Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-30 / 35. szám
PROTESTÁNS r SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HI VATA L: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáéit 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi; külön 30 kr. jMF Teljes számn"jpéldLén^yol^i^eJlmindig szolgálliatimk."®| Roma locuta est. » Kiáltó szó vagyon a pusztában.« Ezen becses lap f. évi 4-ik számának 217. 218. 219. hasábjain Zoilus barátom vele született kálvinista őszinteségével, s kedélyességével telhivta barátait és a szerkesztőséget f.-baranyai egyházmegyénket érdeklő, —^—^ hierogliphnek megmagyarázására, ő maga — mivel nagyon jól értette annak jelentőségét : hegedű szóban, szép mesében beszélte el nekünk a fatális striklák és macskakörmök értelmét, rem acu teligit. Azonban ha ez a csöndes néma hierogliph is tollra buzdította Zoilus atyámfiát, vajon mit érezhetett az ő puritán géniusza, a f. évi egyházkerületi gyűlésen elmondott hatalmas püspöki évi jelentés egyházmegyénkre vonatkozó részénél?! Ez már nem gondolatjel —^ — >; > , hanem érthető beszéd ; nem macskaköröm, mint a mult évi püspöki beszámoló striklái, hanem hatalmas villany szikra, mely ideges rezgéssel hat egyházmegyénkre, és a mi legfőbb, nem vers, nem mese, hanem igaz. A szó nemes, protestáns, egyházias értelmében tekintve annak szellemi, erkölcsi horderejét, elmondhatjuk, hogy ^Roma locuta est/ Püspökünk szóllott, kiáltó szó vagyon a pusztában hozzánk f.-baranyaiakhoz. Hannibal ante portás, szeretve tisztelt püspökünk közelget hozzánk, már az ajtó előtt áll és zörget — figyeljünk az ő intésére, s midőn lelkészi értekezleteink már már arról tanakodnak, hogy minő külső ovátiókkal fogadjuk majd a jövő évben — Istenünk segélyével hozzánk is elérkezendő főpásztorunkat; forditsuk minden erőnket arra, hogy a f. évi püspöki jelentés ránk vonatkozó részét tanulmányozzuk, minden izében teljesen megértsük. Meg van abban mondva minden, a mit tennünk kell arra nézve, hogy őt igazán méltóan fogadhassuk. Én elmondom e sorokban szerény véleményemet sine ira et odio, személyeket nem nevezve, az egyes elmúlt dolgokat — ugy a mint történtek, — a püspöki jelentés — mondhatnám — kijelentés világánál feltüntetve, úgy, a mint Zoilus barátommal együtt közvetlenül láttuk, észleltük ; azokból könnyű lesz levonni az irányelveket, melyek szerint megállapítandó lenne püspökünk méltó elfogadásának programmja. Megvallom, különösen érzem magamat e sorok írásánál, meg lehet elfogultság tőlem, de én ugy tartom, mikor valaki tollat vesz kezébe, hogy a nyilvánosság számára valamit közzé tegyen, mintha felvont szemöldökkel igy szólna: ide nézzetek emberek, én most nektek valami olyat mondok, a mit nem tudtok, valami olyat tanitok, a mit nem ismertek, — ilyenkor mindég eszembe jut a falusi német paraszt magatartása, a ki egyszer ej. talicska kerti söprűt tologatván Hamburg r Jé, midőn messziről legelőször megpillantá a nagykere: dő világvárost, egész talyigás önérzettel rc 1 felkiáltott: >No Hamburg, van-e pénz, mert van ám portéka ?€ No ker. olvasó, van e türelem, mert van ám olvasni való ! ? De még is engedve Zoilus barátom sürgetésének, s indíttatva a tárgy fontosságától, foglalkozzunk egy kissé közelebbről egyházmegyénk képével. A püspöki jelentés j,aggályos jelenségnek mondja, hogg legtöbb anyaegyházat számláló s annálfogva legtöbb lelkészszel is biró egyház megyénkben, a felsö-baranyaiban, a legtöbb baj, a legtöbb pörpatvar is van, mintha e rossz terméknek, az egyházak és lelkészek száma arányában kellene szaporodnia s bujábban tenyésznie... Ez már aztán igazi diagnosis, mintha csak mindég itt élt volna közöttünk püspök úr. Olyan fölfedezés, melyet — noha rég óta mindnyájan tudunk — niég sem mert közülünk senki kimondani. Mit is csinálunk mi itt — jókora területen — egy rakáson ? Mi is voltaképen a mi valódi lelkészí missiónk ? Hogy mi volt régebben a reformátió kezdetén, itt, a reformátió egyik bölcsőjében a lelkészek hivatása :
