Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

esett s a szigorú ref. öntudatu hivek a békesség fennmaradása végett a régi énekeskönyv további használtatásáért folyamodtak, a mit meg is nyertek az 1810. évi kerületi gyűlés azon határozata szerint hogy : Verbász, Cservenka és Ujs-óvé mindaddig, mig az ág. hitv. hívekkel közösségben maradnak, a régi pfalci énekkönyveket használhatják, azután azonban a consistorialis végzéshez alkalmazkodniok kell. Ez tehát nem lett volna a viszálkodás magva s a szakadás szülő oka. Az akkori beteges lelkész veje, egyúttal segéde Kun Pál nem volt hivatott lelkipásztor ; minister ineptus et non instructus donis pestorí necessariis erat. A szájhagyomány őt okolja a szakadásért, mig más részről az egyes tagok egymás közt, a környékbeli evang. lelkészek ismét a sóvei ref. lelkészszel villongásban állották s ismeretes eléggé előttünk, hogy mily természetű az a harc, melyet ág. hitv. és ref. hivek egymás között és egymás ellen vívnak. Testvérharc, mely mindig szakadással végződött és ugy is vég/ődhetik csak. Ez már a két testvérfelekezet praedestinatiója. Az 1821. évi május 9—11. Veresmarton tartott egyhazvidéki gyűléstől, a gyülekezet egy része Kun Pál rendes lelkészi minőségben való meghagyását, a másik rész eltételét kérelmezte ; mely ügy azzal végződött, hogy az 1822. évi május 6—8 napjain Pécelen tartott generale consistorium 27. számú végzésével Kun Pált magyar-székelyi prédikátornak nevezte ki, helyébe pedig Fitos István halasi volt káplánt rendelte ujsóvéi rendes lelkésznek. De a viszály nem szűnt meg. A vármegyéhez több rendbeli folyamodás intéztetvén, onnan vegyes küldöttség rendeltetett ki az íigy megvizsgálása végett s az Ujszivatzon tartott egyházmegyei gyűlés 1822. ápril. 15-én, tehát még Kun távozása előtt kimondotta, hogy a fenforgó visszás ügyre vonatkozó iratok a superintendentiahoz oly hozzátevéssel terjesztessenek fel, miszerint »mivel azon erősségek, melyek ezen állapotba legutóbb a sóvéi aug. confession levők által feladattak : a valóságos contractualis kötelezés, 26 esztendei pacificus usus és a most is élő cselekedetek ellenére meg nem allhab nak, azonban ezen megvilágosodott időszakaszban, melyben minden pallérozottabb országokban és a nyilván való példák szerint, az ilyen szent vallásbeli egyességek, melyek itt ekkoráig csak annyiban is, hogy egy templomba jártak, egy igen nemes és jeles példát mutattak, nem hogy akadályoztatnék, sőt inkább nemes vélekedéssel előmozdittatnék: mind ezen méltó s még több ebben feltalálható okokon, a sóvéi ekklézsiának ezen sorsát kegyes közbenjárása által a felséges consistoriumnál s ahhoz képest inkább a tekintetes vármegye deputatiója által beadott fontos okokat, mint az azt követő végzést fő pontul vévén, ezen dolog rossz következéseinek bölcsen eleit venni méltóztasson oly móddal, hogy ha mind ezek mellett is ezen ekklézsiának együtt való további megmaradását reményleni nem lehetne, ezen esetbe a mi magunk, sóvei ref. ekklézsiánk, a helybeli prédikátor számára kimetszett egész sessiónak, ugy az iskolamester fel sessiónak bírásában s minden eredeti képen ajánlott uradalmi ajánlásokban, melyek egyenesen és nyilván kifejezve egyedül a Helv. Confessiót követőknek és pedig olyanoknak adattak, a kik az akkori felséges királyi rendelés s kegyelmes Intézet szerént, ezen coloniát fundálták s annak nehézségeit és kárait az első zsengébe szenvedték, a nélkül hogy ezekben, az akkor még csak 5 familiából álló augustana confession levők által kellete szerént segittethettek volna ; teljes jussal s egész menynyiségbe, állandó bátorságba, minden csonkulás nélkül megtartatni rendeltessenek s ily formán, hogy ha ők csakugyan minden erőszakkal elválni kívánnának: magok ekklézsiájának fenntartására nézve ettől egészen különböző más fundusról gondoskodni köteleztessenek, a templom, parochialis és oskolaház, nem különben a harangokból való részesüléstől el essenek. Ezen meritumba a venerabilis tractus nevében a felséges consilium elibe egy alázatos recursus készíttetik, mely a főtiszt, superintendentia által promoveáltatni alázatosan kéretik.* Mindkét felekezet egyházi főhatósága megtette a maga felterjesztéseit a legfelsőbb consilium elé, minek eredménye az 1822. évi junius 14-én Budán »Josephus Palatinus m. p.« aláírással 13,581. sz. alatt intézett királyi intimatum lett, melynek tartalma az, hogy mivel az elvalásra az 1796. esztendőben kötött egyesség ellenére törekedő érdeklett ujsóvei evang. község sem külön lelkésznek, sem kiilön tanítónak tartasára elégséges alapot nem jelelhet, kérelmével visszautasittatik azzal, hogy mindaddig mig külön lelkésznek és tanítónak tartásara elegendő fundust fel nem mutat, az 1796-ban, érdeklett tárgyban kötött egyességhez tartsa magát; egyszersmind a törvény határain kivül tett folyamodásáért megdorgáltassék. Ezen királyi intimatum 1823. január 9. napján a gyülekezet előtt kihirdettetett s akkori lelkész Fitos István azon édes reményének és óhajának adott kifejezést, vajha e kegyelmes királyi rendelet a testvérek közti versengésnek végét szakitandaná s a zűrzavart nemcsak lecsendesítené, hanem örökre kioltaná az itt lakóknak szivéből! Reményében csalódott; mert e királyi intimatum és a vármegyének arra tett bölcs határozata 1823. október 20. napján minden kötelező erejöktől megfosztattak. A vármegyétől kirendelt vegyes bizottság előtt az akkori kiskéri evang. lelkész több barátival együtt Stix et Acheronta movebat s kieszközölték, hogy saját lelkészt nyerhessenek, a mi meg is lett ugyanazon év december 7-én. 2. A templom. Ama fennt vázolt nehéz küzdelmek és próbák után, számban megfogyva bár, de lelki erőben, bizodalomban és keresztyéni hitben szilárdan tömörülve haladt reform, gyülekezetünk, célja felé. A 191 családfő 104-re apadt le s az előbb nagy gyülekezet immár különválva, csak 684 lelket számlált. E kisded, de kipróbált tagokból álló egyház azonban nagy lelki erőt nyert az Úrtól s békében többet épített, mint midőn bár nagy számmal — de versengés közepette valának. Tiz rövid év alatt a lelkészlakot, iskolát, imaházat jó karba állították, fenntartották s takarékos gazdálkodás által filléreiket a jövő alapja gyanánt összerakták. Az egyház ekkori boldog emlékezetű lelkésze Fitos István, ki 1882. május 21. óta fáradhatatlan buzgalommal, erélylyel áldásdusan működött teljes husz éven át a sóvéi gyülekezetben, minden igyekezetét egyháza rendben tartásának, fejlesztésének és üdvének elérésére fordította. Első és főgondja volt, hogy templomot emeljen az igaz Istennek. Es e nemes törekvését 1836. évi január havában az egész gyülekezet magáévá tette. Midőn ugyanis az előző év zárszámadásának felolvasása azon örvendetes tényt igazolá, hogy az előbbi egyházi terhek mind leróva vannak, a reform, házak száma 94-ről 120-ra emelkedett a templomépitési pénztár készpénzben 1200 forint és 300 pozsonyi mérő zab és 40 mérő buza felett rendelkezik; azonnal megbízatott a presbyterium a templomépitésre vonatkozó munkálatok és intézkedések megtételével. Egyúttal még azon évben 176,000 darab kiégetett tégla lett előteremtve, melyet az egyház a magas kincstár adományából — bár