Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

protestáns egyházat; helyes. De ebből az következik : hogy a protestáns szabadság szempontjából tartsuk ft nn iskoláinkat; C'zelder ur ama tényből ellenben azt következteti, hogy »a magyar nemzetiség és a magyar államszabadság szempontjából* kell iskoláinkat fenntartanunk. Czelder úr a protestáns iskolákat nem ugy tekinti, legalább cikkében erről egy árva szó nincs, mint a protestáns öntudat, a protestáns tudomány, a protestáns szabadság végvárait, vagy védbástyáit. Nem ezek fenntartására vagy megvédéséré kellenek neki az iskolák. Nagy lelkesedéssel kiállt fel : ha ezeket feladjuk »nincs többé mit keresnünk mint olyanoknak, kik a magyar állam és haza szabadságát biztosítani élet-halálra elszántakvoltunk a múltban s leszünk a jövőben is!« Persze, voltunk is, leszünk is, ha megtámadtatik, de nem köszörüljük kardunkat, és a torkunkat, mikor semmi veszedelem. Mert ha Czelder Márton szerint a róm. kath. egyház előnybenléte fenyegeti tán a a protestantismust (mi attól sem félünk), de nem fenyegeti, legalabb a középiskolák terén, a nemzetiséget, az államszabadságot s más ily nagy eszméket — melyekkel azonban Czelder Márton úr, úgy látszik, legkevésbbé van tisztában. De mivel volna ő tisztában, szegény ? Hogy a grammatikával és a logikával folytonos harcban él, azt fenntebb is láttuk ; hogy az antiszemitizmussal barátságban van, azt fenntebbi párhuzamából sejthetjük; de hogy állam és egyház közt különbséget tenni nem tud és a hozzájok tartozó fogalmi körökkel egyáta'ában nincs tisztában : az oly világosságban áll előttünk, mint a mily homály uralkodik a Czelder Márton ur fejében. — m. p. — Válasz tiszt. Szabó József urnák. T. Szabó József dr.-palkonyai lelkész ur a »Prot. egyh. és isk. lap« 28. számában közlött cikkében hibáztat engem, s azt irja, hogy az országos ref. közalap-ügybeni eljárásomban ő a tapintatosságnak semmi nyomával nem találkozik, de hibákkal igen is. Meglehet, én nem tartom magamat oly kiváló kormányzói képességgel megáldott embernek, mint ő, azt is elhiszem neki, hogy ha ő volna az esperes, tapintatosabban s hibátlanul járt volna el, azonban a megfontolt s higgadt ember az eredmény után szokott ítélni. Hogy mit tettem én a közalap-ügyben mint egyházam lelkésze, s az egyházmegye esperese, nem akarom hosszasan előadni, csak az eredményt jelzem; mint lelkész legelső voltam, ki saját gyülekezetemben keresztül vittem a közalap elfogadását, s egyházam volt az első, mely az akkori intézkedés szerint beküldte az 1883. évi járulékot az egyházmegye pénztárnokához; s ennek így is kellett megtörténni, mert szégyenlettem volna lelkész társamtól olyat követelni, mit magam nem tudtam keresztül vinni. Több lelkésztársam követte a példát. Mint esperes, jó lelkésztársaimnak segélyt nyújtva s velők kezet fogva vittük keresztül 30 gyülekezetben, hogy a közalap megajánltatott s részben be is fizettetett. Befizették volna mind, ha izgatók nem lettek volna, de többen jónak látták az ügy kifejlődését elvárni. Hát cikk iró ur mit tett ? 1884. évi március 26-án következő levelet irta hozzám : Hivatalosan kibocsátott felhívásához képest az országos közalapra vonatkozó köteles intézkedések végett f. hó 16 án presbyteri gyűlést tartottam, de fájdalom kellő' eredmény nélkül: a mi presbytereink ezen adónak a népre kivetését magukra nem vállalják. Tanitó ur azonban illetékét befizetvén, ahoz q magamét is hozzá csatolva, (de mily öszszeget ? nem irja meg) utalvány mellett ezen levéllel pos[ tára teszem, megkülönböztetett tisztelettel stb. Azonban én őt ezen jelentéséért a legtávolabbról sem akarom hibáztatni, mert a sok izgatás miatt még igen jeles és minden más tetteikben pontos lelkésztársaimtól is vettem ily forma jelentést: az egyház nem ajánlott a közalapra semmit. Némelyik utánna jegyezte : a magam évi járulékát 1 vagy 2 frtot küldöm. Midőn az 1884. évi juniusi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvi 89. sz. a. elrende'te a renitensek elleni bizottság kiküldetését s a végrehajtást, vettem 1884. junius 29-én a cikk iró ur levelét, melyben az egyház 10 forintot ajánlott, a lelkész ur I forintot s a tanitó ur 20 krt. Igy hát én bármennyire tapintatlan vagyok is, és hibásan jártam el, még is csak boldogultam valamire, mig ott csak az executiótóli félelem lelkesített, s buzdított. A tapintatlanság vádjára vonatkozólag hadd legyen szabad cikk iró urnák következőket elmondani. Vannak kiváló egyének, kiknek tanácsát, útbaigazítását, intését, sőt még dorgálását is jó szívvel veszi az okos ember. Ám de annak olyannak kell lenni eljárásaiban, hogy példaadó legyen, hogy iidvezitőnk szavai szerint: >:

)

az ő gyümölcseikről ismerjük meg őket.« Ámde nézzük meg a cikk iró urnák dr.-palkonyai működését 1876. év óta; szelíd, csendes s mindenkivel megférni tudó boldogult elődje oda hatott, hogy a község tégla-kemencéjét át adták az egyháznak. Okos és tiszta kezelés mellett a boldogult jó lelkész összeszerzett 6000 frt tőke pénzt, mint ezt az 1877. évi canonica visitatio jegyzőkönyvébe beírva találtam, pedig, az adott ám a községnek mindig egy-két ezer téglát ingyen, mikor arra szüksége volt. A jelen évi canonica visitatio jegyzőkönyve szerint van tőke csak 7005 — 6 frt, — a 6000 frtnak pedig 8 évi kamatja 8% 3840 frtot tesz ki, s igy elköltetett 2800 s néhány frt kamat készből pedig igen nagyon könnyű dolog költeni. Ezenkívül igen nagy baj az is az egyházra, hogy a cikk iró ur s/álkáskodása következtében vissza vette a község is a tégla-kemencét, miután cikk iró ur a tulajdonos községnek is — ha szüksége volt egy-két ezer téglára — pénzért adta, s igy azon jövedelmi forrást, melyből boldogult elődje fedezte az egyház szükségeit s szép tőke összeget is gyűjtött össze — önként nagy tapintatossággal betemette. Látja cikk iró ur, nem ugy teszünk mi sokan szegény lelkészek: nincs egyházunknak évenként elkölteni való 4—-500 frt kamatja, hanem nagy bajjal szerezzük össze évenként azon összeget, mely egyházunk jó rendbe lartására s egyszer — máskori építkezésére szükséges, de azért nem cikkezzünk, hogy ez az mily tapintatlan, s felvont nagy homlokkal nem bírálgatunk mást, hogy ily-oly tapintatlan s hibás az eljárása. Azonban megbocsát nekünk, ha a tapintatosságban s egyházunk java előbb vitele érdekében a cikk iró úrtól tanácsot, megrovást el nem fogadunk, s e bírálatát illetékesnek el nem ismerjük. De rá térek a vádakra, s előadom a történteket. Az egyházmegyei felülbiráló-bizottság az 559 lélekből álló dr.-palkonyai egyház 10 frt ajánlatát kevésnek tartotta, nem esvén egy lélekre 2 kr. sem, s abban állapodott meg, hogy a legsanyarubb körülmények közt levő gyülekezetek lélek szám után fizessenek 3 krt, egyedül csak a monosokori 115 lélekből álló előimádkozó tanitói állomást fenntartó s jelenben éppen templomot épittető gyülekezettől fogadta el 3 évre a 2 kr ajánlatot. Ámbár tudta, hogy a dr.-palkonyai egyháznak van az egyház megyében legnagyobb tőke összege, csak 3 krban álla-