Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

E becses kézirat a Récsey János-féle gyüjteménynyel került, a harmincas évek elején könyvtárunk birtokába Semmiféle feljegyzés sincs benne arról, hogy ki, melyik évben, hol és miféle példányról készité; belbizonyitékokhoz kellett tehát folyamodnom, hogy provenientiáját meghatározhassam. És ez egy szerencsés véletlen folytán igen könnyen ment. A kivonatoló ugyanis több helyen oda tette, hogy ez vagy amaz szakasz a kivonatolt eredeti példám/ hanyadik lapjain található. Igy például a »Liber secundus« mellett ott van »a p. 167 — 558.* Már pedig a lejdai páldányban, mint Sz. irja, az I. Liber az I —166, a Il ik a 167—565. lapokat foglalja el! De menjünk tovább. A II. Liber 16 ik caputja (az unitáriusokról) a lejdai példányban 20 folio ivre terjed = 80 lap, a debreceni kivonatban e caput után ott áll: »a p. 461 — 534«, ez = 73 lap. (Sz. bizonyosan kerekszámot mondott a 80-nal.) Végre a III. L 4 ik caputja (a decinniumról) a lejdai példányban Sz. szerint több mint 20 ivre = 80 lapra terjed, e caput kivonata pedig véve van »a p. 623—708* ami ismét = 85 folyó lap. Azt hiszem, e három példa teljesen elég annak bebizonyítására, hogy a debreceni kivonat magáról a lejdai eredeti példányról készült. De mikor? Mindenesetre 1776 sőt 1781 után, mert a kivonatoló már hivatkozik nemcsak a Scrinium Antiquarium Vll-ik kötetére, hanem az 1776-ban megjelent« »História Unitariorumc-ra is, amenynyiben midőn a II L. 16-ik, az unitáriusokról szóló caputjának címét leírja, ezt teszi utána : »Hoc caput totum in^ertum est a Cl. Barkey Museo Hagano. sed etiam separatim editum a Cl. Jos. Sófalvi Prof. Claudiop. Lugduni Batavorum anno 1781 « Barkeyről és a Museum Haganumról e tárgygyal kapc o'atban, tudomásom szerint, eddig semmi adatunk nem volt; valamint arról sem, hogy a Hist. Unitariorum nemcsak 1776-ban, de 1781-ben is megjelent volna Lejdában. Az 1781 különben lehet a kivonatoló egyszerű tollhibája is, de mindenesetre utánnézést érdemel. Barkeyről s a Mus. Haganumról pedig a holland irodalommal közelebbről ismerős férfiaktól kérünk és várunk felvilágosítást. Következik, hogy közelebbről ismertessem a debreceni kivonatot. Címfelirata idegen kézzel: Petri Bod História Ecclesiastica Hungarorum, azután a kivonatoló kezével: »História Hungarorum Ecclesiastica, inde a nato mundi Salvatore ad nostra usque tempóra deducta.« A Proloquium teljesen megvan (1—4 lap), a Liber Primus 1 —16 caputja §-ról §-ra (5—44. 1.) a Liber Secundus 1 —18 caputja szintén §-ról §-ra kivonatolva van, azzal a különbséggel mégis, hogy az V. VII. X. XVI ik caputok címe után egyszerűen a Scrinium Antíqu. VII. kötetére, a Smyrn. Policarpus a és a História Unitariorumra történik utalás, ahol ezen caputok egész teljességükben feltalálhatók. A 100—104 lapokon »Addendá«-k vannak ad L. II. C. III. § 4. és ad L. III. C. IV. § 21. Továbbá ugyancsak a 104-ik lapon le van irva a IV-ik Liber egyes caputjainak címe ily kezdettel : Pars II. Liber IV. qui est ap. Sp- Türíj in Transsdvania, continet capita sequ. hujus manuscripti. Tehát ekkor sem volt a IV-ik Liber Lejdában található. A IV. Liber caputjai címének itt található sorozata annyiban érdekes, hogy ez 16 caputot emlit; mig az enyedi illetőleg Mikó-féle példányban esik 15 c. van. A különbség onnan van, hogy a Tűry féle IV-ik Liberben {mely tehát mai napig is lappang) a sárospataki iskola történetenek is van egy caput szentelve, mig a többi ismert példányban ez nincs meg. A Ill ik Liber kivonatával újra kezdődik a lap számozás (1 —106). Az l—6 caputok kivonata §-ról §-ra megvan, a 7-ik C. 1 —14 §-ai szintén, a 16—21 § ok hiányoznak (ez az első hézag!) a 22-ik megvan, de a 23—35 § nincs. A 8. 9. c. hiányzik, a 10-ikből csak a 8-ik § van meg, a 11 ik c. hiányzik, valamint a 12-ik is, kivéve 6-ik §-át.2

A jezsuitákról szóló 13-ik C. a 6-ik § kivételével teljes, megvan a II. Rákóczi Ferenc levele is egészen. A 14. és 15. c. egészen kivonatolva van, a 16-ból 8. § van megj; nem tudom, teljes é, mert e C. §-ainak számát nem közli Sz.; sőt kivonatunkban 9 ik §-ként említés van téve az 167 i-iki gyulafehérvári közzsinatról is, melyet már Bod P. nem ért meg. Es ezzel véget ér a kivonat, hiányzanak tehát belőle az emiitetteken kivül a 17 —19 caputok, valamint a IV. Liber, melyből — mint mondám — csakis a caputok cimei vannak felsorolva. Meg kell jegyeznem, hogy e kivonatban a nevezetesebb okmányok, levelek stb. egész terjedelemben feltalálhatók, amit csakis ugy lehet megmagyarázni, hogy a 21 o negyedrét lap mindenikén átlag 2400 betű van, nem is említve azt, hogy a kivonatoló minden léptennyomon contractiókat használ, ugy hogy e kis kötetke teljes joggal mondható bő kivonatnak.3 Hosszasan időztem e kivonat ismertetésénél, először azért, hogy legyen ismertetve, de sokkal inkább azért, hogy megjelöljem azon alapot, a melyen állva, az eddigiektől némileg eltérő véleményt merek kockáztatni Bod Péter egyháztörténelme felett; melyet ime nem másck leirása után, hanem magának az eredetinek hű és terjedelmes kivonatából ismerek. Már gr. Mikó megjegyzi, hogy Bod Péter, e műve szerkesztésénél »vqy látszik Lampe (azaz Ember Pál) ny mán indult s nagy részben az ö adatait is felhasználta ; 4 de amíg amaz úgyszólván, egymás mellé fűzi, ez feldolgozza, formába önti az adatokat s azokból önálló, szerves egészet alkot.« 5 De magából a Bod munkájából látszik különösen, hogy mennyire követte ő Ember Pált s mily sokat át vett annak művéből. Már maga e tény, s ehez azon körülmény, hogy Bod Péter minden jelessége és buzgósága dacára, már épen koránál fogva sem adhatott oly egyhá'történelmet, melynek legtöbb adata, sok ponton feldolgozása és igy nagyon természetesen rendszere is a történetírás mai álláspontján, a nagy mérvet öltött kutatások által napfényre hozott uj adatok stb. mellett megállhatná helyét; mindezek mondom, komoly meggondolásra intenek bennünket, midőn Bod Péter művének nagy költséggel való kiadására akarunk vállalkozni! Ne vegye senki kegyeletlenségnek e véleményt ma, hiszen még 1847-ben ki mondá a nagy Lugossy : »Ember és Tóth Ferenc s e mezőn fáradott más jeleseink hamvait nem sértjük, kimondván, mikép egyháztörténelmünk nincs «6 Bod Péter nagy egyháztörténelmének complet és változatlan kiadása, igen természetesen két fő célra szolgálna: forrásul (természetesen másodrendű forrásul) egyháztörténelmünk munkásai részére egyfelől, de a külföldi 2 Megjegyzendő, hogy a szombatosokról szóló ezen caput cimét Sz. kifelejté kimutatásából — lehet nyomdai hiba is — ugy hogy szerinte a jezsuitákról szóló c. a 12-ik, 13 ik pedig nincsen. 3 Irodalmunkban Balogh Ferenc tett róla említést (A magyar prot. egyháztörténet irodalma, 26 dik lap.) 4 Én e pontot igy merném rendezni »s nagy részben az ő adatait használta fel,* s bizony, nem távoznám el legkevésbé sem az igazságtól! 5 Szerves egészet alkotott szegény Ember Pál is, de hiába ! végzete volt, hogy ő lakoljon Lampe minden bűnéért. 6 Prot. egyh. és isk. lap 1847. 184. 1.