Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-07 / 23. szám

tul ís adatni fognak. — Az akadémia gymnasium és tanitóképezdei igazgatóknak jelentés iből örömmel értesült a bizottság, hogy iskolai állapotok eléggé kedve ők és megnyugtatók mindenik intézetnél. * Protestáns templom Sofiában. Bolgár lapok értesülése szerint, Bulgária fejedelme az ország székvárosában, Sofiában egy díszes református templomot szándékozik építeni, melynek építkezési költségeit a Battenberg hercegi család összes tagjai fogják fedezni. Az építeni szándékozott templom az első református templom lesz Bulgária fővárosában. * Romániái magyar egyhazaink gyökeres rer

orm nak néznek elébe. Szász Domokos h. püspök ugyanis a mult hó 28-dikán tartott erdélyrészi ref. egy! ázkerületi gyűlésen azon javaslatot tette hogy a romániai ref egyházak egy traktussa egyesitessenek Bukarest központtá'. Ilyformán kiilön esperesség alakulna. A bukaresti egyház főgondnoka Salarron János és lelkésze Bartalus János hasonló kérést terjesztvén a közgyűlés elé, egyháztanácsi határozatból május 28 ra e kérdésben Kolozsvárra mentek. * Ambrus Lajos, a békés-bánáti egyházmegye régi tanácsbirája, b.-megyei tak. pénztári igazgató, megyebizottsági tag. a polg. isk. szék elnöke, Gyula város minden nemes irányú egyleteinek legtöbbször vezér tagja, egy izben országgyűlési képviselőjeölt, széles körben ismert s kedvelt férfiú, a régi nemes gárda egyik erős fajú egyénisége, az ev. ref. egyház jóltevőinek egyik halhatatlana, f. hó 3-án reggeli 1 órakor elhunyt mintegy 6 heti szenvedés után, é'etének 77 dik esztendejében. Egy fia : Sándor joggyakornok s egy leánya Ilka gyászolják benne a legjobb atyát! Temetése csütörtök d. u. történt. Béke és nyugalom őrizzék hűlt porait! B.-Gyula, 1885. junius 3. — Bácz János. NECROLOG. Bucsulatogatás néhai Schleining Károly. volt majosi ev. lelkész és volt tolnai esperesnél. Május hó 16-án, szombaton délután mentem Gráf József bonyhádi tiszttársammal látogatóba a majdnem 2 éven át súlyosan beteg Schle:

ning Károly tiszttárshoz. Szokása szerint, betegen bár, jobban érezte magát, ha tám'ás székébe merülve s térdeire anyakönyvet fektetve olvashatott vagy Írhatott. Ez alkalommal is kedvenc he'yzetében találtuk őt. Megemlékezett húsvét táján elköltözött, szintén évek során át szenvedett hitvestársának elkö'tözéséről és elmondta, hogy kész az utána költözésre és mt gölelés után elbűcsu va tőle, a meggyőződéstől sugárzó, ugy mint ezelőtt, mindig kedves arccal mondá : többé ez életben nem találkozunk. S ime ! két héttel későbben, ugyanc-ak május 30-án felvitték őt ama kedves partra, a sírkertbe, honnan szemünk önkénytelen találkozik a Mecsek hegységgel és a duna-drávai vasút által szeldelt népes völgygyei. Legyen e helyen könnyű neki a föld, lelke pedig várjon minket magához, a mennyei Atya körébe! Hosszas lelkészkedése, esperesi működése, a tanügy és a gyámintézet körül szerzett érdemeiről, árvák nevelése körül kifejtett emberies tetteiről, mint elévül -hetlenekről, a tolnamegyei esperes van hivatva szólani. Én e helyett egy pillantást engedek tenni e jeles férfiú vallásos keblébe. Elődei hajdanában Hesszenből telepedtek Tolnamegyébe, hol a boldogult Izményben született. Édes anyai ajkakról szedte volt lelkébe, mint gyermek, azon verses imát, melyet családja Hesszenből hozott volt magával. Ez ima volt csendes áhitatos^ágának tárgya a keresztviselés ez utolsó idejében, mikor nála voltam. El is mondta s utóbb, kértemre tollba mondta nekem az eredeti német imát, melyet imitt fordítva adok. Legyen ez ismertetője a boldogult jó pásztor mély vallásosságának : • Oh világok kormányzója, Jólét, balsors tőled jő, Légy sorsom kalauzolója, Óvj engem, Idvezitő; Hogy keresztyénként ne féljek, Bű- s örömben neked éljek. Add, hogy el ne bizakodjam, Ha jólét s öröm emel, Csak nevedet magasztaljam, Ki boldogit üdvivei. Búval suj'asz? — hallgatok; Jót akarsz, — tiéd vagyok. Ne engedj kétségbe esnem, Kínt, ha keresztet mérsz rám, Oh csak tűrjek, meg ne vessem Enyhe pálcádat Atyám ! Csodáidnak nincsen száma, Vígy csudásan — szép hazámba ! Ijdng Adolf, pestm. ev. főesperes. A boldogultról kiadott gyászjelentés így szól: A tolna-baranya somogyi evangel. egyházmegye, valamint a majosi evangelikus gyülekezet, megszomorodott szívvel és kegyelettel jelentik nagytiszteletü Schleining Károly kiérdemült esperes és ev. lelkész urnák folyó évi május hó 27-dikén hosszas szenvedés után életének 68-dik évében történt gyászos kimultát Hült tetemei folyó hó 30-dikán délelőtt 10 órakor fognak a majosi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Kelt — Majoson, 1885. évi május hó 28-án. Áldott legyen emlékezete! Benkő Gáspár, a bódva-vendégi-i ev. ref. egyház lelkésze nincs többé. A jó pásztor május 4 én reggel 5 és "2

órakor itt hagyta a nyáját, melyet 18 éven keresztül atyailag vezetett, gondozott ; el kellett válnia a hű nőtől és öt kiskorú gyermekétől, kikre a forrón szeretett férj- és apáról nem maradt egyébb örökségül, mint gyász és fájdalom, az özvegységnek és árvaságnak eme keserű kenyere. Benkő Gáspár Zemplénmegyében, Kis-Kövesden az 1836-ik év szeptember 21-kén szegény földmives szüléktől született. Iskolai pályáját (kivéve a kecskeméti papnöveldében 1858. szeptember i-től 1859 február 9-ig töltött félévet), a sárospataki főiskolában végezte. Az 1868-ik évben a pelsőci (gomörm.) fiúiskola vezetésére hivatván meg, a meghívást elfogadta, s itt működött 1863-ig; hol az általa vezetett iskola az emiitett három év alatt e vidék példány-:

skolája gyanánt tündökölt, s a szeretett tanitó a város és vidék művelt családainál mindig a legszívesebben látott barát volt. Innen Szilicére, nagyt. Lovass Sámuel esperes ur mellé ment segédlelkésznek, honnan az 1867-ik évben a bódva-vendégi-i egyház lelkészévé választatott meg. Itt legeltette a nyájat, melynek őrizőjévé tette őt az Ur, itt nősült meg, s itt végezte be 48 éves korában, hoszszas szenvedés után, munkás életét. Benkő Gáspár, mint lelkész, egyike volt azoknak,