Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

vittek, s melylyel viszont te is foglyul viheted őket. Ez által miveli Jézus veled is, mint Péterrel, hogy embereket halászhass. Egyedül a szeretet az, a mi el nem fogy. A jövendő mondások eltörültetnek, a nyelvek is megszűnnek, a tanulásból való ismeret is eltörültetik, de megmarad a hit, a reménység és a szeretet — és ezek között is legnagyobb a szeretet! (I. Kor. XIII. 8—13.) Most a7ért édes testvérem, a szeretetre, mely kettőnk közt van, kérlek téged, fogjuk meg egymás kezét, és járuljunk Jézushoz, mint Zebedeus fiai János és Jakab az ő anyjukkal egyetemben (Máté XX. 20), de a mi anyánk ne kérje tőle, hogy az ő fiai üljenek az ő országában, egyik az ő jobb, másik az ő balkeze felől, csak azt, hogy mi is ihassuk meg azt a pohárt, a melyet ő megivott és keresztelkedhessünk meg azzal a keresztséggel, a melylyel ő megkeresztelkedett — azt pedig, hogy hova üljünk, bizzuk arra a ki azt elkészitheti. Igen azt a pohárt kell meginnunk, a melyet ő meg ivott — habár az a keserűség csepjeivel van is tele, habár mérget önt is bele a félreismerés, habár homlokunkról a vér veritéke csorog is belé. S meg kell innunk jó kedvvel és örömmel, szeretetből hozzá, szeretetből az emberekhez, még azokhoz is, a kik gyűlölnek, a kik üldöznek és átkoznak bennünket. S azzal a keresztséggel kell megkeresztelkednünk, a melylyel ő megkeresztelkedett, habár égető tűz volna, habár a vér keresztsége volna is, mely reánk bocsáttatik. Légy azért te is engedelmes, kész a szolgálatra, alázatos és nyájas az emberekhez, nem színből és á'tatasból, hanem szivből és szeretetből. De légy bátor és erős is, felövedzve az igazság fegyverét, sőt az Istennek minden fegyverét. Oh, vajha legyen kedvező az Ur Ítélete, majd egy uapon, felőlünk; felőled is kedves testvérem és szolgatársam ! Vajha megüthessük, vajha megüthesd legalább azt az emberi mértéket, melyet Pál, Timotheusnak és Titusnak, az általa kibocsátott fiatal püspököknek, a magok magaviseletére nézve mértékül adott vala, s mely azóta az Isten egyháza minden püspökeinek a mértéke. Legyen az neked is, s segítsen rá a kegyelem Istene, hogy azt betölthesd. E nagyszabású szónoklat utan, mely nagy hatást tett a közönségre, Szász Domokos ev. ref. püspök letette a hivatalos esküt, melyet Benkő János id. közfőjegyző olvasott fel. Az eskü elhangzása után az uj püspök letérdelt, mire a beigtató püspök és az esperesi kar tagjai egyenkint hozzálépvén, fejére tett kezekkel megáldották. E mély benyomást keltett ünnepélyes actusra rövid egyházi ének következett. Ennek végeztével Szász Domokos püspök elmondotta székfoglaló beszédét. Egyike a leghatalmasabb, legszebb egyházi szónoklatoknak, melyeket a kiváló szó nok valaha tartott. A közönség a gyönyörű beszédet az előhaladott idő dacára (12 óra után lépett a szószékbe) a legfeszültebb figyelemmel hallgatta végig. Beszéde végén az uj püspök megáldotta az egész gyülekezetet, mire ismét ének zendült fel s a közönség egy ritka szép ünnepély emlékével szétoszlott. A beigtatási ünnepélyesség d. u. 7*2 órakor ért véget. Az ünnepély után — említenünk is felesleges — fényes társasebéd következett több mint 200 részvevővel. Az ehő pohár O Felségéért, királyi családjáért csendült meg ; a többiek azután egyházunk oszlopembereiért, majd a társadalom külömböző osztályaiért. Az ünnepélyben résztvettek a Királyhágón innen levő kerületekből és pedig a dunamellékiből a felavató püspökön kivül gróf Tisza Lajos főgondnok, Szilády Áron főjegyző; a dunántúliból Papp Gábor püspök Vali Lajos és Kiss Gábor; a tiszántúliból Tóth Sámuel főjegyző, Szabó János esperes Dávidházy János esperes, Géresy Kálmán; de azokon kivül a kik személyesen megjelentek, megjelentek még vagy százan üdvözlő sorokban és táv sürgönyökben. Másnap a közjegyző választás ejtetett meg, a midőn dr. Kovács Ödön 77 szavazata ellenében Szász Gerő kolozsvári pap és esperes 97 szavazattal megválasztatott. (Vége köv.) KÜLÖNFÉLÉK. * A bányai ág. hitv. evangelikus egyházkerület rendes évi közgyűlését f. hó 24 s következő napjain tartotta dr. Szeberényi Gusztáv püspök és Fabinyi Theojii kerületi felügyelő urak kettős elnöklete alatt. Az ugy vallási, mint művelődési és nemzetiségi tekintetben nagy fontosságú gyűlésről jövő számunk hozand kimerítő tudósítást. * Kiss Áron porcsalmai lelkész s szatmármegyei ev. reform, esperes 25 éves jubileuma f. hó 17-kén tartatott meg Szathmáron nagy számú tisztelők jelenlétében. A többek közt résztvettek az ünnepélyben Révész Bálint és Kun Bertalan püspök urak is. Az ünnepély részletes leírását jövő számunk hozandja. Addig is azonban nem mulaszthatjuk el kifejezni azon óhajtásunkat, hogy a jubilálót, a még mindig ifjú erővel s munkakedvvel kormányzó lelkész esperest életét engedje az Isten az emberi élet végső határáig terjedni! * Az erdélyi püspök avatasról irt cikknek és némileg b. Kemény G. főgondnok megnyitó beszédének illustralása végett, az erdélyi ref. egyház múltjával talán kevésbbé ismeretes olvasóink kedvéért megemlítjük a következőket: Első eset a nemzeti fejedelmek kora óta, hogy Erdélyben a ref. püspök a mostanihoz hasonló ünnepélyes szertartással avattatott volna fel s igtattatott volna hivatalába. Az erdélyi ref. anyaszentegyház a magyarországi négy egyházkerülettől teljesen külön állván, magyarországi püspöknek nem is volt ahhoz köze, hogy az erdélyi mikép igtattatik be. De az utóbbi század alatt nem is volt tulajdonképeni püspökválasztás Erdélyben. Mindig csak közfőjegyző (Generális nótárius) választatott, következési joggal (successióval) a püspöki székre; az feleskedtetett főjegyzőnek a közgyűlés (zsinat) színén. Ha aztán a püspök meghalt, a közfőjegyző egyszerűen beleült a püspöki székbe. Ez följelentetett a kormánynak. O felsége a nemzeti fejedelmektől örökölt jogánál fogva megerősítette és a Kolozsvártt székelő főkormányszék (Gubernium) valamely magasb rangú ref. tagja által bevétette tőle a hűségi (homagialis) esküt. De az anyaszentegyháznak az erdélyi püspökök nem esküdtek. Most a körülmények és állapotok mind e két irányban gyökeresen átalakultak. Az erdélyi közfőjegyző nem választatik többé következési joggal. Szász Domokos volt az első, a ki — ámbár szintén főjegyző — nem következett, hanem választatott püspökké s igy e minőségben esküt kellett tennie az anyaszentegyháznak. Másfelől az 1882-ki debreceni zsinat az erdélyi anyaszentegyházat egyesítvén a magyarországival s az egyetemes magyar ref. egyház egyik kerületéve tevén azt, e kapcsolatnál fogva szükségesnek látszott az uj erdélyi püspök felavatását egyik magyarországi püspök által hajtatni végre, természetesen az esperesek közremű-