Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-23 / 34. szám

S szerintünk igen helyesen s a protestáns traditioknak megfelelőleg. Igen, mert hiszen a gymnasiumoknak a század utóbbi felében újjászervezése, az érettségi vizsgálatnak behozatala protestáns államok iskolai törvényeinek a mintájára történt. Nem csak, hanem hazánkban is épen a protestáns egyházak vezér- s tanféríiai voltak azok, a kik az 1848-ik előtti középiskoláknak újjászervezését először sürgették. Sürgették már a század elején is, de még inkább a negyvenes években, sőt ekkor már hosszas és alapos tanácskozások folytán készült is — kivált az evangelikus egyházban — egy egészen uj középiskolai tanrendszer és az 1848-ik év őszszén — ha a politikai nagy események közbe nem jönnek — azon rendszer már életbe lett volna léptetve. Miért is, ha az uj gymnásiumi rendszertől idegenkedtek is a protestánsok — mint mondók — az ötvenes években, a törvénytelen kormány iránti gyülöletük által inditattva; de ma már, midőn arra a törvényesség bélyege reá süttetett, igen helyesen teszik, ha a törvénynek nem kijátszására, hanem annak minél komolyabban való megtestesitésére törekesznek, ha nem a kormány képviselőinek gyakran eléggé enyhe ellenőrzését, hanem a szolid tudományos műveltség érdekeit tekintik eljárásukban szabályozókul. Más tanintézet ám vezettesse magát enyhébb elvek által; de mi protestánsok őrizzük meg iskoláinkban is az apákat jellemzett rigorizmust. Egyes könnyelmű vagy nem tudományos pályára született ifjúnak s azok szüleinek talán kellemetlenséget okozunk, de egyházunknak, hazánknak s a tudományos műveltségnek kétségkívül jó szolgálatot teszünk és iskoláink részére visszaszerezzük ismét azon tekintélyt, melyben azok hajdan állottak, de a melynek jogosultságát az ujabb időkben némelyek kezdették kétségbe vonni. Ezen régi jó hírnév megőrizéséhez azonban a tanári testületek erélye s szigora mellett más oldalról is szükséges a támogatás. Az állami iskolák ma már erős felügyelet s ellenőrizés alatt állanak. Az igazgató egy kis király tanártársaival szemben, ennek megint felette áll a tankerületi főigazgató, a ki ismét mindenről pontosan referál a miniszternek, vagy tanácsosának. Pontosan ki van szabva, hogy mindegyik osztályban mely tantárgyakat, s azokból minden hóban, évnegyedben mit és mennyit kell tanítani. A tanár minden óra végén beirja, hogy mit tanított, menynyire haladt; be van irva a tanárnak csak egy fél órai mulasztása is, annak ki által történt helyettesítése. A hanyagság, rendetlenség tiz oldalról is ellenőriztetik. Mi protestánsok mit tettünk s mit teszünk e tekintetben ? Semmit. Nálunk megy ki-ki a maga utján. Ily nagy eltérés mellett ki fogják állhatni iskoláink a versenyt az államiakkal ? Nem kellene nekünk is az államot utánozni ? Ha némi részben, itt vagy ott az eddiginél több rendet, nagyobb ellenőrzést kiván behozni egyik-másik iskola fenntartó vagy felügyelő testület, hát hiszen legyen, egy kicsi elfér. De olyasféle rendszabályokkal, felügyeleti, ellenőrzési paragrafusok ezreivel a mi iskoláinkat felvirágoztatnia nem lehet. Egészen más az a viszony, melyben az állami iskola tanára van azon iskolával, melyben működik, mint az, melyben a protestáns tanár érzi magát hivatása körével. A protestáns tanár szíve össze van nőve azon egyházzal, mely a protestáns iskolákat fenntartja, ő azon intézet jó hírneve mellett nem zsoldért, nem zsiros koncért, nem az igazgató s főigazgató kegyeinek s kegyes mosolyainak kinyeréséért buzgólkodott, hanem mivel azt az intézetet úgy tekintette, mint sajátját, vagy mint az általa szeretett egyháznak sajátját. Az ujabb időkben ha nem is mindenütt, de több helyütt ez a szoros kapocs, mely az egyházat, iskolát, tanárt együvé kapcsolta, tágulni kezd; talán a tanárok szíve sem dobog az egyházért oly melegen, mint dobogott elődeiké; de még többször tapasztalhatni azt, — s eléggé keserűen — hogy az egyház kormányához közel állók majdnem ellenség gyanánt tekintik a tanárt s egyházuk érdekében vélnek cselekedni, ha a tanári karral folyvást hadi lábon állanak, ha azok erkölcsi tekintélyének megtörésén, anyagi helyzetük javulásának megakadályozásán munkálódnak, szóval ha az iskola termeiben fáradozókat az egyházzal minél ellentétesebb helyzetbe hozzák, azokban az egyház iránti buzgalmat lohasztják. Szomorú jelenség! Vagy hozzatok be oly sokszoros felügyeletet, ellenőrzést s oly szigorú subordinatiot, mint a minő van a katonaságnál, vagy egy erősen centralizált államkormány gépezetében — a jó masinánák is meg van a maga haszna, előnye; — vagy ápoljátok lelkiismeretesen az egyház iránti őszinte szeretetnek, a nemes lelkesültségnek azt a szent tüzét, mely a protestáns egyház alsóbb és felsőbb rendű iskoláiban működő férfiak keblét betölté, s mely a protestáns iskolák jó hirnevét évszázadokon keresztül fenntartotta. F. Államsegély a ref. középiskolákban. Magános körökben ugy, mint nyilvános egyházi gyűléseinkben kiváló tárgyát képezi az eszmecseréknek az államsegély kérdése ref. középiskoláinkban. A convent meghozta határozatát; de ugy látszik e határozat nem volt szerencsés megnyerni mindegyik egyházkerület és egyház-