Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-09 / 32. szám

vehető ember is, a ki elhinné rólam, elhinné akármelyik püspökről, hogy az a saját egyházát gyalázná, vagy azt tűzzel-vassal, mint egy pogány pusztítani kész lenne. Nem teszem a másodikat, mert illendőbbnek tartom magamhoz és püspöki állásomhoz, Krisztus példáját követni s igy imádkozni az atyához: > Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudta mit cselekszik!* Halas, 1885. augusztus 5. Szász Károly. Káldy Gyula dunánt. ág, hitv. ev. felügyelő urnák gyűlést megnyitó beszéde. Üdvözlöm az egyházkerületnek világi és egyházi tagjait, kik a szokott buzgósággal közügyeink tárgyalására ez alkalommal is megjelenni kegyes* kedtek. Nekem mindenkor feladatom: az idők jeleit, a kor követelményeit figyelemmel kisérni, azokról e helyen jelentést téve, azokra hitsorsim becses figyelmét fölhívni. Rövid hivataloskodásom ideje alatt először nyilik az a kedvező alkalom, miszerint jelenthetem : egy fénysugár töri magát keresztül a borún, ugy látszik felénk is tartva, mely a derülés reményére jogosít. Értem: a főrendiház njra szervezésénél a hazai prot. felekezetek képviseltetésének törvénybe igtatását, Lehetnek a nézetek eltérők a képviseltetés módozatai iránt. — De ha elfogulatlanul bíráljuk e kérdést, — íélretéve politikai szempontokat: tagadhatatlan, hogy ez esetben a vallás és jogegyenlőség egyik holt betűje nyer életet; mert általa oly jognak jutottunk birtokába, melynek megvalósulását — óhajtva bár — sem eleink, sem mi, oly közelben nem gondoltuk. Tagadhatlan az is, Hogy ez még magában nem az egész jogegyenlőség. De épen azért, ebből nem az következik, hogy annak egy részét visszautasítsuk; hanem ellenkezőleg az, hogy ezt is hálával fogadjuk, mint a kik jogoknak bőségével nem birunk. Uraim ! mindezeknél fogva, igazságtalanok lennénk, ha elismerésünket azon férfiú iránt, ki e törvényt kezdeményezte; köszönetünket a törvényhozás mindkét háza iránt, mely e törvényt ritka egyértelműséggel meghozta ; mély hálánkat az uralkodó fejedelem, koronás királyunk iránt, ki e törvényt szentesitette — ma le nem rónók, szavakba nem öntenők. — Mert különösen az utóbb nevezett, szeretett uralkodója a magyar nemzetnek, az által, hogy e törvényt szentesitette, ujabb bizonyítékát nyújtotta annak, hogy nemes, valójában királyi szivében van hely fenntartva a magyarországi prot. alattvalók számára is. Midőn a mindenhatónak áldását kérem fölkent, koronás fejére: azon mindnyájunk által vallott meggyőződésnek adok kifejezést, hogy az apostoli magyar király neve nemcsak nemzeti, de egyszersmind prot. egyháztörténetünk lapjain is fényes betűkkel lesz följegyezve. Van e kornak — egyházi téren — egy 1 követelménye is. És ez : hogy a zsinat megtartását a közegyház javának kockáztatása nélkül továbbra el nem odázhatjuk. Ha újabb ok nem volna is, már magában elegendő lenne, hogy erre most van a legkedvezőbb alkalom. Mert e jelenlegi kormánytól inkább jóakaratú támogatéist, mintsem rosszakaratú akadékoskodást várhatunk. De igen fontos más okok is vannak: az 1791-diki zsinati törvények, fájdalom, szentesitve nem lettek ; a szükséghez képest ezen hiányt csak kerületi határozatok és szabályrendeletek pótolhatták. Félő, — hogy ha ez állapot tovább is fenn marad, fennmaradása szabadosságra, vagy önkényre vezet. Mindkettőtől egyházunkat megóvni szent kötelesség. Egyetemünk hatásköre is csak a gyakorlat által fejlődött jelen állására. Ma azonban egy téves irányzat még törvényhozási funkcióra is jogosultnak véli, holott az nem volt és nem lehet más, mint a törvény végrehajtásának ellenőrizöje, s az ág. hitv. ev. egyház legfőbb közigazgatási és igazságszolgáltatási fóruma. A zsinatnak lesz föladata az egyetem jog- és hatáskörét szabatosan meghatározni. Tagadhatlan, hogy az egyházi kereten belül is lehetnek hazafiatlan elemek, melyek haza ellenes üzelmekbe bocsátkoznak. De e bajon is nem hangzatos indítványokkal, sem nem kétes értékű határozatokkal kell és lehet segíteni; hanem a mindenkit egyformán kötelező szentesitett zsinati törvényekkel, melyek nem egy esetben az állami büntetőjog és igazságszolgáltatás hiányait is pótolhatják. — Végre az 1883. 30. t. c. középiskoláinkra egy új helyzetet teremtett, mely szerint vannak: független középiskolák és vannak az egyház és állam által közösen fenntartottak, tehát közös középiskolák. Ezekre nézve az állam jogát, befolyását a nevezett törvény által biztosította. Hát az egyház? Kell, hogy zsinati törvényekkel biztosítsa, különösen a felügyeletre, hogy ott ne csak tanítsanak, de neveljenek ís. Még pedig neveljenek: prot. szellemben prot. szellemű ifjúságot. Ellenkezőleg az ilyen iskolák az egyháznak majd alig ha hasznára válhatnak. Igaz! zsinattartásra legkevesebb szüksége van a dunántuli ev. egyházkerületnek. Még is, ha mi zörgetünk vele az egyetemes egyház kapuján — lássék bár eljárásunk még oly paradoxonnak