Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-06 / 36. szám

teltek meg. A zivatar elmultával azonban el voltam határozva ugy önmagam, mint a jelenlevő többi egyház tag közül kettő ellen fegyelmi vizsgálatot kérni. De mielőtt postára tettem volna a készen levő kérvényt: egy szomszédbeli község nagy tekintélyű lelkészétől — kinek irántam való jóakaratáról meg vagyok győződve — tanácsot kértem; a ki nem lebeszélt szándékomról, hanem erős érvekkel meggyőzött, felvilágosított, hogy ezzel csak egyházi hatóságomnak tennék kellemetlenséget, mit kerii'ni az eszélyesség parancsol. Ez ok győzött ; és győzött mindenekfelett a püspök ur valóban apostoli ihlettől sugalt példája, ki e becses lap 32. számában sem maga ellen, sem Cz. M. lelkész ur ellen fegyelmi vizsgálatot nem kért; mert hát én is meg vagyok győződve, hogy »nincs egyetlen egy értelmes és számbavehető ember is« ellenzék jegyzőkönyvében t. Szabó J. ur általa ki az hirlap utján közlött valótlanságoknak hitelt adna. De folytassuk, most jön a java. Toldi János és ifj. Varga Ferenc helyi polgárok előtt Imrő János gondnok beismerte, bevallotta, hogy a kivánt okmányt már régen, még pedig a hivatolt presbyteri (48. sz.) határozat ellenére, s a főpásztori Ítélet előtt, még május hó közepén magához vette, önhatalmúlag eltulajdonította. Már most, a kik ily vezető után, mint Imrő J. gondnok, indulnak, s egy alig figyelemre méltó ügyben az annyira elfoglalt legfőbb egyházi hatósághoz, mintegy követelőleg felfolyamodnak: elképzelhető, hogy milyen igazság-keresők azok. Az ám; csakhogy azt, ez ügyben soha meg nem találják. Azonban minthogy a kiállított bizonyítvány s a püspöki ítélet ellenére, a jegyzőkönyv alapján t. Szabó J. ur még mindig szívósan állítja, hogy a szerződés el van rontva: kell, hogy itt is szemébe nézzünk a mumusnak. Igaz, hogy a szerződés két példánya az egyházi hatóság által két drb 50 kros bélyegen volt keresztiilirva; de már csak azért sem volt elrontható, a menynyiben .c

em az eladó herceg, sem a vevő elöljárók közül még senki sem volt a szerződésnek aláírva ; és igy az még — nem volt jogérvényes. De siessünk tovább. Miután én, (hív. pecséttel ellátva) az egyház jegyzője, s mindegyik előljáró a bizonyítványban kifejtett ok miatt ujabban lemásolt szerződést, (mely lemásolás azonban az egyháznak fillérjébe sem került, s mégis vannak, kik jerémiádot kiáltoznak) aláirtuk, s a nt. esperes ur minden dij nélkül megerősité, s a herceg ís aláírván, az ekképen készen levő, jogerejü adás vevési szerződést Imrő J. gondnok a siklósi m. k. adóhivatalnál bemutatá: nemcsak az, hogy e hivatal részéről kifogás alá nem jött e szerződés, de sőt a pécsi m. k. adóhivatal részéről — hová felküldetett — a föld után járó kincstári illeték a gondnok által már régen le is fizettetett. Most kérdem : hogy és miképen, mi által s mi módon rontotta, avagy ronthatta volna hát el eme szerződést az egyházmegyei hatóság ? 1 S viszont kérdem : milyen világot vet a jegyzőkönyv a dologra ? 1 Bizony nincs itt más ok, mint az az érthetetlen rosszakarat az ellen, kinek több évi egyházi hivataloskodása ellen nem tudnak alapos vádat emelni. Hát a mi ezután jön ? Állítja t. Szabó J. ur, hogy nt. esperes ur a másod ízben lemásolt szerződés két példányán is keresztül irt 1 frtos bélyeget. No, ha ez igaz : hát én cseré'ek vele állást; jöjjön helyettem nagyreményű káplánnak; de tegyen pápaszemet is, különben — nem fogja meglátni a szerződésen a bélyeget. En meg elmegyek Dr.-Palkonyára — halászni. De komolyan szólva, kérem hogy okos emberhez illően, mielőtt valaminek utána járna, derűre-borura ne állítson mindent, ' mert én — rágalmazásnak találom azt venni, a mikor aztán, minden erőlködése mellett is, »hiába vágja a levegőeget.« (I. Kor. IX: 26). Mert hát Nagy Imre ref. lelkész ur szerint — szavait, meggyőződését örömmel irván alá — nt. esperes ur »kitartó hűségben, munkásságban edzett szivét nem fogja megrendíteni egy egy szélnek eresztett, s igy utat tévesztett*..: »te-monda.« Az aranyat nem fogja a rozsda. Tek. Kossá Dezső ügyvéd urnák t. Szabó J. úrhoz intézett magántermészetű leveléből is jónak lát t. cikkiró ur idézni; p. o. »féltem az esperestől.* Dehogy. No hiszen, a kiről maga a legnagyobb ellensége t. Szabó J. ur is elismeri, hogy >jó ember« : attól én — ki a nt. esperes urat nem kötelességből, de szivem legmelegebb meggyőződéséből tisztelem — féljek, no már olyan nincs; miután — Isten segedelmével — nem is ugy élek, nem is ugy teszek, hogy tőle való félelemre okot adjak. Hát ez állításával t. cikkiró ur csak nevetségessé teszi magát; épenugy, mint nevetséges az ellenzék jegyzőkönyvének azon passusa ís : »az esperes ur nem akarja, hogy bele (t. i. a bizonyítványba) legyen téve, mennyit fizettek*, . . . ho'ott számmal és betűvel ott van ; s még nevetségesebb, mikor ők maguk is ugyanazt állítják, megerősítik. (44-2=16). Megvallom azonban, hogy nem birok eléggé kifejezést adni csodálkozásomnak a fölött, hogy Kossá D. ügyvéd ur — a ki iránt mindenkor a legnagyobb becsüléssel viseltettem, s ugyanazt érzem most ís, s a kinek becses pártfogását bizonyos ügyben kérve, szives volt azt meg is igérní, mi hogy teljesítve leend, abban kételkedni okom nincs — beszédemet félre értette, hiszem — nem szándékosan. Hogy beszélgetésünk közben futólag a bizonyítvány miként keletkezése is előjött : az igaz. De, hogy mai időben valakire rá lehessen mintegy parancsolni, hogy mit írjon, s különösen azon tény után, hogy a jegyző ur által felolvasott bizonyítványt nemcsak én irtam a'á, hanem 5 presbyter is : már ez kérem olyan állítás, melynek ellenkezőjét igazolni felesleges. Én a tudvalevő ügyben az esperes úrtól semmiféle utasítást nem kaptam, de — el se fogadtam volna; hanem egyszerűen arra szóllitott föl, hogy — ha meg vagyunk felőle győződve — állítsunk ki egy bizonyítványt arról, hogy a szerződést el nem rontotta ; s ha igaz, azt ís tegyük a bizonylatba, hogy kétszer pecsét-dijat nem fogadott el. Ez a valóság. Különben én hiszem, hogy az ügyvéd ur is illő tisztelettel viseltetik az esperes urnák ugy személye, mint elismeréssel hivatala s ténykedése iránt; tehát egyedül t Szabó J. ur az, ki még e levelet is félremagyarázá, nemcsak, de sőt nyilvánosság elé hozta az*", mit lovagias ember nem tesz, miután ellenkezik a közszokással. Most pedig mielőtt bezárnám soraim, főtisztelendő Szász Károly püspök úrral, ki Cz. M. lelkész urnák egy qualifikálhatlan támadását visszaverte, igy sóhajtok fel : »Atyám ! bocsásd meg néktek, mert nem tudják mit cselekesznek /« (Luk. XXIII: 34.) Somodi József. Hogy egy lap, melynek hivatása az is, hogy az egyházigaztást ellenőrizze, hogy egyeseknek, testűleteknek jogait az előfordulható jogtalanságok ellenében védelmezze,— akarva nem akarva kénytelen oly cikkeket is közölni, melyek egyeseknek keserűséget okoznak s melyeken az egyéni pártállás, néha szenvedély és gyűlölet színezete felismerhető, azt mi már hosszas tapasztalat után jól tudjuk. Tudjuk azt is, hogy a lappangva s széles körben tenyésző gyanúsításoknak, koholt híreknek jobb napfényre hozatniok, éppen a gyanúsítottak érdekében, mint