Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

Az ujsóvéi evang. ref. egyház múltja és jelene. (Folytatás.) A lelki élet karöltve jár az erkölcsiséggel. A léleknek gyümölcse a keresztyéni élet. Az ige hallgatása iránti szeretet és vonzódás, rendesen a lelki élet minősítésének mértéke szokott lenni. Egyháztanácsi jegyzőkönyveinkben nincs panasz a templomkerülés ellen, jóllehet a templomlátogatás sincs feltüntetve mint érdem. Eleitől fogva tartatott a gyülekezetben hetenként kétszer köznapi istentisztelet is, mely 1880 óta Venetianer S. kezdeményezése folytán biblia magyarázattal köttetik öszsze a téli évszak alatt. Az urvacsorával élők száma a gyülekezet népességi arányához képest megnyugtató ; minden családtag buzgólkodik azon, hogy évenként legalább egyszer részesüljön Krisztus szent vendégségében, mely a fő ünnepeken és aratáskor készíttetik el a hivők számára. A halottak mind lelkipásztori szolgálattal, a már urvacsorával élt és felnőtt tagok a templomban tartatni szokott gyászbeszéddel nagy részvét mellett temettetnek el. A lelkész minden halottat ki kisér a temetőbe. O veti az első rögöt az elhunynak koporsójára. Egyházkormányzat dolgában az ujsóvei ref. egyház, mint 1801 óta az alsóbaranya-bácsi ref. egyházmegyébe, azelőtt a kecskeméti tractusba kebelezett gyülekezet, minden tekintetben a magyarországi egyetemes ev. ref. keresztyén egyház törvényeinek hódol. A mit egyetemlegesen átküzdött a magyar ref. egyház az utolsó száz év alatt, azt együtt élte át a sóvei reformátusság is. Érdekes felemlíteni, hogy az első időszakban, Hederich lelkész idejében a presbytereket maga a lelkész nevezte ki a szószékről s ha az illető egyén ellen semminemű kifogás nem tétetett : 14 nap múlva fel lett esketve. Már Fitos István alkotmányosan vezette az egyházat; az. ő idejében gondnokot, presbytereket egyaránt az egyház választott. Zsinatilag alkotott egyházi fövényeink életbe lépte óta pedig, minden tekintetben ezek a mérvadók. Az egyházi anyakönyvek az 1788. évvel kezdődnek. Rendszeres iktató és elintéző napló, postakönyv, czélszerü irattári szekrény, ingatlanokról szóló általános leltár 1880-ban készült. Áz egyházi számadásokról csakis 1821 óta vezettetnek rendszeresen és átvizsgált jegyzőkönyvek, melyek az irattárban hiány nélkül meg vannak. Az 1799. évről fennmaradt egy számadási iv az első imaház épitési költségeiről s még egy más jegyzőkönyv az egyházi bevételekről és kiadásokról 1799- 1804-ig, mely idő alatt az összes bevétel 911 frt 13 kr, az összes kiadás 968 frt 21 kr volt. Ehez viszonyítva a mai állapotot, feltűnő haladás constatálható, a mennyiben az 1884. évben az összes bevétel 5594 frt 46 kr., az összes kiadás 3916 frt 50 kr. és pénztári maradvány 1677 frt 96 kr. volt. Meg kell említenünk e helyen egy szervezeti változást is. Az ujsóvei gyülekezetnek törvényesen deklarált leányegyháza eleitől fogva nem volt. Egyes ref. telepesek a szerbek közt Osóvén szereztek magoknak hajlékot; de miután a két község tulajdonképen egy területen fekszik: az ó-sóvei ref. hivek mindig ugy tekintettek mint egyháztagok, bár sem a terheket nem viselték, sem jogokat nem gyakoroltak. 1859-ben nov. 16-án azonban a helyi presbyterium által kötelezve lettek — a mit készséggel el is fogadtak, hogy minden ref. házasgazda, valamint minden fertályföld tulajdonosa */a mérő zabot fizessen egyházi adó fejében. Idővel a lelkek száma ott is növekedett ; a hivek egy háztelket is szereztek leendő iskolahelyül, külön, temető helyet nyertek, sőt a közlegelőből is kaptak egy kis illetéket iskola czélra. Önállóságukra azonban sem a viszonyok, sem számarányok, sem erejök elégtelensége folytán távolról sem gondolhattak. Igy történt aztán, hogy 1877-ben az ujsóvéi anyagyülekezet tagjaival egyenlő kötelezettséget s teherviselést vállaltak magokra ; viszont biztosítva lett számukra, hogy mindennemű jogokat egyaránt gyakorolnak s az anyaegyház törvényes tagjainak tekintetnek. Azóta a presbyteriumba az ó-sóvei atyafiak közül állandóan két rendes tag választatik, sőt jelenleg, a népség szaporodasával arányban hárman vannak, kik mind annyian buzgó és tevékeny őrállói a gyülekezetnek. Az ó- és ujsóvei ref. gyermekek egy közös iskolába járnak s az egyháztagok minden egyházi ügyben, a törvényesen választott presbyterium oltalma és igazgatása alatt állanak. Az egyház lelkipásztorainak rövid életirata. 1. Hederich Jakab született 1765. évi szeptember 8. napján Helvétiának Petersheim nevű községében. Iskolai tanulmányait kezdte Kuselben, folytatta Pirmaseusban s bevégezte Heidelbergben. Az 1784. évi tömeges bevándorlás idejében hazánkba jött s miután egy ideig mint a telepesek praefectusa báró Weisenbach irodájaban működött: Tordára hivatott tanítónak, hol másfél évig, — onnan Verbászra, hol 4 évig hivataloskodott. 1790-ben a rittbergi és lieblingi egyesült ref. gyülekezet prédikátorául lett megválasztva. Innen hivatott meg 1796-ban az ujsó vei ref. egyház lelkészéül, mely minőségben két évtizeden át hűségesen munkálkodott, miglen 1820. szeptember 21-én 55 éves korában, több mint hat esztendeig tartott betegségének és nyomorgattatásainak kötelékeiből a jótevő halál által megszabadíttatott, hagyván maga után 8 gyermekén kivül bánatba borult özvegyet. 2. Kun Pál időközi lelkész, Hederich hosszas betegeskedésének ideje alatt, valamint annak halála után 1822. május elejéig gondozta a gyülekezetet. Róla csak annyit tudunk, miszerint Hederich egyik leányát birta nőül s alatta harapódzott el a gyülekezetben azon nagyobb mérvű viszálkodás, mely szakadással végződött. Az 1822. évi május 6 — 8. napjain Pécelben tartott generale consistorium, az ujsóvéi ref. egyház jövőjére való tekintetből, jónak látta Kunt, Magyarszékelyre áthelyezni. Itt élt és munkálkodott mind addig, miglen a mult idők keserveinek nyomasztó érzése alatt — mint mondják — hivatalával szakítván, évekkel előbb elvált, de később szerencsésebb házasságra lépett nejének védszárnyai alatt keresett menedéket, hol is- lent a Szerémségben — az emberi részvét, és keresztyéni könyörület gondoskodásának megható nyilvánulásait tul nem élhetve, meghalt. Mit életében hasztalan keresett, megtalálta a halálban — a békét és nyugodalmat. 3. Fitos István volt az ujsóvei ref. egyház második rendes lelkipásztora. Született Szolnok-Abonyban 1791. évi márc. 26-án Fitos Pál és Zaller Judit nemes családból eredett szüleitől. Iskolai tanulmányait a szolnok-abonyi iskolában kezdte, a nagykőrösi gymnásiumban folytatta 1809-ig, a midőn 11 hónapra félbeszakítva tanulmányait, legidősebb fitestvérét a nemesi felkelés katonai kötezettségében helyettesitette. A harc lezajlása után visszatért a tudományok békecsarnokába s 1810-ben bevégzé Nagykőrösön a középiskolát. Felsőbb tudományok és theologia hallgatása céljából a debreceni collegiumban subscribált die 19-a sept. 1810, hol a 4 évi tanfolyamot szép sikerrel végezte be. 1814. évi tavaszszal az akadémiai promotiót, a mohácsi tanítósággal elnyervén, három tanéven át itt működött. 1817 őszén több külföldi egyetem meglátogatása után Göttingában töltötte a téli fél-