Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-16 / 33. szám

mint a hazai művelődés általános szempontjából teljes joggal megvárhat. Erre nézve azonban az ösztönzést egyházi kormányzó testületeinknek kellend adnia s az alapot, mely gyönge : erősítenie, hogy reá épitni lehessen. A mit ujsóvei iskolánkban kívánni és pótolni való gyanánt sürgetünk, nem mondhatom bár hogy minden, de egynémely bácskai német tannyelvű iskolában bizonyosan meg van. Fő hiba az, hogy mind ez ideig nem volt és nincs gondoskodva hazai ref. német tannyelvű iskoláink számára oly methodus docendi ről, melyhez minden tanítónak kötelességszeriileg alkalmazkodnia kelljen. Az egyes tantárgyak tanításában vagy régi schemák, vagy saját felfogás szerint jártak és járnak el, miután nincs megadva az egyetemlegesen kötelező irányadó, vezérige. Erezték e hiányt már az eldődök is jó régen. E feletti panaszának adott kifejezést az egyházi elöljáróság a nagyhírű Báthory Gábor püspöki látogatása idejében ís, jelentvén hogy ^a consistorium által kiadott methodus itt ismeretlen. Óhajtanok ha a mi német ekklézsiánkban levő iskolának is, egy ilyen bizonyos methodus docendí-t nyerhetnénk a generale consistorium engedelme s rendeléséből.® Egyes jegyzőkönyvi adatok arra mutatnak, hogy e részben történt is valami, de csak annyi hogy körügyelői ajánlatra, egyik másik tankönyv a tanitók figyelmébe ajánltatott. Ez eljárás azonban vajmi keveset, majdnem semmi hasznot sem eredményezett, s a dolog évtizedek óta ily állapotban szenved. Annálfogva ez úttal is legmelegebben ajánljuk német tannyelvű összes ref. iskoláink minden tanügyi kérdésének megszivelését egyházaink főkormányzó testületének érdeklődésébe; bízva remélvén, hogy hazai művelődés és haladás ügyünk, főleg pedig iskoláink felvirágzása érdekében, nyomós kezdeményezéssel lép az egyetemes konvent elé, hogy az a több ezer német ajku hittestvéreink közóhaját meghallgatva, határozzon a teendők felett. E helyütt emlékezünk meg továbbá azon szintén orvoslásra váró állapotról, hogy német ajku hittestvéreink számára nincs egyöntetű énekeskönyv behozva, főleg pedig — a mi már figyelmünket kiválóan érdekelheti — hogy legtöbb német ref. gyülekezeteink sajnosan nélkülözik ref. anyaszentegyházunk drága kincsének, szent ereklyeként őseinktől öröklött zsoltárainknak üdvhatásait ! S miután a nép ez uton sem élvezheti a felekezeti öntudatosság áldásos gyümölcseit; a népiskolai káté sem juttatja érvényre a ref. hitvallás öszfoglalatát; továbbá kulkormányzatilag is csak lelkésze tolmácsolása utján de soha közvetlenül nem, értesül törvényeinkről s a főhatósági intézkedésekről: nem csuda, ha ezen és más itt elsoroltatni nem kivánt okok miatt néha idegennek érzi magát édes hittestvérei közt. Bízvást hisszük, miszerint e hiányokon segiteni buzgólkodik mindenek felett főtisztelendő püspökünk, kit is e végett buzgón felkérünk, óhajtva hogy egyházlátogatása adjon megújhodást egyházi közéletünknek s kölcsönözzön uj lendületet féltett kincseink — iskoláink előhaladásának! Adja Isten, hogy igy legyen ! Ujsóve, 1885. junius. Erdős József, ev. reform, lelkipásztor. BELFÖLD. Az érmelléki ev. ref. egyházmegye rendkívüli közgyűlése. Tartatott folyó augusztus hó 7-díkén, a szokott helyen, Székelyhidon. Nagyt. esperes ur imája után, a gyűlés rövid beszéddel megnyittatott. Most felemelkedik székéről egyházmegyénk ez idő szerint egyetlen nestora, a régi papi gárda egyetlen élő tagja : óltományi lelkész : Lőkös János, mind érezhetőbben fogyatkozó erőire, s családi jelen körülményeire hivatkozva, érzékeny szavakkal köszöni meg egyházmegyénknek, s teszi vissza annak kezébe azon bizalmat, melylyel őt egyházmegyénk 25 évvel ezelőtt a tanácsbirói majd később az egyházmegyei házi pénztárnoki székbe ültette. Minden oldalról nyilatkozó kérésre azonban a tanácsbirói tisztet tovább is vinni megígérte, de a pénztári teendők további vitele alól — köszönettel — felmentetett. Következett a legelső és legfőbb tárgy: az álmosdi »lelkész nem választási* ügy megoldása. Tudtommal második eset hazánkban, prot. egyh. kormányzatunk életében, a közelebbi zsinati törvények érvénybe lépte óta. Almosd, a lelkészválasztásra esperesileg kijelölt két alkalommal sem választott lelkészt, azon okon, mert az ő jelöltje (?) az előbbi lelkész káplánja, kinek személyéhez a legszélsőbb renitenciáig ragaszkodott, de a ki még nem választható: a kijelölitek közé föl nem vétethetett, s föl nem vétetett. Titkos szavazat utján az 5 jelölt közül — tetemes szavazat többséggel az egyházmegye által álmosdi rendes lelkészül elválasztatott tehát : Bajza Antal ér-tarcsai rendes lelkész, ki szép beszédben tolmácsolva azon örömöt, mely őt az egyházmegye ezen iránta nyilvánult bizalma folytán áthatotta ; de más részről kifejezést adva a jövővel szemben aggodalmának is, a melyet ugyan ő Istenben vetett hitére, buzgó és nemes törekvésére támaszkodva eloszlatni remél. Hiszen ő is hallja e rá nézve nagy jelentőségű percben a Jehova szózatát: »Ne félj, és ne rettegj, mert én veled leszek!* Köszönet mellett elfogadta megválasztatását. Segélje őt Isten nemes, de nehéz vállalatában ! De hát az álmosdi presbyteriummal — mint a mely esküje ellenére elmulasztotta a törvénynek tiszteletet szerezni szemben gyülekezetével — mi történjék most ? Ez a kérdés vettetett fel többek részéről ? Voltak kik az egyházmegyei törvényszék elé állítását, voltak, kik megrovását indítványozták annak. Győzött a szelídebb párt nézete. Tehát »elvégeztetetett minden!« »De hogy végeztetett:* mondják a megannyi kérdőjellé vált arcok! Legalább — mint állíttatik, — az álmosdiak részéről alig ha végeztetett el! No, de meglátjuk: >quousque tandem ? Adja Isten, hogy a medrét elhagyta folyam mielőbb vissza térjen abba ! Volt egy csereügy is, a kólyi, és az alsó-ábrányi lelkészek között. Megengedtetett, s megerősíttetett. Több ekklésiáknak építkezésre, vásárlásra, s egynek bepanaszolt tanítójára, s egy tanítói özvegynek egyházától némi fizetési hátralék követelésére vonatkozó fölterjesztése egészben, vagy részben szintén elintéztetett. Volt még egy igen fontos ügy : a lelkészi értekezlet jegyzőkönyvének felolvasása, s ebben egy régi, de még mindig uj panasz: a mi kedves róm. kath. kollegáink ellen. És pedig ezek közt a székelyhídi róm. kath. lelkész, s alesperes: Biró Emil ellen, ki az ér-olaszii egy