Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-23 / 34. szám

megye helyeslését. Hogy több középiskolánk anyagi erőhiány miatt nem képes törvény által követelt uj rendezkedését létesíteni, ezt az államsegély elfogadásának legnagyobb ellenzői is beismerik; de a segély elfogadásától a hozzá fűzött s nézetük szerint egyházunk önkormányzatát veszélyeztető feltétel miatt vonakodnak. Vonakodnak pedig azért, mivel nézetük szerinf a segély elfogadása esetében a miniszteri befolyás irányozná középiskoláink ügyeit. Ezen nézet és felfogás mellett nem csekély számmal foglalnak álláspontot kisebb és nagyobb befolyással és tekintélylyel biró egyházi férfiaink, mig az államsegély feltételes elfogadása mellett, mint azt a magas miniszter ur követeli, pártoló nézet tudomásom szerint a hírlapokban nem jelent meg. Kísérletet teszek egy ily nézetnek kifejezést adni, jóllehet tudatával birok azon elitéltetés, sőt tán megrovatás súlyának is, mely ezen merészségért egyik vagy másik helyről sújtani fog. Arról én nem tehetek, hogy a magas miniszter urnák a segély elfogadásához fűzött feltételét nem látom oly sérelmesnek egyházunk önkormányzatára, mint ellenkező nézetű ügytársaim. A magas miniszter ur sérelmesnek feltüntetett feltétele az, hogy azon tanári állomásokra, melyeknek újból felállítása terhét az állampénztár hordozza, tanárt a miniszter ur nevez ki, de képesítéssel biró ref. vallású egyének közül, mely tanárnak esetleg hivatalból elmozdítását illető Ítélet az iskolahatóság részéről a miniszterhez terjesztendő jóváhagyás végett. Ez tehát az a végzetesnek feltüntetett feltétel, mely miatt az államsegélyt elfogadni önkormányzatunkat sértő eljárásnak címeztetik. Nézzük közelebbről e kitűzött feltételt, vajon kivánja e, hogy a miniszter ur által kinevezett tanár ugyanazon tanintézet fegyelmi törvénye alatt álljon, melyben működik. Elveszi e a jogot az illető hatóságtól az esetleg vétkes vagy bűnös tanár ellenében a fegyelmi vétségeket sújtó rendszabály alkalmazásba vétele iránt. Ily jogot a magas miniszter ur nem tart fenn feltételében, egyedül a végleges elmozdítás kérdésében hozott ítéletet teszi az ő elhatározásától függővé. Ez azonban oly ritkán előforduló esetet képez, mely miatt a kilátásba helyezett nagy anyagi segélyről lemondani sokkal nagyobb baj és hátrány középiskoláinkra. Ha már el van fogadva és életbe léptetve az országos közoktatási törvénynyel majd nem ugyan azonos — a convent által kiadott és a minisztérium részéről elfogadott középiskolai szabályzat, mely szerint miniszteri biztosok jelennek meg az érettségi vizsgálatokon s ezek által gyakorolja a magas kormány legfelsőbb felügyeleti jogát, mely jog nemcsak a minisztérium által kinevezett, de saját egyházi hatóságaink részéről választott tanárokra is kiterjedő, ha nem csak szellemi, de anyagi ügyeiről is középiskoláinknak követelhet tőlünk adatokat a magas minisztérium: és ezt mi elfogadtuk, az a nehezményezett feltétel a tanár elmozdítását illetőleg nem lehet elfogadható indoka a segélytől idegenkedésnek. Az a miniszter közegei által ismerni fogja a részéről kinevezett tanár működését, mely ha törvénybe ütköző lenne és az iskolát fenntartó egyházi hatóság fegyelmi büntetését tenné szükségessé, még csak feltételezni sem lehet kétely nélkül, hogy a miniszter egy bűnbarlangot pártfogoljon és tartson meg azon középiskolában, melynek nevelés ügyéért ő is felelős. De ha ilyet tenne is, igazolja a mult, hogy képesek vagyunk a nézetünkkel ellenkező, önkormányzatunkat sértő eljárás ellen, még ha minisztertől jön is, oly hangos tiltakozást fejezni ki, mely célra vezető. Érthető az államsegély el nem fogadása azon középiskoláinknál, melyek elégséges anyagi erő felett rendelkeznek, ha ugyan ilyenek is találtatnak ; mert illő hogy az államra felesleges teher ne háruljon; de nem érthető a segélytől idegenkedés oly viszonyok között, melyek szükségessé tennék a segély elfogadását, virulóvá a csak tengődő középtanoda életét; mégis a jogfeladás félelme miatt mellőzve leszen a segély igénybevétele. Pedig mit tesz a segélyt szükség esetében középiskolája részére elfogadó egyházi hatóság ? Nem tesz egyebet, mint azt, hogy elfogadja közművelődési és nemzeti érdekeknek a múltban tett s a magas miniszter ur által is elismert jó szolgálatáért megérdemelt osztályrészét a közvagyonból, melyhez sokszor vitatott jogát jelenben más módon érvényesíteni nem képes. Elfogadja, ha szükség, középiskolájában a minisztez ur által kinevezendő ref. vallású tanárt, nem mint idegent, hanem mint ugyanazon egyháztársulatnak tagját idegenkedés nélkül, őszinte bizalommal. Előttünk példák állanak, példái a fele részben városi hatóságok, fele részben a miniszter ur által kinevezett és javadalmazott tanárokkal ellátott reáltanodák; de nincs eset, hogy a miniszter által kinevezett előjogokat igényelne tanártársai felett. Igen jó erősségek az iskolák, ezek voltak, ha ugy tetszik a prot. szellem és hazafiság kipróbált erődei és azok lesznek jövőben is; de az erődök létérdeke nem azt követeli, hogy izmos falai béke idején is harci riadótól visszhangozzanak, hanem azt követeli, hogy erősségeiket az előrelátó várparancsnokok kellő mennyiségű élelmi szerekkel lássák el. A prot. egyházat, mely sok nehéz idő viharait kiállta, és erősségeit meg tudta védeni, nem tartom oly gyengének, hogy éppen az áldott béke