Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-16 / 33. szám

ház egyik hívőjének gyermekét megkeresztelvén, az ille­tékes lelkész kérése dacára a keresztelési adatokat tör­vényes helyére áttenni kereken megtagadta. Igy respek­tálják a mi édes atyánkfiai az országos törvényeket ma is ! Az ügy a törvény rendes útjára bocsáttatni egyház­megyeileg elhatároztatott. Meglátjuk, hogy a törvény csakugyan törvény-e tehát, vagy irott malaszt ? ? Molnár. A szászok igazsága.1 v. Jelige: Ha a ti igazságtok feljebb nem bő­velkedik az Írástudók és farizeusok igazságánál, nem mehettek be a mennyeknek országába. Máté 5; 20. Ismét egy szép magyar evang egyházi ünnepélynek voltam tanuja. A brassómegyei Kiizba magyar evang. egyházközség lelkészi hivatalába iktatta be a brassóme­gyei szász esperes Iiaupt Frigyes szász-hermányi lelkész, az újonnan választott papot tiszt. Oertel János urat. Másutt az ilyen ünnepély áhítatos hangulatba hozza a sokszor könnyekig meghatott híveket. Itt is könnyeztek sokan a nagy röhögéstől. Mert midőn az esperes ur, írásból hibásan olvasott hosszadalmas beszédében a töb­bek, közt azt állitá, hogy »szép bekecs állapotban volt az ekklezsia a Szakadátra elkócozott Jakab tiszteletes ur idejében 2 Krizba község apraja és nagyja olyan haho­tára gyújtott a szent helyen, mint ha csak a »Peleskei notárius« egy jelenetét játszotta volna el az oltárnál az esperes. A türkösi és hosszufalusi komédiának" méltó párja ez az eset, a mely még ismétlődni fog tudja Isten hányszor. Es nekünk tűrnünk kell, tűrnünk mert elnyo­móink készebbek nevetségessé tenni isteni tiszteletünket, mint beleegyezni abba, hogy az egyházmegyének leg­alább az alesperese magyar legyen. Az ünnepélyt közebéd követte. Az esperes német nyelven ugy mint Türkösben megint az osztrák császárt köszöntötte fel éltetvén I. Ferencz József ő felségét »a kitől az erdélyi evang. a szabad vallásgyakorlatot nyer­ték. « Nagyszerű tudomány! Az esperes ur ugy látszik épen oly kevéssé ismeri az egyháztörténetét, mint a kis­kapusi botrány hőse, a selyki esperes Schuster Gusztáv a pap választási törvényt.4 De, hog)r ezen krizbaí botránynak a képe teljes legyen, el kell mondanom a papválasztás történetét is. Az erdélyi evang. egyházkerületben papi állomást nyer­hetnek. i) oly egyének, a kik theologiai tanulmányaikat elvégezvén a papi vizsgát letették. (Ezeket idevaló mű­nyelven »akadémikusoknak« nevezik.) 2) oly egyének, a kik egyébbre nem alkalmasak, p. o. kiszolgált katonák, elcsapott szabóinasok, suszterlegények, borbélysegédek stb.5 Ha mint tanulók vagy kántorok legalább 7 évig szolgálták az egyházat. (Ezeket idevaló műnyelven t>nem akadémikusok«-nak nevezik.) De ezen utóbbiak csak azon esetben vehetők fel a jelöltek közé, ha legalább is 3 aka­démikus pályázó nem jelentkezik. Akadémikus kandida­tusokra azonban, — mivel a szászok a magyar evang. ta-1 Lásd as előző cikket e lap egyik májusi számában. 2 Azt akarta mondani : »szép békés állapotban volt az ekklezsia az előbbi lelkész, a Szakadátra elköltözött tiszt. Jákob János ur ide­jében.* 3 Lásd az előző cikket. 4 Lásd e lap 1884. évi foly. 468. lap. 0 Ez korántsem tréfa, a ki nem hiszi, olvassa el az egyházi tör­vény 206. A §-át és kérdezze meg a kiskapusi papot. nulokat egyátalán semmi segélyben nem részesitík, sőt minden ösztöndíjból való kitagadás, s a mellett kétszeres vagy háromszoros tandíjnak követelése által a tudomá­nyok csarnokaiból egyenesen kizárják és igy Erdélyben magyar evang. theologus, kivéve a már állomáson le­vőket, jelenleg egyetlen egy sincs — a magyar evang. egyházaknak csak az esetben van ez időszerint kilátások, ha magyarországi theologusok pályáznak; csak hogy ezeknek a megválasztatását megint a szászok a lapokban 6 bőven kifejtett okokból minden egyes alkalommal meg­gátolni teljes erejükből igyekeznek. Bizonyíték erre már most nemcsak a kiskapusi, hanem a krizbaí botrány is. A krizbaí papi állomásra a brassói szász consistorium 1884. november, 11. hirdetett pályázatot; de —nehogy az a magyarországiaknak, is tudomására jusson — az eddigi szokástól eltérőleg csakis egy német zuglapban a szebeni »Tageblatt«-ban, és annak is csak két egy­másután következő számában.7 Midőn ez a fogás nem sikerült, mert felszólítás folytán még is pályáztak magyar­honiak is, akkor szász emissáriusok árasztották el Krizbát, intvén a népet »nehogy látatlanba magyarországit vá­lasszon a ki púpos, sánta, vak s tudja Isten még miféle testi és lelki fogyatkozásban leledzik.« A legáltalánosabb érv pedig a mit a szászok, hogy a magyarországi papo­kat meggyülöltessék széltében hangoztatnak az: »a ma­gyarországi papok mind tótok, a tót pedig nem ember.8 Igy használják fel a lázitásra a szászok még a »nemzeti­ségetv. is, s a mellett folyton panaszkodnak, hogy az állami hivatalokból ők nemzetiségűkhez való ragaszkodá­suk miatt kizáratnak. Bárcsak ugy volna! megérdemel­nétek ti farizeusok, hogy mivel »a mennyeknek országát mások előtt bezárjátok« (a mint Jézus mondja) magatok se mehessetek oda be! Az izgatás nem volt hiába való: a szász párt meg­alakult, élére állott a krizbaí biró, mert hát a szolgabirája is szász, meg az alispánja, és a »Tageblatt« 3327. szá­mában örömittasan irá, hogy: »Die Gemeinde (Krizba) stráubt sich gegen eine beabsichtigte Importirung eines Seelsorgers aus dem eigentlichen Ungarn. Ein Stráuben gegen die Vermehrung der importírten ungarlánder Ele­mente finden wir nach den erhaltenen Proben begreiflich. Nicht mit Unrecht schreibt man denselben die in meh­reren ung. politisclien und Kirchenbláttern seit einiger Zeit erfolgte Auffrischung des leidigen Streites betref­fend die Trennung der in Siebenbürgen lebenden Luthe­raner magyarischer Nationalitát von der evang. Landes­kirche A. B. und ím Zusammenhange hiemit die wieder aufgewármte »Már von den bősen herrschsichtigen Sacli­sen und den armen unterdrücktem Cschangos« zu.° Jeleltül 6 E lap 1884. évfoly. 9. 15. 29. számában »Szászok Igazsága* cím alatt. Ezen okok egyike : Hogy a szász főkonsistoriumnak a ma­gyar esperesség felállítása ellen felhozott azon érve : »a magyar lelké­szek között mindig csak a legkevesebben bírják a műveltség oly mér­tékét, hogy a magasabb egyházi hatóságnál egy helyet becsülettel be­tölthessenek,* soha el ne avuljon. 7 A brassói, hosszufalusi, ujfalusi, kolozsvári, zombori lelkészi állomásokra hirdetett pályázat magyar lapokban is megjelent, az első négy, e lapok hasábjain is. Lásd 1879. évfoly. 1427. lap "1882. évfoly. 12Ó7. lap. 1883. évfoly. 555. lap. 8 Pedig a kik jelenleg magyarországiak itt vantjak, tótul nem is tudnak. 9 Magyarul: *A krizbaiák erősen ellene vannak, hogy — a mint azt némelyek célozták — a tulajdonkénem Magyarországból importáltassék hozzájuk lelkész. A Magyarországról elemek szapo­rításával szemben tanúsított ellenvallások a már itt levő magyaror­szági példányokat tekintve — eléggé érthető. Mert ezeket terheli, és pedig nem ok nélkül, a gyanú, hogy az erdélyi magyar evangéliku­soknak az erdélyi (szász) evang. püspökségből való kiválását ille­tőleg a harcot és ezzel kapcsolatban a zsarnok szászokról és a szegény elnyomott csángókról szóló mesét több magyar politikai

Next

/
Thumbnails
Contents