Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

tudományos világ számára is másfelől, hogy — épen Sz. ur kifejezését használva — »a külföld is hamisítatlan, nemzetiségi s másnemű előítéletek által meg nem vesztegetett tudomást szerezzen sokat szenvedett egyházunk múltjáról.« Már most nézzük az első célt. Nem is említve, hogy mai nap már akár az Ember, akár a Bod művének legtöbb adata nagy vigyázat, szoros összevetés, szóval szi goru kritika nélkül forrásul egyáltalában nem használható : egy másik fontos körülményre hivom fel a figyelmet. Vegyük csak ki az 1114 lapnyi testes kötetből — nem is említve a reformátiót megelőző korszakok tárgyalását, melynek jó nagy része akár Embernél, akár Bodnál a történelem mai álláspontján valóságos mese — vegyük ki, mondom mindazt, a mit Lampe — Embernél, a Polycarpusban, a História Unitarioruiriban, a Szent biblia históriájában, a História Diplomaticában, sőt a Benkő Transsilvaniájában — melyek mindannyian közkézen forognak, vagy legalább könnyen hozzáférhetők — ép oly teljességgel, mint a kéziratban feltalálhatunk : a testes kötet 2—300 lapnyi füzetkévé vékonyul; mert bizony mondom, ennyi helyen bőven elfér az, a mi az emiitett nyomtatott művekben fel nem található. Már most a valóban ujat, illetőleg kiadatlant tartarmazó ötöd vagy negyedrészért, a mi szegény állapotunkban vajon kiadjuk-e nagy költséggel az egész művet?! Jól van, felelhetik erre sokan, ha igy áll is a dolog, nem tesz semmit, mert a másik fő cél, hogy t. i. ismerje meg a külföld egyházunk történetét, el lesz érve a Bod történelme kiadatásával. Korántsem 1 Hiszen ott van mar Lampe — Ember, ott van Craig — Bauhoffer, hogy másokat ne említsek a külföldiek kezén, s bizony ! nem vallunk velők valami nagy becsületet. Alig van lap akár egyik, akár más k műben, a melyen ma már temérdek javítani valónk ne volna ! S a legnagyobb részben így van Bod Péternél is. Arról tehát, hogy »hamisitatlan«, vagyis lehetőleg hibátlan tudomást szerezhetne a külföld Bod munkájából egyházunk történelméről: fájdalom, szó sem lehet. Van már a külföld kezén néhány sok és erős kifogás alá eső egyháztörténelem, minek s/aporitsuk ezek számát még egy gyei. Es e nézetemmel nem állok e-yedü'. Az én parányiságomat oly te intély támogatja, a kinek szava e téren mii diu a legnagyobb figyelemben észesült. Sen i sem vet talán szemem e elfogultságot, ha az apáról a fiu is lmondja egyszer azt, a mit mások már számtalanszor elmondtak. Révész Imre még 1860-ban igy nyilatkozott: »Horvath István a nrm/.eti ő^történelem, s például, Ember Pál egyházunk történelmének mezején, igen számos s gyakran meglepő adatokat gyűjtöttek össze, de minthogy bírálói erővel és képességgel nem bírtak, porló föveny re, poz- ! dórjára építettek .s- műveik a józan bírálat tisztító szelének egy fuvall ísár « nagy részben összeomlanak!*7

Bizonyára all ez Ítélet, ha nem is teljes s igoruságában, Bod P< ter egyhaztörténelmére is, ha figyelembe vesszük, h »gy épen Ember Pál volt az, kit Bod leginkább követett s kitől némely szakaszoknál csaknem szószerint temérdeket vett át. Ugyancsak Révész Imre 1879-ben határozottan kimondá,8

hogy »főleg latinnyelvű nyers okmányoknak s régi történelmi müveknek kiadásával ne kezdjük a dolgot, mert a mi olvasó közönségünkből ezeket nagyon kevesen vennék meg s még kevesebben értenék. Különösen pedig a scriptorok kiadása, hacsak nem egyenesen kortársak vagy közvetlen szemlélők s tényezők voltak, azért is maradhat, mert amit pl valaha Bod Péter, Sinay, Schmal, Klein és mások saját korukhoz mérve elég tökélyesen megírtak, azt ma már a források hozzáférhetőbbségénél s általában a körülmények kedvezőbb voltánál fogva, jobban meglehet imi « Semmi más nincs itt kifejezve, mint amit én most elmondtam, vagy elmondandó vagyok. Hiszen volnának csak e rekkel rendelkező főpapjaink, vagy e célra áldozni kész világi uraink; vo'nának csak gazdag irodalmi társulataink, mint vannak szerencsés katholikus hazánkfiainak : én volnék egyik az eLők közt, ki fáradhatatlanul sürgetném Ember, Bod, Sinay, vagy Méliusz, Alvinczi, Czeglédi, Csipkés, Komáromi műveinek complet s változatlan kiadatását,— de fájdalom! mindezektől messze állunk. Szegények vagyunk. Hiszen a jobb sorsra érdemes »Protestáns theol. könyvtárra®, mely csak egyháztörténelmi téren is a Haan, Kis Áron,a Zsilinszky műveiben és a monographiákban mindenesetre adott a Bod Péter történelmével — mai szempontból szólva — egyenlő becsű műveket: három év alatt sem tudtuk, vagy nem akartuk azon összeget áldozni, mely most Bod Péter egyetlen művére megkívántatik! Meg kell tehát gondolnunk, hogy mire kérjünk és mire hozzunk áldozatot. Az én véleményem tehát e kérdést illetőleg egyszerűen és egész nyíltsággal kimondva az: ne siessük el, gondoljuk meg a dolgot ! Bod Péter latinnyelvű egyháztörténelmét, ugy a mint van, mostanában legalább semmi esetre ki ne adjuk. Ha csakugyan akarunk Bodnak, az ő műveiből, egy ujabb emléket állítani, akkor sokkal inkább magyar nyelvű eyyháztörténeimét adjuk ki, mely különben is a latinnak fordítása. Mennyivel több kelete s mennyivel több haszna lesz ennek. Mert — ne ámítsuk magunkat — m ly sokan lesznek, kik a latin kiadast. ha csakuyyan létrejő, megveszik ugyan, be is teszik szépen könyvtárukba, de aztan nem nagyon sokszor veszik elő, — egyszerűen azon okból, mert nem képesek megérteni. Mig ellenben a magyar kiadást, a legtöbb lelké-z s igen Sí'k buzgó világi emb riink örömm 1 megs erezné s mi több: könnyen é^ ige?' nagy haszo nal értékesíthetné Ez esetben azonban, mellőzvén a külföldiek igé >yeit, nagyon termé-zetesen segélyükre sem tarthatunk számot. Ha azonban a nagylelkű és nemes hol andiakra is támaszkodhatva, a saját magunk erejét is összeszedve, valóban képeseknek érezzük magunkat egy nagy munkára : igenis k szitsük el és nyomassuk ki az eddigi kutatások ered nényeinek felhasznalásával Bod Péter latinnyel'ű egyháztörténelmének kritikai, pótló és igazító jegyzetekkel kisért kiadását, mely a történetírás mai színvonalán állva, mindkét főcélnak meg fog felelni, — s melylyel mind a külföld, mint saját magunk előtt becsületet vallunk ! Kiáltó szó lesz-e a pusztában, vagy visszhangra talál felszóla'ásom : rám nézve tökéletesen mindegy. Én megtettem, a mi kötelességem volt. Csakis egy fájna nagyon: ha bárkitől és bármi ponton is félreértetném. Révész Kálmán. , 7 »Prot. egyh. és isk. lap* 18Ó0. 95Ó. lap. 8 Igénytelen vélemény a magyar protestáns egyháztörténelem lövője ügyében. Debrecen, 1879. 3">k lap.