Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

resztülvitelére Szalay Károly urat, az eredeti kézirat fölfedezőjét tartja legalkalmasabbnak : ez egészen rendén van annyival inkább, minthogy a hollandus vállalkozók is őt óhajtják, s ő kész még egy esztendőre visszamenni Leydába. De a kivitel további módozataira nézve legyen szabad nekem a következőket megjegyeznem. A ki a magyar protestantismus múltját, elnyomatása idejebeli sanyaruságait ismeri, a ki tudja, mit tettek akkoriban a hollandusok érettünk; mikép vetették magokat közbe a holland rendek, hogy a gályarabságot szenvedő papjaink igazságos birói vizsgálat alá vétessenek és felszabaduljanak; a ki ismeri a hollandusoknak századokon keresztül folytatott buzgólkodásukat, hogy a hamisítatlan protestens tudomány után itthon hiába sóvárgó ifjaink főiskoláikban szellemi és anyagi ellátásban részesüljenek — az, bármennyire örüljön is szive a holland testvéreknek tiszt, barátom felszólalásában jelzett ujabb nagylelkűségén, pirulás nélkül nem fogadhatja el azt, ha csak maga részéről is bebizonyítani nem törekszik, hogy a szalad Magyarországban élő három millió protestáns méltó ivadékai ama protestáns martyroknak, kikért a Ruyter-íéle nagy lelkek buzgólkodtak. A nemzeti becsület követeli tőlünk, hogy a mi történetünket tárgyaló mű kiadása körül a külföld rajtunk liberalitasban túl ne tegyen. Ha belefogunk tehát e vállalatba, tegyük ugy, hogy ne legyen majd okunk pirulni. Ehhez pedig mindenekelőtt az szükséges, hogy olyasvalaki álljon a dolog élire, ki ezt erélylyel folytatva mentül előbb dűlőre vigye. Ön, a mint felszólalásából látom, e tekintetben én reám számít. Pedig nem volna helyes, ha én Ön felszólításának engednék. Kinek hetven éve van háta megett, ne kívánjon vezérszereplésre vállalkozni ott, hol serény cselekvés kívántatik. Sokkal helyesebb, ha Ön, ki kezdeményezte a dolgot, és kit fiatal munkaereje, tudományszeretete és ismert neve arra mintegy kijelöl, kezébe veszi a kivitelt is. Ne várjon és kérjen Ön arra nézve megbízatást senkitől, hanem fogjon a nagy munkához: készítsen egy, a vállalat nemzeti nagy érdeküségét feltüntető lelkes felhívást, küldje szét a 11 püspöknek s ugyanennnyi gondnoknak, illetőleg felügyelőnek, a no esperesnek és ugyanennyi segédgondnoknak és végre a 6S közép- és felsőbb protestáns tanintézetnek. Egyúttal forduljon a j,Magyar történelmi társulat^ vezérférfiai : Ipolyi, Fraknói és Szilágyi Sándor urakhoz, s én nem kételkedem, hogy siker fogja koronázni fáradozását. Lapomat e munkájához ezennel szívesen ajánlom fel segítségül ; rendelkezzék velünk mindenkor szabadon. Még egyre kérem. Szalay Károly ifjú barátunk megszerezte magának az érdemet, hogy hírt hozott Bod Péter eredeti kéziratának hollétéről, és most majd a sajtó alá rendezés végett ismét ki megy egy évre Hollandiába. Kérje fel őt nevemben is, hogy járjon utána és keresse fel a másik, eddig hiába kutatott nagyérdekű régiséget, Ember Pál történelmének eredeti kéziratát. Révész Kálmán, nagy készültségű fiatal történetbuvárunk e lapok mult évi 43. számában közlött ^Debreceni Ember PálEgyháztörténelmec

című dolgozatában kimutatta, hogy Lampe menynyire kivetkőztette, elváltoztatoatta Ember történelmét J o és hogy az általa fölfedezett, valószínűleg Sinay részére sebtiben készült kézirati másolat is, mily hibás. Nagy nyeremény volna tehát a tudományra nézve, ha Ember Pál eredeti kéziratát is birhatnók és Ember munkáját a maga valóságában megismerhetnők. E kézirat minden valószínűség szerint Utrechtben van, mint azt Német ^ Kérelméé-ben is hangsúlyozza, ezt mondván: ^Egyébiránt Ember Pál kéziratának az utrechti akadémia könyvtárában leendő feltalálásához még reménység lehet, mert hogy itt az meg volt, világos Tóth Ferencnek eme szavaiból: mikor a sz.-gáli pred. t. Szatmári ur Utrechtben volt, leirta Ember Pál kéziratából azokat az ekklézsiákat, melyek Lampeban pag. 564 — 679 vannak stb.* Az alábbi sorokban Német a sikertelen fáradozásokat annak tulajdonítja, hogy a könyvtárt uj helyiségében akkor rendezték. Hátha Szalay barátunk szerencsésebb lenne keresésében. Adja Isten! Szalaynak a Bod Péter történelméről irt körülményesebb ismertetését mai lapunkban kezdjük meg; bizonyára ez is fokozni fogja az érdeklődést. Ballagi Mór. TÁRCA. Az ujsóvéi evang. ref. egyház múltja és jelene. (Folytatás.) II. Az első és második püspöki látogatás közti időszak. 1820—1885. 1. Viszály és szakadás a gyülekezetben. Báthori Gábor püspöki látogatása idejében, a két protestáns felekezethez tartozó hívekből állott egységes egyhazban nagymérvű viszályok voltak, a melyekről az akkori helyettes, illetve segédlelkész valószínűleg semmi jelentést nem tett, legalább az ő általa benyújtott feleletekben és az irattárban erről egy adat sincs feljegyezve. Pedig a nagy tekintélyű püspök békítő szavai bizonyára megakadályozhatták volna a később beállott szakadást. A viszálykodás még 1803 táján kezdődött, midőn a kecskeméti tractuale consistorium a régi pfalci énekeskönyv helyébe az ujabb kiadású énekeskönyv bevételét javallottá. E változtatás az ág. hitv. atyafiaknak zokon