Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

14. »De origine scholarum in genere et earum statu sirca Reformationem apud Hungaros.« 6. §. al. 15. »De controversiis inter Lutheranos atque Reformatos hac aetate agitatis.« 5. §. al. 16. »De Unitariorum s. s. Trinitatem abnegantium in Transsylvania ortu et progressu: de disputatione cum iisdem et Francisci Davidis condemnatione*. Fel van osztva 51 §-ra s 20 folio ívre terjed. A kézirat egyik legszebben kidolgozott Caputja ez, telve eredeti levelek másolatával, a vitázó felek thésiseivel s ezek rövid bírálatával. 17. »De Jesuitamur Fatis in Transsylvania.« Fel van osztva 9 §-ra. Telve a legfontosabb hiteles történeti adatokkal ; okmányok másolataival. 18. »De affictissimo Ecclesiae statu sub Regimine Sigismundi Bathori, Georgii Basta, Michaelis Wajvoda ad Principatum usque Stephani Botskai.« Fel van osztva 14 §-ra s az utolsó paragrafus végén ez érdekes jegyzet olvasható : »Basta cum e Transsylvania ad desperationem praecipitata fugeret quidam suorum dolore concitati abeuntem hisce versiculis insectati sunt: >Ne füge, sta Basta, sta: r,e füge, sta bene Basla! Sed fugis et vasta tua copia sternitur liasta : Copia non casta, miserorum sangvine paí-ta Te pariter Basta perdat male fausta catasta.« A III-ik Liber 19 Caputra van osztva, cimeik: 1. »De statu Ecclesiae sub principe Stephano Botskai ad mortem usque Matthiae Regis Hungáriáé 14. §. al. 2. „De statu Ecclesiae sub Regimine Ferdinandi secundi et deinceps ad initia Regiminis Leopoldi Magni.« Fel van osztva 23 § ra. Szalay Károly, (Folytatása köv.) ev. reform, papjelült. Államsegély és Czelder Márton. Középiskoláink államsegély ügyében közelebb a konventen lefolyt vitához Czelder Márton is hozzá szól, az általa szerkesztett »Magyar Prot. Egyh. és Isk. Figyelő« legutóbbi, május-juniusi számában. Joga van hozzá; de egy nem egészen két oldalra terjedő cikkben annyi badarságot összehalmozni kevés embernek adatott a magyar irodalomban. Czelder ur azzal kezdi, hogy a konvent megállapodását (t. i. hogy az államsegélyt igénybe veszi) a magyar prot. egyház múltjához következetlennek tartja s a magyar állam magatartásából (annak) jogosultságát el nem ismeri. Minő a magyar állam magatartása, melyből a konventi határozat jogosultságát Cz. ur el nem ismeri : ezt ő a következő tanulságos szavakban rajzolja. »A magyar kormány, mely csak nem rég is, tűzzelvassal igyekezett pusztitani a protestantismust, mint a hogy ma Szász Károly püspök kész pusztitani a kecske méti antiszemitizmust, a mai napon többé nemcsak nem ellenzi a magyar protestantismusnak s intézeteinek, de mint már előbb — képzett férfiainak jó tanácsát a nevelésügy terén — ugy ma is kész a magyar ref. egyház jogigényeit elismerni annyira, hogy szinte kérdésbe tehetnők: nem lenne-e a magyar állam református? Mely az eszme győzelme lenne !« Tiz sorban ennyi badarságot összehalmozva: látott e valaki, valaha, valahol 1 Nem is említve, hogy a mondat egyik részéből az alany, másikból a regens verbum, harmadikból a vonzat hiányzik, mely genialis minima non curat-okat így kell kipótolnunk, találgatással — a mi legfőbb, hiányzik a logika, az összefüggés, a következetesség s a józan ész. »A magyar kormány, mely csak nem rég is tűzzelvassal igyekezett pusztitani a protestantismust* kezdi Cz. ur. A magyar kormány, csak nem rég is — ugyan mikor? hol? hogyan? s pláne tűzzel-vassal »mint a hogy ma Szász Károly püspök kész pusztitani a kecskeméti antiszemitizmust« — aha 1 hinc illae lacrimae 1 Ez fáj Cz. urnák. Neki a kecskeméti antiszemitizmus ép annyira szivéhez van nőve, mint a protestantizmus maga: egyiket oly kevéssé engedi bántatni mint a másikat! De tovább ; az a magyar kormány (mely csak nem rég stb.) »a mai napon többé nemcsak nem ellenzi a magyar protestantismusnak s intézeteinek« (talán felvirágzását ? vagy legalabb fennmaradását?) de mint már előbb képzett férfiainak tanácsát a nevelésügyterén (kimaradt a regens verbum; talán: igénybevette, vagy meghallgatta; t. i. az a kormány, mely a minap még tűzzel-vassal pusztította volt a protestantismust, s talán épen ezen képzett protestáns férfiak tanácsára ?) — ugy ma is kész a magyar ref. egyház jogigényeit elismerni — annyira, hogy szinte kérdésbe vehetnők : nem lenne-e a magyar állam református !« Tehát a magyar állam már a Cz. ur szemeiben szinte reformátusnak tűnik fel, s még is fenntebb azt mondta, és épen annak bizonyításán fáradoz itt, hogy »a magyar állam magatartásából* nem jogosult a konventi határozat Részünkről nem kívánunk a magyar államtól annyit, hogy református legyen; s nem kiáltanánk fel erre lelkesülten mint Czelder Márton, hogy »ez (nála: Mely!) az eszme győzelme lenne !« Mi beérjük azzal, a mit Czelder úr alább is »megenged* — hogy t. i. azt az elvet követi, miszerint mint modern állam — az eszmék haladását s a szabadság fejlődését, saját kebelében fejlesztését is céljául tűzi ki, vagy is jobban mondva: hogy a tudományt és haladást nem köti felekezeti korlátolt szempontokhoz s érdekekhez. Ezt Czelder úr is megengedi — hogy ez ma igy van: de azért »a magyar állam magatartásából« ő a konventi határozat »jogosultságát el nem ismerheti.« Miért nem? a következő pythicai szavakban mondja meg: >Mi ellenben (kivel ellenben? a haladó modern állammal? — mert csakis arról szólt a megelőző mondatokban. Vagy a konventtel ellenben?) semmi tekintettel nem tartjuk megegyezőnek azt, hogy minden történelmi jogosultságról lemondjaunk.* Minden történelmi jogosultásgról lemondásnak nevezi Czelder úr az államsegély elfogadását. Ezt még a konventi ellenzék is csak jogaink (nem jogosultságnak) egy része föladásának nevezte. Czelder Márton ezt minden történelmi jogosultságról (vájjon tudja-e mit jelent a »történelmi jogosultság« kifejezés!) való lemondásának bélyegzi. S miért? mert ez által »helyzetet cserélnénk.« Kivel? Kitűnik alább! A katholikusokkal. Most értjük: eddig az állam, a történelem tanitása szerint, katholikus állam volt; most Czelder urnák ugy látszik : mintha az állam szinte reformátussá lenne. De neki ez a helyzet-csere nem kell : mert a róm. kath. egyház az országban (mily finom megkülönböztetés: nem az államban, mely már szinte református; hanem az országban) még mindig fölényben van ; vegyük ezt számba, maradjunk meg az őrállói szerepben — és ugy a magyar nemzetiség mint a magyar államszabadság szempontjából tartsuk fenn iskoláinkat. Valóban bámuljuk a Czelder logikáját. A kathol. egyház még mindig fölényben van, tehát fenyegeti a