területen fekvő uj-pazovai egyházközségbe adminisztrátort rendelt. A horvát kormány a püspök e rendelkezését megsemmisítette, s megsemmisítő határozatát az 1859-ik szept. 1. császári pátenssel, s az 1859. szept. 2-iki kultuszminiszteri rendelettel indokolta. Voncsina osztályfőnök a megsemmisítő határozat indokolásában felemlité, hogy az egyházközség az autonom horvát-szlavon egyházkerülethez tartozik s igy a horvát törvényeket respektálni köteles, noha nagyrészt egyházi tekintetben magyar hatóság alatt áll. Ugyanezen viszony áll fenn a katholikus egyházra nézve is. A pátens 1860. május 15 én visszavonatott ugyan, de megtartotta érvényességét Horvát-Szlavonországokra. A horvát kormány ennek folytán a püspök kinevezését megsemmisítette s uj választást rendelt el. Skultéty Ede nem hiszi azt, hogy Voncsina osztályfőnök terjedelmes indokolása meggyőzhetett valakit arról, hogy a horvát kormány eljárása helyes volt. A pátens Magyarországra nézve vonatott vissza, s igy az nem létezhetik Horvát-Szlavonországra sem, noha külön e területekre nézve vissza nem vonatott. Indítványozza a bácsszerémi esperesség nevében, hogy mivel az ügy országos érdekű, tétessék át a kerületi gyűlésből az egyetemes gyűlés elé, amely azután a belügyminiszter utján hasson a horvát kormánynál oda, hogy a császári pátens Horvátországban nem létezőnek tekintessék. Szóló nem reményi e lépéstől üdvös eredményt s óhajtaná az ügyet a kormány utján egyenesen ő Felsége elé terjeszteni. Fabinyi Teofil világi elnök szükségesnek tartja konstatálni, hogy Horvátországban a pátens máig is fennáll s a vallásszabadságot a pátens alapján biztosítja a horvát kormány. Több község, mely a legrégibb időktől fogva Magyarországhoz tartozott, a pátens folytán nem