Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-14 / 24. szám

És e téren mindig jó akarattal fogja felénk nyújtani segédkező kezét a magyar állam és annak alkotmányos kormánya, bár kikből álljon is az. Kiskorúságra vallana, ha azt bizalmatlankodva visszautasitanók, de sőt ragadjuk meg, mint a a melyet bizonyos esetekben és mérvben igénybe venni teljes jogunk van. Szabad legyen ismételnem, mint más alkalommal is hangsúlyoztam, hogy átalában óvakodjunk a napi politika kérdéseit egyházi ügyeink intézetébe átvinni. Ha amazokra nézve nézeteink eltérők volnának is: az egyházban kell, hogy egyek legyünk, ha nem akarjuk egyházunk tekintélyét, erélyét és tevékenységét megbénítani. Es különösen nagy súlyt kell, hogy fektessek arra, hogy az egyház felsőbb hatósága iránt való tisztelet és engedelmesség épen az egyház kebelében megőriztessék. Egyházszervezetünknél fogva közvetve mindannyian részesei vagyunk ugy az egyházi törvényhozásnak, mint a legfelsőbb egyházi hatóságnak, tegyünk meg mindent ott, hogy nézetünknek érvényt szerezhessünk, de a már meghozott törvényekkel vagy egyházi felsőbb hatósági végzésekkel szemben ne igyekezzünk az alantabb hatóságok kebelében ellenszenvet vagy épen ellenszegülést előidézni. Hogy legyen ezen egyházi felső hatóságunknak — mely hivatva van minket kifelé képviselni, — a világi hatóságokkal szemben tekintélye, nyilatkozatának súlya, — ha mi a magunk körében lerontjuk azt? Röviden összefoglalva, az egyházkerület bizalmából nyert uj állásomat arra kivánom tehát csekély erőmhöz képest felhasználni, hogy elősegittessék a keresztyén valláserkölcsnek s kifolyásának : a felvilágosodott felebarát' szeretetnek és lurelemnek minél szélesebb körben való térfoglalása, ápoltassék az egyházhoz való ragaszkodás, odaadás és áldozatkészség, legyen közöttünk öszszetartás, mozdittassék elő felekezetünk körében E tudományos művelődés és annak általa mennél szélesebb körben való terjesztése, tartassék fenn sz egyház kebelében a felsőbb hatóságok tekintélye, valamint a jó egyetértés és a kölcsönös támogatás üdvös érzete állam és egyház között, melyeknek érdekei és céljai annyiszor találkoznak. Es mert meg van irva, hogy ép lélek állandóan csak ép testben lakhatik, a legnagyobb gondot kivánom fordítani az egyházkerület anyagi érdekeinek jó vezetésére is, hogy a szellemi fejlesztésre szükséges eszközök mentől bővebben állhassanak rendelkezésére. Mindama törekvésem azonban csak addig nyújthat kilátást némi eredményre, a mig szerencsés leszek ama bizalmat birni, mely e polcra helyezett. Épen azért kötelességemnek érzem épen ugy, mint azt annak idejében elnöktársam tette, már most kinyilatkoztatni, hogy bár részemről kezdettől fogva helyeseltem amaz elvet, melyből kiindulva zsinati törvényünk az egyházi főbb hivatalok viselőit az okból, hogy egyházi életünkből a gyakori választásoktól elválhatlan állandó pártoskodás kizárassék, élethossziglan rendeli megválasztani ; mindamellett a mint arról kellene meggyőződnöm, hogy az irántam nyilvánult bizalom maradandólag megapadt, eme állástól, melyet pedig annyira megtisztelőnek tartok, meg fognék válni, nem azért, hogy duzzogva félre vonuljak, de hogy visszalépjek a sorok közé, s ott folytassam szerény munkásságomat Mert egyről meg lehet győződve az egyházkerület s ez az: hogy akár mint előljáró, akár mint egyszerű tagja, érdekeit mindenkor szivemen fogom viselni. Es most szabad legyen kifejezést adni ama reményemnek, hogy kezet fogva elnöktársammal és támogatva önök által, az ügyek alapos tanulmányozása után sikerülend nekünk az egyházkerület ügyeit, melyeknek haladásában az egyházkerület éppen vezéreiben oly hamar egymásután ért csapások folytán esetleg szünetelés állott be, elődeink buzgóságával látva a munkához, szerencsével előre vinni. E reményben foglalom el társelnöki székemet és megkezdem elnöki tisztemet azzal, hogy az egyházkerület nevében köszönetet mondván azon érdemes tagjának, ki egy féléven túl vitte ideiglenesen a világi elnökség teendőit, a melyek az övéinél avatottabb kezekbe maradandólag sem lesznek soha elhelyezhetők, felkérjem a főtisztelendő egyházkerületi közgyűlést, hogy rendelje el, miszerint eme köszönő elismerésnek a jegyzőkönyvben is kifejezés adassék. Szász Károly emlékbeszéde néhai gróf Lónyay Menyhért felett.*) Midőn a dunai egyházkerület mult évi december hó io-én tartott rendkívüli közgyűlésének végeztével, nem igenytelen személyemnek s csekély szónoki tehetségemnek, hanem püspöki hivatalomnak s elnöktársi minőségemnek, azon nehéz és sok tekintetben fájdalmas feladat jutott, hogy egyházkerületünk elhunyt főgondnokának, gróf Lónyay Menyhértnek emlékezetét e mai napon — nem megújítsam, mert arra az elfelejthetetlennek szüksége nincs, hanem hogy tisztelettel ünnepeljem a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés szinén — s midőn most e megbi zatásnak legjobb tehetségem szerint megfe'elni kívánok, nem lehet feladatom gr. Lónyay Menyhért életpá'yáját egészben s tevékenysége összes mozzanatait minden vonatkozásaiban méltatni, vagy csak érintőieg is e megemlékezés körébe vonni. *) Elmondatott a dunamelléki reform, egyházkerület junius 6-ild közgyűlésén.