Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-18 / 3. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZ! ÉS SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. HTTeljes számu példányokkal mindig Előfizetési felhívás A V PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1885. évi, huszonnyolczadik 1-ső félévi folyamára. E31őfi!Z;etésI cLIj : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (KÍnÍZSÍ-lltca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Farkas József, Dr. Ballagi Mór, főmunkatárs. laptulajdonos és felelős szerkesztő. Mi a mi teendőnk?*) Tisztelt ifjúság! Örömmel fogadtam a felszólítást, hogy önök előtt a mai napra ima s elmélkedési tárgyul kitűzött tételről gondolataimat előadjam, s bár csak rövid vonásokban is, jelez zem a keresztyén egyház, a Krisztus egyháza körüli teendőinket. Az apostolok a megváltónak azon utasítását, hogy elmenvén tanítsanak meg minden népeket, hiven teljesítették. Megváltónk eltávozása után munkához fogtak s hirdették az evangéliumot azzal a lelkesedéssel, azzal az erőhatalommal, melyet az igazság ad bajnokainak. És az eredmény nem is maradt el. Az evangélium, mely addig csak egy kis körben volt ismeretes, alig néhány tized alatt a két világrész tekintélyes részében elterjedt, s már az I. század végén százezerek ajkairól visszhangzott a mennyei atya dicsőítése. Jézusnak az az utasítása azonban nem csak az ő közvetlen tanítványaira volt kötelező, hanem nekünk is szól az, kik szintén az ev. hirdetésére *) Elmondatott az imahét egyik estéjén a budapesti reform, theologiai ifjúság körében. Szerk. köteleztük el magunkat. S ama parancsot, most inkább mint valamikor, szivünkre kell vennünk; most inkább mint valamikor, fel kell öveznünk magunkat az evangeliumi igazság fegyverével, hogy a nemes harcot megharcolhassuk s a Krisztus egyházának diadalát biztosítsuk, mert a mai kor az egyházra nézve egyáltalában nem kedvező. A ker. egyház ritkán élt át oly komoly és alapját megrendítő válságot, mint a mi időnkben. Látjuk egyfelől a nagy tömeg közönyösségét, a vallásos kérdések iránti érzéketlenségét, a másik oldalon pedig az u. n. felvilágosodott társadalmat, mely nyílt ellensége lett az egyháznak. Az uralkodó korszellem óriási léptekkel halad előre, nem törődik istennel, az erkölcsi világrenddel, az evangéliummal, a keresztyénség alapelveivel, mert szerinte már mind ezek leélték magokat, s ha hatalmában állana, kiszorítaná a keresztyén egyházat a társadalomból, kitörölné az életből, hogy az isten dicsőítésére szentelt hajlék romjain felépítse a mammon oltárát. Szomorú dolog volna, ha ezen materialis korszellem diadalmaskodnék a Krisztus egyháza felett! Kétségbeejtő volna a mi helyzetünk tisz