Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-04 / 40. szám

erejéből képtelen vagy elszakasztani ? Csak próbáld meg, kezd el igazán erős akarattal, tántoríthatatlan elhatáro­zással, ne félj, az Úr megsegít a te gyöngeségedben ki fogja mutatni az ő erejét! Csak engedelmeskedjél ne a világnak, hanem ő neki, de az engedelmeskedést kezd el inkább ma, mint holnap. Mert ki tudja a holnap már a tied leszen-e ?* IX. Az emmausi tanítványok. >A nagypénteki szo­morú esemény után harmadnapra a tanítványok közül ketten elhagyák Jerusálemet s a szent várostól nem messze eső Émmaus nevezetű kicsiny falu felé indultak.* Szomorúan, leverten haladnak. Találkozik velők Jézus, de meg nem ismerik. Elmondják szomorúságuk okát, emle­getik örökre eltűnt reményeiket. Jézus az elcsüggedésért megdorgálja őket s magyarázta nekik mindazokat, me­lyek felőle az írásokban megirattak. Ilyes beszélgetés közben elközelítenek a faluhoz. Jézus tetteti, hogy mesz­szebh menne. De a tanítványok, kiknek szíve az idegen beszédein mintegy megújult, kérik : maradj velünk mert immár heestvéledett és a nap elhanyatlott. Be is ment. A tanítványok utóbb megismerik; szomorúságokat vi­dámság váltja fel, víg ének kel ajkaikon : az Úr feltá­madott 1 stb. Ebből a kérésből alkotta a ref. egyház az estveli imádságot. És valahányszor észreveszszük, hogy boldogságunk napja hanyatlik s a bánat éjszakája hidegen, fagyosan közeledik, mindannyiszor jusson eszünkbe a tanítványok kérése : Maradj velünk Jézus, mert napunk elhanyatlott. X. Elim vagy egy kis pihenő a pusztában. A pusz­tában vándorló Israelt megállította az Úr Elímben, hogy ott a hetven pálmafák alatt csörgedező források mellett az út fáradalmainak kipihenésével uj erőt nyerjen a to­vábbi utazásra. Hálátlanok volnánk, ha el nem ismernők, hogy az Úr minket is elvezérel egy-egy Elimbe ; az az a szen­vedés napjai között ád csöndes boldog napokat is ; a kese­rűségek között örömöket. Csak ne hunyjuk be szemein­ket az ő áldasai előtt. Küzdjünk bátran, nyugodtan. Is­raelnek sem Elim volt a célja, hanem Kanaán. Nekünk sem célunk e földi öröm, hanem az a boldogságos Ka­naán, a hol a nap hévsége, vagy egyébb hévség nem árt. El ne bocsássuk az Isten vezetgető kezét, mely min­ket a boldog helyre akar elvezérelni. XI. XII. XIII. A gazdag és szegény találkozása. Mindkettő lehet jó, lehet rosz. Van rosz gazdagság és jó szegénység, és megfordítva. Mindkettőre egyformán van három találkozó. Az egyházban. A halálban. A hal­hatatlanságban. Találkoznak a családban. Találkoznak a hazában. Ez a három predicatió már évek előtt megjelent, külön füzetben Hetesy Viktor ur fordításában. Oly szé­pek és tanulságosak, hogy egyetlen egy gazdag és sze­gény hajlékából sem volna szabad hiányozniok. Ez a néhány idézés is elegendő annak igazolására, hogy itt olyan műről van szó, melyhez hasonló kevés van egyházi irodalmunkban. Ha minden templomban ezek, vagy ezekhez hasonló beszédek hangzanának, nem lenne panaszkodás üres templomokról. Az átdolgozás oly szép, oly lelkiismeretes, mint a minő csín és lelkiismeretesség jellemzi Hetesy Viktor urat mind saját egyháza igazgatásában, mind társadalmi magaviseletében. E munkát melegen ajánljuk a közönség méltó pártfogásába. * * * Végül a boríték egyik lapján felhívást tesz közzé a Credo története című műre, mely franciából lefordítva már régóta asztala fiókjában hever, mely azt bizonyitja be, hogy az a Hiszekegy, melyet mi is gyermekkorunk­ban s ma is a gyermekek apostoli hitforma cím alatt tanulnak, nem volt az apostolok hitformája. Lehet e lel­kész, de lehet e protestáns ember, ki figyelmen kivül hagyhatná, ha a nyomozó történet egy vagy más körül­ményt kellő világításba kíván helyezni. A ki e mű kiadásában segédkezet kíván nyújtani, jegyeztesse be magát az év utoljáig Hetessy Viktor ur­nái a megrendelők sorába. Ára bérmentesen i forint 10 kr leend. Csányi. BELFOLD. A bányai ev. ref. egyházkerület rendes évi közgyűlése. F. hó 24—28-ik napjain tartotta Budapesten a bányai ev. egyházkerület évi rendes közgyűlését az ev. főgym­nasium dísztermében, dr. Szeberényi Gusztáv püspök és Fabinyi Teojil felügyelő kettős elnöklete alatt. Á közgyű­lést istenitisztelet előzte meg a deáktéri ev. templomban. A megnyitó beszédet Fabinyi Teofil tartotta, bejelentve a Győry Vilmos és Szelényi Károly jegyzők halalával ért veszteségét az egyházkerületnek. Mig másrészt örömét fejezte ki a felett, hogy az újra szervezett főrendiházban az egyház is képviselve van. Ezután Szeberényi Gusz­táv terjeszté a közgyűlés elé évi jelentését. Ezt követte a közgyűlés legfontosabb tárgya : a horvát-szlavon ev. egyházak ügye. Az ügy következőképen áll: Szeberényi Gusztáv püspök a bányai ev. szuperintendentia nevében a horvát-szlavon területen fekvő uj-pazovai egyházközségbe adminisztrátort rendelt. A horvát kormány a püspök e ren­delkezését megsemmisítette, s megsemmisítő határozatát az 1859-ik szept. 1. császári pátenssel, s az 1859. szept. 2-iki kultuszminiszteri rendelettel indokolta. Voncsina osztályfőnök a megsemmisítő határozat indokolásában fel­emlité, hogy az egyházközség az autonom horvát-szlavon egyházkerülethez tartozik s igy a horvát törvényeket res­pektálni köteles, noha nagyrészt egyházi tekintetben ma­gyar hatóság alatt áll. Ugyanezen viszony áll fenn a ka­tholikus egyházra nézve is. A pátens 1860. május 15 én visszavonatott ugyan, de megtartotta érvényességét Horvát-Szlavonországokra. A horvát kormány ennek folytán a püspök kinevezését megsemmisítette s uj választást ren­delt el. Skultéty Ede nem hiszi azt, hogy Voncsina osztály­főnök terjedelmes indokolása meggyőzhetett valakit arról, hogy a horvát kormány eljárása helyes volt. A pátens Magyarországra nézve vonatott vissza, s igy az nem lé­tezhetik Horvát-Szlavonországra sem, noha külön e terü­letekre nézve vissza nem vonatott. Indítványozza a bács­szerémi esperesség nevében, hogy mivel az ügy orszá­gos érdekű, tétessék át a kerületi gyűlésből az egyete­mes gyűlés elé, amely azután a belügyminiszter utján has­son a horvát kormánynál oda, hogy a császári pátens Horvátországban nem létezőnek tekintessék. Szóló nem reményi e lépéstől üdvös eredményt s óhajtaná az ügyet a kormány utján egyenesen ő Felsége elé terjeszteni. Fabinyi Teofil világi elnök szükségesnek tartja kon­statálni, hogy Horvátországban a pátens máig is fennáll s a vallásszabadságot a pátens alapján biztosítja a hor­vát kormány. Több község, mely a legrégibb időktől fogva Magyarországhoz tartozott, a pátens folytán nem

Next

/
Thumbnails
Contents