Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-09 / 32. szám

Nyílt Levél Szilágyi Sándorhoz. Kedves barátom ! Ceglédről. Még nem a holtak országából, hanem épen Ceglédről, az clők földéről, világ kezdete után tudná a jó Isten, hogy hány esztendővel, a keresztyén világ 1885-ik esztendejében irom neked — ezt a kuriosus levelet, miután tudom, hogy életed sava borsa a kuriositás. Vagyis magyarul: a kutatás. Kegyes engedelmeddel, vagy a nélkül, én is belenéztem Érdély történetébe, de én abban nem láthattam annyit, mint te, a ki ott egész kényelemmel turkálsz már évtizedek óta. Minthogy tehát én oly keveset tudhatok és magamat egy könnyen nem is tudom tájékozni, kérem mutatóujadat, indexedet; a kisujadat nem kivánom, mert azt már régen az ördög markába adtad. Még a mult század végén sub Josefo megvoltak az erdélyi könyvtárakban, Enyeden és másutt a következő kéziratok — latuerunt sub herba. Nekem el vannak vagdalva körmeim, a tieid az uj divat szerint horgolnak. Vagy horgosokká növekedtek, jer, segits nekem őket onnan kikaparni: Sorrendben: 1490. circiter irva: Kászonszék eredete. 1505. esztendőig: Marosszék tisztjei. Nemök és águk szerint. 1500. Anonimi chronológia rerum hungaricarum et transilvanicarum. 1505. Mathias Nagy, de origine siculorum. Cardinalis Martinusi processus. Verantii epistolae. 155. Bánffy Gergely. Ifjabb János király útja Sulimánhoz. 1526 —1562. Ostermájeri chronicon. 1576. Balog Ferenc naplókönyve. 497—1385. Simonis massa coronensis, chronicon Transilvaniae. 1599 WeidenfeFer história Sigismundi Bátori. 1600. Auszug aus dem Meschner Marterbuch zur Vaterlándischen Geschichte des 17. Jahrhunderts. 1602. Andreas Gunisch Geschichte der walachischen Fürsten. 1602. Expeditio Schwimmeriana. 1602. História obsidionis bisztricensis per Bastam. 1593 —1602. Petri Bánffy coronensis diarium usque ad annum 1661. 1598—1603. Névtelen krónika. !594- Georgii Krausz Superintendentis, ausführliches Verzeichniss des Elendes vom Jahr 1599—1602. 1490—1606. Ambrosius Simigianus. I52

°—1608. Pastoris Vurlakentis Davidis Sterman annales politici. Ruina Transilvaniae. 1607. Bocskay István testamentoma. 1526—1608. Szamosközi pentades. 1610. Anonimi chronologia, rerum hungaricarum ad annum 1610. 1590—1611. Anmerkungen Michael Seibiger. 1570—1611. Diarium Simon Nösner. 1594—1612. Hidvégi Mikó Ferenc Erdély siralmai változása. 1569—1612. Diarium Michael Weiss. 1610—1613. Brevis consignatio, tumultorum bellicorum. 1614—1617. Diarium Andreas Hegyes. 1600—1618. Dominicus Bankner annales. 1536—1619. Marcus Fuchs annales rerum hungacicarum et Transilvanicarum. 1619. Benkő Máté napló könyve. 1620. Laskai János diariuma. Szalárdi siralmas krónikája. Stefanno Böjti de rebus gestis magni Gabrielis Bethlen. Hogy ezek a kéziratok, a század elején még megvoltak az enyedi könyvtárban, annyit bizonyosan tudok, mi maradt meg köziilök, mennyi veszett oda a gyászos emlékezetű etiyedi conflagratióban, melynek üszögjeit még mindig fújják az oláh daszkalok és a szász Schulmeisterek: ezt szeretném tudni. Én e kéziratok közül csak az utolsót láttam másolatban a Ráday-könyvtárban. Dobos. Helyreigazítás. A »Prot. egyh. és isk. lap« ez évi 19. száma 592 dik lapjának 3-ik bekezdése alatt a tiszántúli ev. ref. egyházkerület tavaszi közgyűlésének ismertetését befejezőleg a tudósító ezeket mondja : »Nagy Bálint hódmező-vásárhelyi leányiskolái tanár, ki tudvalevőleg az unitáriusoknál, felettes hatósága tilalma dacára ís, lelkészí teendőket végzett : az egyházi törvények 246. §-nak folyó pontja értelmében reform, segédlelkészi hivatalától véglegesen megfosztatott. « — Minthogy e közlemény, mely eddig elkerülte figyelmemet, szándékos elferdítése a valóságnak, engedje meg nagytiszt, szerkesztő ur, hogy az ide vonatkozó helyreigazítást megtehessem a következőkben : En nem egyházi felettes hatóságom tilalma dacára, j de összes 'felettes egyházi hatóságaim engedélye mellett végeztem lelkészi teendőimet a hódmező-vásárhelyi unitáriusoknál. Ez engedélylyel szemben Szeremlei Sámuel ref. lelkész ur, mintegy 4 év múlva az engedély megadásától számítva, felhívott, hogy ne végezzek többé az unitáriusoknak lelkészi teendőket, mert különben ő engem, mint akkori segédlelkészét, egyházi törvényszék elé állíttat, bepanaszol. Egyházi főnököm indokolatlan és önkényes fellépése folytán, kerülve az összeütközéseket, azonnal leköszöntem segédlelkészi állomásomról, megszűntem tehát neki subordináltja lenni. E lemondásomat Szeremlei Sámuel ur előterjesztésére a h.-m.-vásárhelyi ref. egyház presbyteruma végzésileg elfogadta, e végzés birtokomban is van. — Ezután, tehát leköszönésem elfogadása után, bepanaszolt engem Szeremlei S. lelkész ur, hogy neki, mint segédlelkész, engedetlenkedem. Itt van forrása az engedetlenkedési vádnak, melyet sokféle variátióban közöltek már az egyházi lapokban. — A békés-bánati ref. egyházmegyei törvényszék előtt csakugyan ugy lett feltüntetve a dolog, hogy én hivatalfőnökömnek engedetlenkedem, s felettes hatóságaim tilalma dacára végzem az unitáriusoknak a lelkészi teendőket; egyik sem felel meg a valódi tényállásnak, mert leköszönésem után hivatalfőnökömnek, mint irám, megszűntem subordináltja lenni. — Továbbá az összes egyházi felsobbségek által részemre kiadott engedély mind e mai napig vissza nem vonatott! Mind ezek dacára a megyei törvényszék, ellentétbe helyezvén magát az egyházkormányzati hatóságokkal, a mennyiben ezek engedélyezési jogát s e jog érvényességét figyelembe sem vette: engem hibásnak, s ezért lelkészi minősítésemtől megfosztottnak (11) jelentett ki. — E sérelmes, lényegében természetellenes végzést megfel-