Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-06 / 36. szám

titokban tovább tenyészniök és erősbödniük. Ez okoknál fogva, bár régi barátság s tisztelet kötelékei kapcsolnak bennünket a megtámadott férfiúhoz, helyt adtunk az — akarjuk hinni nem rossz akaratból, hanem az egyház javát célzó, de talán nem hiteles forrásból eredő közleményeknek ; engedtük, hogy külömbféle vádak és gyanúk teljes mértékben feltárassanak; de természetesen kézséggel adtunk helyet a védekezésnek is s reméljük, hogy a vita árja ha sok iszapot felkavart is, de a részben szenvedélyes cikkeknek közlése által talán segitettük lohasztani azon tüzet, mely valóban vulkanikus jelleget kölcsönzött egy idő óta F.-Baranyának. Másfelől azonban azt hiszszük, hogy e tekintetben inkább többet mint keveset tettünk; a sajtó a fenforgó ügyek tisztázására többet alig tehet, mint tett, s különben is a személyeskedés az utóbbi cikkeknél mindinkább előtérbe nyomul: azért legyen elég ezen tesvérietlen harcból ennyi és az ez ügyben pro et contra beküldött, de még ki nem adott avagy netán beküldetni célzott cikkek hadd maradjanak a fiókban. Szerk. Visszás állapotok. Maholnap Felső-Baranyának egy új egyházi lapra lesz szüksége, hogy irási viszketegtől háborgatott oszlopemberei országvilággá szétfecskendezhessék a szivök mélyéből tollúk hegyére szivárgott epét, nem elégedve meg azzal, hogy itthon egész collegiálitással torzsalkodunk, hanem hadd tudják meg országszerte, hogy ki a legény. . . Baranya pátriában. Vigilnek már sehogy sem tetszik a tractus, s kész beleegyezni — a'la Lengyelország — Felső-Baranya szétdarabolásába, mivel — úgymond — addig nem lesz rend és béke Felső-Baranyában mig 64 pap torzsalkodik egymással, — név szerint meg is nevezi azon egyházakat, melyek Felső-Baranyából kiakolbólitandók volnának, a miből logice az következik, hogy azoknak elszakadása után remélhető lesz a rend és béke helyreállítása. Kötve hiszem, hogy a megnevezett egyházak tiszt, és nt. férfiai valami nagy hálára éreznék magukat lekötelezve Vigil iránt eme jó elővéleményért. Szerencsére magát is oda számítja és ez enyhíti ominosus próféciájának élét, minthogy senki sem kívánhatja tőle, hogy mást magánál jobbnak tartson. Kész Eszékre menni gyűlésezni, nem riadva vissza egy bekövetkezhető ujabb eszéki híd catastrophától. A dr.-palkonyai nyájnak buzgó pásztora is nagy elkeseredésében sutba vágja önmaga által nem rég kinyilatkoztatott elvét, mely szerint a mi a zöld asztalnál eligazítható, azt nem kell piacra vinni, — most tehát azon hiszemben, hogy gravámeneit e lap olvasó közönsége bizonyosan orvosolni fogja, neki ront az esperesnek s minden részint látott, részint hallott dolgokat előrángat, különösen pedig a közvetlen pásztorkodása alatti nyáj domestika sérelmeit apostrophálja, mely nyájat pedig nem mindig védelmez ily nagy bugósággal s azt nemcsak szelid pásztorbottal legelteti, hanem olykor a Váczi János által emlegetett revolverrel, és a Dr.-Foki által emlegetett zsinati atya kenetes kifejezéseivel hajtja, a Nagy Imre szerint medrébe nem férő Dráva hullámainak megfékezésére, elfeledvén mythologiai tanulmányaiból, hogy Neptunus nem pisztolylyal, hanem három águ vasvillával csendesítette le a haragvó hullámokat. S mind e lármát azért teszi, mert nemcsak »a közvetlen pásztorkodása alatt legelő nyáj, de maga a buzgó pásztor is nagyon szűk m^rkúlag járult a közalaphoz, midőn másodosztályú papi fizetéséből 70 mond hetven krig erőltette meg magát.« De az önmaga által felkevert habarékba aligha bele nem fulad, mint egykor a szivattyú és szökőkút magyarázatába, ha mellé nem áll támogatónak a tractus világi főjegyzője, ki egy főjegyzői minőségben felvett panaszjegyzőkönyvet és egy magán levelet bocsátott rendelkezésére. Itt állapodjunk meg egy kissé, mert az ilyen eljáráshoz kommentár kell. Ez a világi főjegyző ur pár évvel ezelőtt egy kis kezdő fiskális volt — hiszen most sem nagy — üres óráiban pedig szélbali kortesvezér. Mint egy jóravaló derék lelkész fiát, a tractus papságának nagy része colportálni kezdte s előbb tanácsbiróvá majd — szorultságból — világi főjegyzővé tette s mint eme promótiókért igazi fiskális háládatossággal ugy fizet, hogy a hol csak teheti demonstrál a papság ellen, kivált ha valamelyik szélbali atyafi panaszkodik nála, minthogy szerinte kétféle emberek vannak, t. i. szélbaliak és nem szélbaliak, s ugy gondolkozik, a ki vele nincs, az ellene van, igy történhetik aztán, hogy a tractusi törvényszéknek az ő tanácsbírói közreműködése mellett hozott végzése ellen, ő irja az apellátát, de szerencsétlenségére pártfogolt cliensén vagy patiensén mind a tractus mind a superintendentia alaposan elverte a port. Ez a panasz-jegyzőkönyv is azon alaposságai közé tartozik a világi főjegyző urnák, a mily alapossággal referálta a zalátai ügyet, midőn egy soha ki nem hallgatott, tárgyalásra soha meg nem idézett, fegyelmi eljárás alá soha nem vont tanitó ellen, hivataltóli megfosztást véleményezett, mely — fájdalom — határozattá is emeltetett. Úgy látszik, hogy a világi főjegyző ur is azon elvet követi, a mely alkalommal már öntudatosan-e vagy öntudatlanul hangzott egy világi tanácsbiró szájából, hogy a világi tanácsbirák a közgyűléseken a laikus elem érdekeit — tehát nem az egyház közérdekeit — képviselik, bizonyosan a papság ellenében. Erre mutat azon önfeláldozó eljárása is, hogy a domestika ügyben egy pár berzenkedő ekklézsiába deputáltatván, egy nappal a kimenetel előtt vitézül megretirált, ugy gondolkozván, hogy sokkal hálásabb dolog kortesdikciót tartani, mint arra kapacitálni a népet, hogy fizessen, hadd háruljon ennek ódiuma is a papság nyakába. Ilyen viselt dolgai után a világi főjegyző urnák, nem kell annyira csodálkozni az esperes ellen felvett panasz-jegyzőkönyvön sem, melynek minden sorából kilátszik a fiskálisi lóláb, mert annak elhivésére mégis csak nagy naivság kellene, hogy a nagyfalui jámbor elöljárók találták volna ki a fegyelmi vizsgálat kérést az esperes ellen, még inkább pedig az esperes költségére egybehívandó rendkívüli sup. gyűlést, mely utóbbi pium desiderium egész teljességben mutatja Desiderius fiskális urnák szerfeletti. .. jóhiszeműségét. E visszásság láttára önkénytelenül is felmerülhet azon kérdés, vájjon jogosítva volt-e a világi főjegyző ur a közzétett panasz-jegyzőkönyv felvételére ? Felelet: nem, mert az egyházi törvények 161. §-a részletesen körülírja a sup. és tract-jegyzők teendőit, melyben efféle bornirtságról szó sincs, és így a f.-baranyai tractus világi főjegyzője túllépte hatáskörét, csakhogy az esperes, tehát elöljárója ellen agitálhasson. Mint világi főjegyző nem volt tehát jogosított, mint magán egyén pedig nem illetékes hasonló jegyzőkönyv felvételére, ámde azt hitte, hogy igy nagyobb hatást csinál, csinált is, minden helyes gondolkozású embernél.. . visszahatást. De ám eredt