Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-25 / 4. szám
folyással bírna a természet törvényei által uralt tüneményekre ^mire még egy Isten se képes*, j hanem mivel az erkölcsi erő növelése által megment bennünket az aluszékonyságtól, a bizalmatlanságtól s igy mintegy anyagi törekvéseinket is elősegíti, de a mely mint mondottuk is, nem egyjelentőségű azzal, hogy imázásunk által tetszésünk szerint módosíthatjuk az események folyását; mivel nem szabad felednünk, hogy maga az imázás is csupán egy cselekvény egy esemény s mint ilyen egészen szükségképeniség is lehet. ^ Furcsa felfogás — haliám egykor egyik szeretett tanáromtól, — hogy a z istennek s nem az embernek van szüksége az imára* s ki ne látná be, hogy az imának természet feletti hatást tulajdonitani, csaknem egyjelentőségü Istennek az ember bűntársául való lealacsonyitásával s merő anthropomorphismus. Igen találóan mondja Lessing is egy helyen : >; > Emberek vagyunk : Az imádkozhatási tehetség nincsen mindenkor hatalmunkban. Az ég az imádkozási akaratot is imádság gyanánt tekinti1 , mely utóbbi állítását Lessingnek nagyon tévedne aki szószerinti értelemben venné, mivel ezáltal csaknem az tételeztetnék fel, hogy | az ima az éggel szemben való kötelesség teljesítés, mely teltételt pedig az ima lényege és fogalma szinte teljesen kizár. S én készséggel elismerem ugyan — mert önmagamon is számtalanszor tapasztaltam — hogy >; ) ami a tüdőnek a lélekzés, az észnek a tudományok, ugy az a szívnek az ima s valamint az egészséges levegő testi, ugy az ima szellemi jólétet szül, mivel ennek kíséretében van a béke, előtte lépdel a bizalom, vele egy sorban a biztosság, a szeretet s a megnyugvás : mindazáltal nem félek kimondani, miszerint lelkemet mostanság nem valami kellemesen érinték olynemű hangok, melyek által többen valóságos mysteriumot szándékoznak csinálni az imázásból s az értelmileg magas fejlettségre jutott korban nem átallanák a szellemileg is nagy korúvá lett embert valóságos machinává aljasitani le, tele tömvén fejét és szivét a meddő dogmatismus élő-halott eszméivel s robottá tenni rájok nézve az imázást, melynek pedig önkénytelenül kell felbuzognia a szivből, s kiszabott időre nincs szüksége. Avagy nem halljuk-e mais számos szószékből a keresztyéni tisztult értelem, s egyszerű nemes vallásos gondolkodás helyett a csodák hitét, a Krisztus örök istenségét s a biblia természetfeletti ínspiratióját papoltatni ? Avagy nem elkésett s tisztult vallásos értelmi alapot nélkülöző törekvésnek kell-e tekintenünk anemü indítványokat, a minőt e becses lapok mult évi október 50-ik számában Szabó Aladár y Hogyan készítsük az Úrnak utait* cimü közleményében javasol, hogy ^a családatyák, természetesen a lelkészek.legeslegelőször házi istenitiszteleteket tartsanak* családtagjaiknak, a melyben este, reggel, étel előtt és után ^ olvas nekik az isten beszédéből s könyörög velők;* mely szokás igaz, hogy máig dívik sok helyen, különösen a koboldok s ördögökkel telitett ködös levegőjű Skótiában s a legtöbb orthodox hivő közönség körében s ha csakugyan vallásos szükségérzetet elégítenek ki, még dicsérendők is, de ugyan kérdem: az óhajtandó vallás-erkölcsi nevelés ezen jónak vélt módja megfelel-e céljának olyanoknál, kik eddig nem érzék semminemű szükségét enemű robotszerű imázásnak, pedig eléggé jó keresztyéneknek tekinthetők azért; a hitetlent, vallástalant meg ez uton lehet-e remélnünk, hogy jobbulásra bírhatjuk ? Azt hiszem hogy épen nem. Első dolog a tisztult vallásos érzelem megteremtése, de a melyből én ki óhajtanék zárni e nemű dolgokat, a minőket ugyancsak Szabó Aladár ur mostanában megjelent néhány közleményében egész komolyan hangoztat, aki mintha csak Skótiában szítta volna tele magát holmi manapság igazán vadnak nevezhető vallásos eszmék- s érzelmekkel, e becses lapok folyó évi i-ső számában megjelent ^O év utolsó napja* cimű dolgozatában is a főt. Szász Károly püspök ur ó év utolsó napján tartott beszédét ismertetve, azt állitja, hogy a főt. püspök ur érintette azt az igazságot, ^mely szerint .... a lelkek állapota mindjárt a halál után elhatároztatik* s hogy Jézusnak a 'keresztfán megtért latorhoz intézett: jMa velem leszesz a paradicsomban1 szavai s a szállá alá poklokra'*' kifejezés nagy horderejű igazságára is rámutatnak, mely szerint a Krisztusnak elköltöző lelke az összes holtakra (mert a szentirás hádese az összes elköltözöttek lakhelyét jelenti) hatást gyakorolt* (Sic!) Én nem hiszem, hogy a magasztos gondolkodású püspök ur ilyenekre csakugyan célzott volna beszédében, mert hisz ezek nem e világból valók, ezekkel a tisztult értelmi alapon nyugvó vallásnak semmi köze. Epen ilyen különösségnek tekintem azt a szinte e becses lapok folyó évi i-ső számában ,Imahét* címen megjelent imázási jimenu* összeállítást is, melyben mintha csak egy hét alatt az egész évi ima szakmánt akarnák letudni: valóságos számlát nyújtanak be az Istennek s mindenféléért összeimádkoznak, mintha az imának csakugyan természetfeletti hatást kéne tulajdonitani. S én elhiszem, hogy p. o. Budapesten az imahét alatt tömve voltak a terem padjai tarka publicummal, de hogy vidéki falu vagy városban az értelmileg is legalsó osztályhoz tartozókon kivül nem imádkoznák végig azt a hetet: mondják meg azok, kik sokszor bűnbánó heteken is csak a harangozó s egy két öreg máminak kénytelenek imád-
