Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-09 / 32. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI ADÓ-HI VATA L: IX. ker. Kinizsy utca 29. ti. I. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit "sör többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számu péld-áin^ol^lsa,! mindig szolgrállxa-t-a.nlc-' Egy qualifikálhatatlan támadásra. Czelder Márton kecskeméti ref. lelkész e lapok legközelebbi számában m. p.-nek felelve, engem is belekever polémiájába. Már előbb is, az m. p. megrovására alkalmat adott Figyelő-beli cikkében, minden ok és á propos nélkül ugyanezt tette, belekevervén az államsegélyről szóló cikkbe az én püspöki jelentésemnek az antisemitismus elleni passusát. Akkor hallgattam, mert mi bajom van nekem a Czelder ur logikájával ? Most azonban ellenem oly qualifikálhatatlan támadást intéz, melyet szó nélkül hagynom — állásom nem enged. Czelder M. szórói-szóra ezt irja: >Szász Károly püspök ur, közgyűlésen mondott, az országot keresztül járt, a kecskeméti egyház jelenlegi presbyteriumát mélyen sértő, az igyliázat gyalázó, tűzzel-vassal pusztítani kész püspökhöz illő nyilatkozata... stb.* Hogy szóban levő s Czelder Mártont ismételt feljajdulásra késztő nyilatkozatom közgyűlésen mondatott, az igaz — s ennélfogva legalább is hiven volna idézendő; hogy az országot keresztüljárta — meglehet, mert nyomtatva van; hogy a kecskeméti egyház jelenlegi presbyteriumát sérti: megengedem, bár sajnálom, mert sem személyeket, sem testületet sérteni nem volt célom, hanem megbélyegezni egy az egyházi éle ' e, egyházi választásokba, egyházi kormányzatba betolakodó, veszélyes, a mellett keresztyéntelen és embretelen áramlatot, a reformált egyházba nem illő, ép oly idomtalan, mint erkölcstelen fajgyűlöletet, melyet fekélynek neveztem az egyház testén; fekélynek, mely ense recidendum (a mi ugyan nem azt teszi, hogy tűzzel-vassal pusztítandó, hanem hogy >

vassal kivágandó*). Igen is, a fekély kivágandó a beteg testből, mielőtt a vért egészen megmérgezné s az illetőt megölné. S nem az a jó barát és orvos a ki a fekély kivágására nem kész, nem az a jó pásztor a ki a mételyt nyájából ki nem irtja : hanem az a ki rámutat a fekélyre s azt, ha kell vassal is kivágja, nem hogy elpusztítsa, hanem hogy megmentse a beteget. Ez volt nézetem akkor, mikor a kecskeméti dolgokról, kötelességemből kifolyólag nyilatkoztam s nyilatkozatomat ma is fenntartom. De Czelder Márton ennyi denunciációval nem elégszik meg. Ő engemet az egyházat gyalázó püspöknek nevez. Sőt az egyházat nemcsak gyalázó, hanem tűzzel-vassal pusztítani kész püspöknek is. Ennél rettenetesebb vérvád püspök ellen még nem emeltetett. Egy püspök, a ki kötelessége szerint, Istentől adott parancsnak engedelmeskedve; fedd, dorgál, gyomlál, irt a hol bűnt lát, a hol a gyülekezet testén rágó fekélyt észlel, ezért nem a bűnt megtámadó, nem a fekélyt kivágni akaró, hanem az egyházat gyalázó, az egyházat tűzzel-vassal pusztítani kész püspöknek mondatik. Meggondolta-e Czelder Márton, képes-e meggondolni : mivel vádolta saját püspökét ? Én meggondoltam, mit kellene tennem ily rettenetes váddal szemben. Először is fegyelmi vizsgálatot kellene kérnem magam ellen, hadd vizsgáltassam meg s hadd tűnjék ki: van-e valami alapja az ellenem emelt rettenetes vádnak. S azután — miután lelkiismeretem bizonyossá tesz a felől, hogy ártatlannak fognék találtatni — fegyelmi vizsgálatot kellene kérnem Czelder Márton kecskeméti lelkész ellen, a ki engem, elöljáróját, ily vakmerő váddal alaptalanul mert illetni. De nem teszem. Nem teszem az elsőt, mert megvagyok győződve a felől, hogy nincs a dunamelléki egyházkerületben, nincs a magyar ref. egyházban, nincs az egész hazában egyetlen egy értelmes és számba-