Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

ködésével, és az apostoli egyház hagyománya szerint a kezeknek fejretétele által. A szép szertartás, mely a lelkészek felavatásához egészen hasonló, püspöki avatásnál eddig szokatlan volt Erdélyben s annál nagyobb érdeket költött. * A tiszáninneni ev. reform, egyházkerületnek a héten Sajó-Sz.-Péteren tartott közgyűlésében a többek között felvétetett a gömöri ref egyházmegye abbeli indítványa, hogy a nyáron Sárospatakon megtartott egyházkei iileti gyiilés ama hatarozata, mikép a főrendiházi t;;gság jogát tiszáninneni egyházkerületünk igénybe venni nem kivánja és az is, hogy iskolaira nézve allamsegél) t el nem fogad, — helytelenítessék és megváltoztattassák. Ho-szas és nagyszabású vita után elhatároztatott szavazattöbbséggel, hogy az egyházkerület fenntartja ugyan amaz elvi elhatározását, hogy e fontos kérdésben majd a zsinat határozzon, de most legkevésbbé sem kivánja akadályozni, hogy elnökei a főrendiházba bemenjen-k. * A tiszakerületi ágost. hitv. evang. árvaház Örömmel jelentjük — irja az »Evangel. egyházi és isk. lap* — hogy ezen 1883-ban, dicső reformátorunk Luther Marton 400-dos születésének emlékünnepén megnyitott intézet jelenleg tíz árvát lát el nemcsak hű ápolással és ruházattal, hanem azok neveléséről és tanításáról is gondoskodik. Az árvaház életbeléptetését leginkább a rozsnyói egyháztagok áldozatkészsége tette lehetővé. Alexy Vilmos rozsnyói polgár 3200 forintnyi alapítványt tett. Az 1884. évi vagyonállás tesz 15,029 frt 22 krt. Szaporodás a lefolyt évben 2351 frt 35 kr. Bevétel 7739 frt 16 kr., kiadás 7260 frt 16 kr., pénzmaradvány 479 frt. Alapítván) ozó tagja van az intézetnek 20: még pedig egy 1000 frtos, négy 200 frtos, egy 150 forintos, tíz 100 fitos, négy 50 frtos, 49 tag fizet 3 évre 6 forintot, 77 rendkívüli tag 3 évre 3 forintot. Az intézet felügyeletét és vezetését eszközli az igazgató választmány, nvlynek elnökei főtisztelendő Czékus István püspök és Szontagh József urak. A választmányt támogatja egy ^személyből álló női bizottmány s egy felügyelőnő. Isten áldása nyugodjék e vállalaton, mely már kezdetében is oly nagy mérvű s áldásos működés forrását képezi. * Filokszera kápolna. A szőlő veszedelme, a fillokszera, már évekkel ezelőtt befészkelte magát a budai hegyekbe s különösen Ó-Buda szőlőiben az Aranyhegyen máris nagy pusztítást vitt véghez. Es feltartóztathatlanul harapódzik tovább a vész; sárgul a venyige, nem hozza meg termését, s O Buda népe, mely szőlleiből él, megdöbbenve látja, mint apad el kicsinyenkint kereset- és jövedelemforrása. Az ó-budai polgárok, a mint a néhány év előtt kiütött filokszera-zendiilésből is tudjuk, soha se viseltettek nagy bizalommal ama szerek iránt, a melyeket a kormány a fil'okszera kiirtására nézve az ó-budai szőllőkben alkalmazni jónak látott. A szénkéneg-befecskendés, a gyérítés gyermekes eszköznek látszott előttük. S a tapasztalat meg is mutatta, hogy bármennyi befecskendés, bárminő szigorú rendszabályok dacára a filokszera csak terjed tovább, a gyanús foltok nőnek évről évre sűrűbben, mintha láthatatlan kéz szórná szét magvait. Az óvóintézkedés nem használ. Az egyszerű polgárok, a kik ősapáiktól örökölték a szőllőművelést, arra a gondolatra jönnek, hogy csak földöntúli hatalom, csak a Mindenható segíthet rajtuk. Gyűjtést rendeztek tehát maguk közt kápolnára. A kinek pénze volt, pénzt, a kinek valamely fölszerelési anyaga volt, anyagot adott a kápolnához, a melyet »Jézus szent szive« tiszteletére rövid idő alatt föl is építettek Ó Budától egy órajárásnyira, a szőllők között, az ürömi hid mellett. Az ó budai polgárok nem csak a kápolnát építették föl közadakozásból, hanem teljes fölszerelését is összeadták, a mi az oltárra, a kápolna díszítésére stb. kell. Csillár, lámpa, szobrok, képek, harang, mint ó-budai szőllősgazdák adományából került ki. Mint mondják, egyik gazda maga 500 forintot irt alá. Fölépítették a kápolnát azért, hogy az isten távoztassa el 0-Budáról a filohszerát, mely a/, egész polgárság existenciáját fenyegeti. Az uj imaház fölszentelési napja ez előtt pár héttel volt. Harang zúgás és zeneszó mellett vonult a körmenet a kápolna felé hova az ut jó egy órát vett igénybe. A kápolnánál az ezernyi tömeg találkozott az Üröm községi körmenettel, melyet oda az ürömi pap vezetett. Minden egyesület díszben, zászlósán jelent meg. A fölszentelési szertartás lokor vette kezdetét, az ó-budaí esperes-plebános végezte a szertartást. A fölszentelés után szent beszéd tartatott, majd ünnepi mise, mire 11 órakor a templomi ünnep véget ért. A kápolna körül sátorokat ütöttek s a nép vígadott, a menynyiben az esős idő engedte. — Igy olvassuk ezt egyik politikai lapban. Mi örömmel vesszük tudomásul, ha bármely vallásfelekezet hívei, templomi, vagy iskolai célokra önkénytes áldozatokat hoznak. Örülünk, ha a nem hozzánk tartozók között is a vallásos érzésnek ujabb és ujabb felbuzdulását látjuk ; hanem mikor egy természeti csapást akarnak az emberek ilyesféle áldozatokkal megszüntetni, mikor p. o. vihar közeledtekor a harangokat meghúzzák, hogy a villámot eltávolitsák, vagy mikor a filloxera ellen kápolnát emelnek : hát bizony ilyenkor önkénytelenül is eszünkbe jut, hogy annak az éppen manapság oly sűrűn emlegetett közművelődési egyesületnek az ilyesfélékre sem ártana figyelmét kiterjeszteni. Ne feledjük, hogy Ó-Buda ma már a főváros egyik alkatrészét képezi. * Tekintetes szerkesztő ur I Becses lapja ez évi szeptember hó 5-dikén kelt 36-dik számában egy Gregarius aláírással megjelent közlemény az én igen csekély személyemmel is foglalkozik. Nem szándékozom e becses lap hasábjain az ily hangú közleményre felelni s álnevű vádaskodók ellen védni magamat, mert nézetem szerint Gregarius közleménye maga ítéli el szerzőjét, — kötelességemnek vélem azonban becses lapjának olvasói iránti figyelemből kijelenteni, hogy a mily kevéssé törődöm álnevű közleményeknek, privát egyéniségem s tetteim intentíója iránt táplált véleményével, mint egyházl megyei hivatalnok azonban hivatalos eljárásomért, mind az erkölcsi, mind a hivatalos felelősséget öntudatosan viselem ; s az arra illetékes fórum előtt tetteimért fele'ni kész is vagyok. Egyébként az álnevű közlemény szerzője ellen a sajtóbirósági eljárást megindítottam. Midőn tehát jelen nyilatkozatomnak nagyra becsült lapjában leendő közzé tételére kérném, kiváló nagyrabecsülésem kijelentésé mellett maradtam Siklóson, 1885. szeptember 16 án. A tekintetes szerkesztő urnák kész szolgája : Kossá Dezső, a felső-baranyai ref. egyházmegye világi törvénybirája s főjegyzője. * Nyilvános kérelem nagytiszteletű Körmendi Sándor, belső-somogyi esperes úrhoz. Nagytiszteletűséged, e lapok f. évi 38-ik számában — Dunántúlival egyértelműleg — azzal méltóztatik vádolni Németh Zsigmondot, hogy ő — az alsok-sarkadi lelkész választás alkalmával — a kijelölő bizottságot félrevezette; s ezen állítását egy közokirattal, t. i. a belső-somogyi egyházmegye consistoriumának egy Ítéletéből felhozott részlettel is bizonyítani törekszik. Mivel azonban N. Zs. semmi olyat — nézetem szerint — nem állitolt, a mit okmánynyal nem igazolt; s még ha állított volna is, állításait megbírálni az illető jelölő bizottság lett volna köteles és jogosult; s igy teljesen céltévesztett eljárás, a jelölő bizottságot mellőzve,