Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-04 / 40. szám

késznek 10 krjába sem kerül egy olyan szép predicatio, melyet mind maga élvezettel tanulhat, mind hallgatója feszült érdekkel s nagy lelki örömmel hallgathat. Az egyes predicatiók szépségét, néhány idézettel kívánjuk feltüntetni: I. Az eset. Ádám és Eva esete, annak nagyon szép leírása, hogy a bűn mint jött be a világba, s hogy minden egyes embert miként hálóz be a kísértő. Egyes jelenetek valóban művészileg vannak leírva. Igy az a szorongás, töprenkedés, ingadozás, melyen Éva keresztül megy, mig az almát leszakasztja. Eva a kígyó szavára megrendül hitében. Most már nem kerüli el, mint előbb a tiltott gyümölcsöt; nézegeti . . . vizsgálgatja ... ah! a boldogtalan! . . . szemével és képzelődésével már beleharapott! Mily szépnek, mily jóizűnek látszik ... és mily kívánatos bölcscsé, Istenhez hasonlóvá lenni!. .. Egyet lép felé, de még sem . . . haboz, oly igéző, felényul de hátha? ah 1 most már mindegy, megfog egyet, leszakasztja, beleharap eszi. Ellenállhatatlan vágy! Síkos lejtő! kikerülhetetlen bukás! szegény Éva, engedetlenné lettél az Úrhoz. II. A filippi tömlöctartó. Pál és Silás panasztalan lemondása a börtönben ; sőt részvétük az őket sanyargatott tömlöctartó iránt, miként vezeti az üdv útjára mind ezt a tömlöctartót, mind háza népét. Igy kell biztatnunk minden kétségbeesettet: ne veszesd el magadat, mert mindnyájan itt vagyunk. Az az itt van Isten ; az az Isten, a kit te elfelejtettél, megvevettél; az az Isten, kit te a legfőbb bűnnel akarsz megsérteni, nézd itt van melletted. Bárminő szerencsétlen vagy is, bármilyen a gyalázat a baj, melyet szenvedsz ; a bűn melyet elkövettél: ő itt van, itt melletted; az evangelium Istene, a ki néked mindent megbocsáthat, mindent kipótolhat, mindent meggyógyithat. Miért vetnéd magad a halál gyászos ölébe, midőn borulhatsz egy édes atya gyöngéd karjaiba ? I Es utóbb, a mint már megismeri a Jézus Krisztust, elveti a maga ellen fordított szablyát s az a tömlöctartó, a ki »kétségbeesésében az életből a halálba akart menni, a kegyelem működése által halálból megy az életbe«, — igy sóhajt fel: Oh legyetek áldottak Isten szolgái ! kik engem, a ki láncokat raktam reátok, megmentettetek. Oh jöjjetek most az én hajlékomba, hadd mosogassam meg ott megszaggatott tagjaitokat, kik lekötözgettétek az én lelkem sebeit. III. Ábrahám imádsága. A kegyes patriarcha igazán meghatóan alkudozik az Úrral, Sodorna és Gomora megmentése végett. Előszőr 50 igazakon kezdi, de csak hamar leszállítja 5 híjával, azután 10, 20, 30, híjával. »Képzeljétek csak magatok elébe ezt az istenfélő Ábrahámot, a mint karjaira veszi az emberiség ezen söpredékét, és megáll vele az igazságos Isten előtt, hogy könyörögjön számára egy kis irgalomért!!! A III. rész a két város elpusztulását oly nagyszerűen, oly mesterileg írja le, hogy szinte magunk előtt látjuk lefolyni az egész jelenetet. IV. Ábrahám áldozata. Vedd fiadat áldozd meg azt. Igy kezdi: Borzasztó parancsolat! Van-e oly atya, ki ily parancsolat teljesítésére képes lenne ?! Saját gyermekét. . . egyetlen fiát. .. megölni... máglyára tenni. . , megáldozni! Oh Uram! mit akarhattál te az ősz patriarchával, midőn a rettentő parancsolatot intézed hozzá ?! ... »De hát minket is nem tesz-e ki sokszor az Ur keserű megpróbáltatásoknak; nem kell-e néha nekünk is olyan áldozatot adnunk, mely miatt majd meghasad szivünk ?!... Majd párhuzamot von az Úr parancsát készséggel teljesítő Ábrahám, s a magában zúgolódva eltávozó evangéliumi ifjú lelkülete között s végül azt mondja : Bárkitől közületek az Úr súlyos áldozatot kiván, bárminő mély fájdalomra hivand : az a szomorúság, melyet ő jónak lát ennek lelki é'etére borítani, juttassa eszébe, hogy van még ennél nagyobb szomorúság és mélyebb fájdalom is t. i. ennek az ifjúnak az öröme, hogy megtarthassa azt, a mit az Isten tőle kér 1 V. Egyik ember befolyása a másik üdvére. Minden embernek van egy másikra jó vagy rosz befolyása. Hány szü'ő, testvér, barát nem használja ezt a jóra. »Bizony borzasztó hatalom az, hogy azoknak, a kiket szeretünk, nemcsak földi, de mennyei boldogságát is tönkre tehetjük !« Az utolján megemliti azt a hires festményt, melyen az van feltüntetve, hogy az örökkévalóság küszöbénél, egy gonosz anya karjaiból kiragadtatik kis gyermeke ; mert a menyei boldogságba nem méltó gyermekével együtt beléphetni. . . »Ah ! minő mélységes fájdalom ! Az örökkévalóságban soha többé nem látni, nem ölelhetni, kit a mulandóság hazájában oly igen szerettünk! VI. Júdás, mint az igazság bizonysága. Ez egy orthodox predicatio, mely a prófétiák szószerinti betelyesülésével argumental, de más különben Jézus csudáinak valóságát, erkölcsi tisztaságát oly eredeti oldalról fogja fel és bizonyítgatja, hogy maga az az eredeti felfogás teszi méltóvá, hogy e kötetben helyet nyerjen. Ha Jézus csudái csalárdságon alapultak volna, azt ennek a Júdásnak, ki évekig Jézusnak bizalmas embere volt, vele együtt működött, tudnia kellett volna, s hogy az a pénzsovár Júdás, ki mesterét pénzért keresztfára juttatta, semmi ilyen csalárdságot nem bírt felfedezni, azelőtt a Sanhedrin előtt, mely még a hamis vádlók fogadásától sem riadt vissza, s mely ugyancsak drágán megfizetett volna minden elárult csalárdságot, ez bizonyítja legjobban, hogy Jézus csudái valósággal megtörténtek. Júdás hallgatása, a legékesen szólóbban hirdeti Jézus csudáinak valóságát és erkölcsi tisztaságát. VII. Kain felelete. Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának ? Igenis az. Erre a feleletre a Krisztus tanította az emberiséget. Ez a felelet alapította s alapítja folyvást azokat a humánus intézeteket, melyek a szerencsétlenek anyagi ügyeit felkarolják. De hát a lelkek szeretete ! »Ah ! hány lélek van, mely nem tud Istenről semmit : mert nem ismeri; és hány van, mely ismeri : de káromolja. Hány lélek foglalkozik hiábavalósággal! Hány lélek igyekezik elszakadni Istentől ; szóval hány tör a maga vesztére ! Ezeket a lelkeket kell megtartani; ezekért jött Jézus a földre; ezekért az elveszendő lelkekért áldozta szívét, vérét, életét. Ezeknek a lelkeknek szeretete vitte őt a Golgota keresztjére«. »Fáradozzunk ezekért a lelkekért. Mert ne feledjük, hogy ha mi megszűnünk is érettök fáradozni; egy másik térítő nem fog megszűnni: a setétség, a bűn téritője«. stb. VIII. Akarsz-e meggyógyulni. Nagyon ismeretes textus. De minő uj eszmékkel tárgyalva. Sok ember szeretne meggyógyulni; megtisztulni a bűntől, de nem akar. Pedig azt csak erős akarattal lehet elérni. S a ki akar, a ki megpróbálja, mint a gutaütött a felkelést és járást, azt Jézus azonnal segíti, támogatja. »Bűneid, rossz szokásaid, vétkes könnyelműséged súlyos láncokkal kapcsolódtak hozzád? melyeket magad