Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-06 / 36. szám

eddigi 100 forint tiszteletdijját s egy szobás lakást — s arra egy tanitóképezdét végzett egyén alkalmazásának jóváhagyását kérte. Egyhangúlag kimondta egyházmegyénk, hogy a katechetai állásra csakis lelkészjellegű egyén alkalmazható s azt a kántorsággal összekötni nem szabad. Helyesen, mert ha valahová, ide kell a szak- és lélek-szerinti ember. Nagy hiányt pótol közéletünkben annak az indítványnak egyhangú elfogadása is, hogy ezután a gyűlést megelőző délután conferentia tartassék. Amaz indítványt, hogy évente kétszer lelkészi értekezlet tartassék, nem találta az egyházmegye határozatot igényelhetőnek, mert az a lelkészek magán ügye. Mindenesetre nagyon érzik egyházmegyénkben emez alvó szervezet működésének hiánya; de hisszük, hogy nem halt meg a leányzó csak aluszik. Keltsék életre azok, kiknek csak akaratok kell és élni fog, mert életre való. — ly. — Ismerd meg magadat! E becses lapok f. é. 33. számában »toldalék nt. Kovács Antal úrhoz intézett viszonválaszho« című cikk irója t. Szabó József lelkész ur célravezetőnek látja nt. esperes ur ellen — a ki minden előbbi állításait halomra döntötte — velem takarózni s ellene újra és ismételten támadást intézni; ezen oknál fogva bocsánatot kérek, ha felhiVa, kényszerítve lévén feleletre, néhány percre igénybe veszem a t. olvasó figyelmét. Kezdem mindjárt azon, hogy mig t. Szabó J. ur hallomás avagy kezei között lehető sorok után beszél, rágalmaz: én — ilyen mesterséghez nem értvén — szigorúan a tényállást sietek feltüntetni. T. cikkíró ur szinte a melegén kezdi: hogy kiállított bizonyítványunk — hamis. Az ám. Ha azt csak magam írtam volna is alá, nem volna jogosítva senki annak hitelét kétségbe vonni, annyival inkább, midőn az egyházi jegyző ur által többször felolvasott bizonyítványt még 5, mond öt hivatalára törvényesen felesküdött s azt becsülettel folytató egyházi előljáró is aláirta : bizony meggyőződhetik t. cikkíró ur, hogy ha a bizonyítvány csalc legtávolabbról sem felelt volna meg a valóságnak : senki sem irja azt alá Hanem az ott mondottak mind igazak és ámenek. De hát ezt felesleges álltanom, hiszen maga panaszló beismeri, hogy »a nagyfalui ügyet illetőleg azon bizonyitványnyal szemben, melyet nt. esperes ur közzé tesz : (pedig állítja, hogy a gyűlésben a bizonyítvány kiállítása nem sikerült) kételkedni nincs jogom, hogy neki van igazsága, s szívesen kérem is ezért a bocsánatot« stb. (Hanemhát az nem elég: valakit meghurcolni s aztán bocsánatot kérni). Már most ily körülmények között s után a 2sikkasztó* vagy »rágalmazó« avagy más különleges természetű vadvirágok közül ki lesz hajlandó a maga számára valamelyiket megtartani: ahoz semmi közöm; hanem t. cikkíró ur állításaiból és önbeismeréséböl nagyon is kilóg — a lóláb. Azonban arról biztosithatom t. Szabó J. urat, hogy nt. esperes ur eme vadvirágu kifejezéseket hozzám magánügyben intézett levelében — sajnálom, hogy e levelet régen megsemmisítettem, mert most egész terjedelmében nyilvánosság elé hoznám, hogy t. Szabó József ur maga győződnék meg absurdum állításairól — sohasem használta. Hanem vannak, kik a hallott beszédet szeretik tetszés szerint értelmezni, magyarázni. Kinek > nem szól, ne vegye magára. S minthogy t. Szabó J. ur e nekem irott levelet nem olvashatta, bizonyára nem gondolta meg, hogy mily erkölcsi felelősséggel jár valakit a nyilvánosság terén alap nélkül rágalmazva, be nem bizonyítható váddal meghurcolni. Mert ez ügy immár, ha ennyire ment, nem itt e becses lapok hasábjain, hanem ott, hol arra illetékes bírák itélendnek, fog majd annak idejében végleg eldöntetni. S akkor, ki mit főzött egye is meg. És hogy bocsánat-kérése s téves állításának önkéntes beismerése után a bizonyítványt mégis hamisnak tartja, állítja: no ezt értse, a ki tudja. De van még cifrább is. Mert az hogyan jön ki: 4X2=8 forintot vett szerinte a főatya a szerződés aláírásáért; a jegykönyvet aláirt ellenzék pedig kiadja, hogy 4 frt fizettetett a szerződés aláírásáért, 2 frtot pedig az egyháztól vett szőlő megerősítéséért. Hanem a jegyzőkönyvbea ál itottak ís messze maradnak a valóságtól. Mert hát n hivatolt gyűlésben, (mely nem junius 17. hanem 21 volt) a bizonyitványt aláirottakon kivül még 5 előljáró volt jelen, (t. cikkíró ur megtekintheti a jegyzőkönyvet) akik sokkal becsületesebb és józanabb gondolkozású emberek, semhogy azt állították volna, hogy a bizonyítvány hamis. De ha t. cikkíró ur ékesen zengő szónoklatával, imponáló tehetségénél avagy erősen következetes (láttuk) logikájánál fogva képes elöljáróival — hivatalból — hamis bizonyitványt kiállitatni : no, őszintén bevallom, eme feladatra én képességet magamban nem érzek; sőt e téren — bármennyire igazságkereső is — őt követni legkevésbbé sem vagyok hajlandó. De még van különösebb dolog is. A jegyzőkönyvet aláirottak, miután kijelentették, hogy íhamis bizonyitványt alá nem irnak«... kereszteltek, mielőtt született volna. Soha nagyobb prófétákat. A jegyzőkönyv junius 19-ről szól, a hív. bizonyítvány pedig 21-ről: tehát két nappal előbb állították hamisnak azt, a mi még létre sem jött Ugyan szerelmeseim az Úrban 1 nem restellitek ezt nyilvános-ág előtt bevallani?!? Szégyen, gyalázat! Egyelőre, mig társaim nevében s az egyházi törvények 285. §-a érte'mében, hamisvádaskodás alapján fegyelmi vizsgálatot kérnék : elégnek tartom e cáfolatomat. Most menjünk tovább. A jegyzőkönyv mint csillag a'att jelezve van, főt. püspök úrhoz is beadatott. Hogy igy történt: mutatja a válasz, jobban mondva a felek közötti ítélet. Ugyanis : julíus 26-án előttem s a jegyzőkönyvet aláirottak előtt e legfelsőbb Ítélet egész terjedelmében felolvastatván : nemcsak az, hogy panaszlóknak igazság nem adatott, de sőt a nt. esperes ur, a különben is teljesen méltatlan, alaptalan panasz alól érdemileg a legfelsőbb egyházi hatóság által feloldoztatott; s igy az ügy — befejeztetett. Itt kell megjegyeznem : valóban igaz azon állítás, hogy a szerződést az egyház ládájából kivenni kívánták ; én pedig — megtagadtam azt; meg azon okból, mert nemcsak az hogy közokmány magánhasználatra ki nem adható j (mert panaszlók a presbyterium nevében folyamodtak bár, de illetéktelenül; a mennyiben sem elnök, sem jegyző aláirva nincs sem hív. számra hivatkozás nem volt s nem lehetett), de meg mert előzőleg presb. gyűlésünk 48. sz. a. hozott határozata értelmében a szerződés megőrzés végett az egyház ládájába tétetni határoztatott, s igy azt e tárgyban ujabb presb. intézkedés nélkül onnan kivenni senki kedvéért sem lehetett; mondom, nemcsak e két fontos oknál fogva nem egyezhettem kérelmükbe, de sőt nem különösen azért, mert ez ügyben, mint emlitém, püspök ur már itélt. De hát vannak emberek, kik a püspöki Ítéletet sem respectálják. Ez eljárásuk megítélése immár a t. olvasók előtt áll. Azonban még nincs vége. A püspöki ítélet után jogtalan kívánságukba, mint mondám, nem egyezhetvén : a jegyzőkönyvet aláirottak nem a leghizelgőbb kifejezésekkel tisz-