Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-30 / 35. szám

azt egyházmegyénk 1877. évi jegyzőkönyvében az egyházak csoportositási kérdésének felmerülése s tanulmányozása alkalmával kifejtettük. Régebben, a reformátió terjesztésére, megvédésére alakultak sűrűn egymás mellett apró gyülekezetek, mind meg annyi őrszemek, bástyák az üldözések idején, mindegyik valódi missiót képviselt és teljesített, ott mindenütt nélkülözhetlenek voltak a verbi divini miniszterek, kik mindnyájan együtt a nagy eszmének, a reformátió diadalra juttatása nagy eszméjének éltek, egymás mellett megfértek, emberi gyarlóságból eredő hibáikat szeretettel orvosolták, nyilvánosság előtt nem szapultak, nem pelengéreztek. Most azonban ez a missiónk megszűnt — felekezeti s nemzetiségi támadások ellen védekeznünk nem kell. A valláserkölcsi élet fölötti őrködés, gondozásban öszpontosul ma lelkészi missiónk legfőbb része. Erre már ezek az apró őrszemek — apró posztok nagyon sűrűn vannak együtt, ezért merült fel közöttünk a csoportosítás kérdése 877-ben, mint koronként alkalmazandó eszköz az apró gyülekezetek terhein való segítés érdekéből. A kérdés korai volt, agyonhallgattatott, majd meg fogja érlelni az idő. De hát az a kérdés, mit csinálunk mi itt 64-én egy rakáson, miként teljesítjük missziónkat a ránk bizott gyülekezetek valláserkölcsi életének építésében, miként téritünk, miként javítunk ? Építünk házakat, ólakat, gazdasági épületeket stb. (a 60-as években történt, hogy a mi jó öreg Dobos bátyánk — akkor harkányi fürdővendég — kirándult egyik szomszédos apró egyházunkba, s meglátván a templomot és paplakot egymás mellett, önkéntelenül felkiáltott, milyen tarka dolog ! ez a nép nagyobb házat csinált a papjának, mint az Úr Istennek! de hát hol van a falu, melytől ez kitellett? oly kicsiny volt, alig vette észre); tehát építünk, prédikálunk és gazdálkodunk, melyre el is mondja a mi népünk a maga nézetét : Ejnye tiszteletes uram ! beh jó poógár lett volna kigyelmedből — kivált a ki még egy kissé meg is tollasodik, ügyesen speculál, csinosan gscháftel; megkapja a néptől a méltó elismerést: tiszteletes uram, beh jó zsidó lett volna kigyelmedből. Szóval ha valaki a külső épületek után állapítja meg rólunk a diagnosist, kénytelen elmondani, hogy különb tractus nálunk nincs az egész egyházkerületben. Csak az a kis baj megvan, hogy a hol sok ember van egy rakáson, ott hamarább támad pörpatvar is. Közel vagyunk egymáshoz, — dolgunk miatt rá érünk — megismerni egymásunk kenyerét, s ha ez nagyobb talál lenni egy-két harapással a miénknél, elfeledjük a 10-ik parancsot, megkívánjuk a másét — s mivel ugy gondoljuk magunkban, én is vagyok olyan derék ember, mint az a másik, nekem is van akkora lejem, akkora képem, akkora hangom stb. hát menten felkeressük a szomszéd egyház hangadó embereit : s azonnal kész a hajsza, a pörpatvar, a scandalum, visszük és tálaljuk a tractusra, hogy legyen mivel tractálni és építeni hallgatóink lelkét ad majoréin dei glóriám. És ha már a tractusig eljutottunk, a diagnosis itt sem változik, csak a latkor magasabb, a honnét néha igen szomorú perspectiva tárul elénk. Hanem itt jegyezzük meg jól, hogy a mi tractualis gyűléseink kettős kamara rendszer mellett tartatnak rendesen és rendetlenül. Egyik kamara a falakon belül a zöld asztal mellett tanácskozik: a másik a falakon kivül — például ader-1 jási Dani Jancsi, vagy más tekintélyes, hírneves poógártárs elnöklete alatt, ez utóbbi rendesen mindig az első kamara után ülésez, s rendszerint az ott látott, hallott és eltanult dolgokat szokta után tárgyalni. Zoilus barátommal megegyeztünk, hogy egyszer egyikünk, másszor másikunk hallgatjuk ki ez üléseket s referálunk egymásnak a tapasztaltakról. Tájékozóul szabad legyen egy kis ismertetést adni a mi két kamarai gyűlésünkről. Vegyük fel a következő tárgysorozatot: 1. Történt pedig anno . . . hogy a belső kamara törvényszéke tárgyalta az iszróí egyház lelkészválasztási ügyét, melynél a választó bizottság eljárása ellen panasz nyújtatott be. A szent szék pro bono pacis ecclesiae a választást helybenhagyta. Midőn az ítélet kihirdetve lett a felek előtt, panaszosok az ellen felebbezésiiket rögtön bejelentették. Azon kérdésre: kiadható-e a concessa a felebbezés miatt — az egyházkerület e tárgyban hozandó végzése előtt? a szentszék egyhangúlag felelte: nem. De biz az kiadatolt, az elválasztott igen derék lelkész hivatalát elfoglalta, finis coronavit opus. A törvényszéki jegyzőkönyvben azonban a felebbezés bejelentéséről szó sincs s ezt két törvényszéki bíró a jegyzőkönyv külső fehér lapján meg is észrevételezte. Mindebből az a tanulság, hogy: nálunk a jegyzökönyvek nem mindig hü ldnyomatai a történteknek, például: 2. Történt anno . . . hogy a belső kamarai gyűlésben a világi — quondam — igen jeles törvényszéki birák annyira elfogytak, hogy az utolsó napi ülésre egy sem maradt, igy kénytelen volt a kamara a kettős elnökség elve szempontjából a . . . i tanitót beültetni a világi elnök székébe. Már most a jegyzőkönyv mindennap az ülés elején megnevezi, hogy ki elnökölt, az utolsó napról bölcsen hallgat. Ismét nem hű kinyomata a jegyzőkönyv a történteknek. 3. Történt anno . . . hogy egyházmegyénk egyik drávaparti ab aevo törvényesen egyesült