Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-24 / 21. szám
hogy hogyan áll meg amaz óriási bűn közepette ártatlanul. Megkapó s nagyon eleven színekkel festett kép az, mit a Jézus koráról ad (23 — 31. lapok) és teljesen igaza van, midőn azt mondja : »Egy bűn nélküli Megváltó egy bűnös világtól körülvéve, bámulatos tény valóban ; fenséges erkölcsi csoda a történelemben.* Kedves, vonzó a Jézus jellemzésében, midőn felmutatja őt a különböző rendű, rangú és erkölcsi állapotban levő emberekkel való bánásmódjában. Nem állhatom meg, hogy ebből egy-két vonást ne közöljek. »Jézus a gyermekeknek barátja volt. Minden jó ember az«— mondja a szerző. »Valódi jellemnagyság gyermeki egyszerűségen alapszik. A gyermekség ártatlansága, alázatossága, bizalma a paradicsomra emlékeztet és ellenállhatatlan bája van. János utolsó kedvenc intése ez volt : , Fiacskáim egymást szeressétek!« Ger soriról, a párisi egyetem hires kancellárjáról mondatik, hogy munkás életét, a tudomány és egyházkormányzat magas polcán, gyermekek oktatásával végezte. Luther, gyermekeinek a reformátio harcai közepette, az augsburgi országgyűlés ideje alatt, valóban gyermekes leveleket irt. A legnemesebb férfiak és nők közül hányan találnak gyönyört mai napság a gyermekeknek otthon, az iskolában, az árvaházban való oktatásában és gondozásában! És ezek a szeretet-munkára való lelkesitésüket ő tőle nyerik, a ki a gyermekeket karjaira véve igy szólott: Engedjétek, hogy jöjjenek én hozzám a kis gyermekek és meg ne tiltsátok őket, mert ilyeneké az Istennek országa; a ki áldotta mennyei Atyját, hogy kegyelmének tanácsát megjelentette a kis gyermekeknek és a ki minden követőinek a gyermeteg lelket ajánlotta, mint a mi a menynyek országába való bemenetelnek szükséges feltétele « Vagy a mint mondja, hogy »a nőkhöz, mint barát és testvér közeledett; de egyszersmind mint Urok és Megváltójuk. Es azóta a nők legnemesebbjei, legtisztábbjai szakadatlan sorban futottak hozzá kegyelemért és békéért és neki szentelték leggyengédebb és legbuzgóbb érzéseiket felebarátaik javára. Mi lenne a nő a Krisztus nélkül ? A pogány és mohamedán országokban való helyzete egy és ugyanazon feleletet adja.« Még abban a tényben is, hogy Jézus férfikora legteljesebb erejében halt meg, az Istenség gondviselésszerű intézkedését látja az iró vallásossága, mikor azt mondja: »Az (öreg kor gyengesége, 'hanyatlása, megviseltsége összeférhetlen is lett volna jellemével és hivatásával, hogy a faj ujjászülője és az élet fejedelme legyen. A kora férfiuság virágában halt meg és támadott fel és él népe szivében hervadhatlan üdeségben és törhetlen erőteljben mindörökké!« A munka vallásosan üde, mély benyomását nem akarom most lerontani egyes dogmatizáló tételeinek birálgatásával, melyekről bizony egy és mást mondhatnék. Általánosságban csak annyit jegyzek meg, hogy szerző azok közé a mély vallásos lelkek közé tartozik, a kiknek hite mellett a boncoló Ítélet elhallgat s az argumentatio pusztán alanyi érzéseiknek erős hangsúlyozásából áll és nem fordul sem bölcsészeti, sem történelmi, sem lélektani, sem semmi egyébb más bizonyítékokhoz. E részek birálgatását azonban már csak annyiban is könyeben mellőzhetem, mert ezek a könyvnek csak igen kicsiny alkatrészét képezik. A műhöz függelégképen »a Krisztus jellemére vonatkozó részrehajlatlan nyilatkozatok«-at csatolja. Kezdi Pilátus nyilatkozatán s Judáson, Josephuson, a Talmudon, a keresztyénellenes pogányirókon, majd Spinozán és a 18-ik század »felvilágosodott szellemein« át a »Természet feletti vallás* című mű Jézusról és a keresztyénségről való nézeteit közli. Igen érdekes igy összegezve látni, hogy a nagy, de kételkedő lelkek miként borulnak le mindannyian Jézus nagysága előtt. A fordító is valóban derék munkát végzett, a legtöbb helyütt egészen élvezhetőleg fordította a stylus szépségeiben ragyogó művet; viszont azonban vannak helyek, a hol nem tudott szabadulni az idegen nyelv hatásától, igy kerültek aztán e féle szólásformák munkájába: »nem voltak alkalmai« (14. 1.) ; »ártatlanul tétetett reformátorrá «; »éló' tanítók segedelme nélkül« (vannak holt tanítók is ?) és még egy csomó idegenszerű mondatszerkezet és az »i«-nek a »való« helyett való gyakori használata. Mindenkinek a legmelegebben ajánlhatom a mű elolvasását; minden vallásos lélekre csak elevenitőleg hathat a belőle kisugárzó hitbuzgóság és minden kétkedőt megszégyenithet, hogy az ő hangja hiányzik abból a dicsőítő karból, mely a megváltónak énekel Hozsánnát ! Kenessey Béla. BELFÖLD. A b. Baldácsy-alapitvány közgyűlése. A b. Baldácsy Antal alapítványa ügyében f. hó 14-ikén tartott közgyűlésnek fő tárgyát az igazgató bízottság jelentése képezte. Az e jelentésben előterjesztett intézkedések s javaslatok helyeslő tudomásul vétettek, illetőleg elfogadtattak, kivételével egy alább említendő javaslatnak. A bízottságnak — mint a jelentés mondja — ela 5 gondjai közé tartozott a szabályos ügymenet szervezése és elkészítése, az ügyviteli és kezelési szabályoknak megállapítása. Ezzel kapcsolatban megállapittatott az alapítvány tisztviselőinek — ügyészének és jegyzőjének — évi fizetése s iroda általánya. A jelenlegi haszonbérlet 1886. szeptemberben lejárván, a bizottság szükségesnek látta ezek megújítása iránt ideje korán intézkedni. ,»Ezen feladatunk megoldásában — mondja a jelentés — akkép jártunk el, hogy megállapittatván mindenekelőtt a főbb elvek és feltételek, az ezek alapján elkészített szerződési tervezetek újra átvizsgáltattak s a szerződési pontozatok részleteikben is megharároztattak, ugy, hogy ezek alapján a vállalkozni kívánók minden irányban teljesen tájékozva tehetik meg ajánlataikat.« A bérbeadásra nézve elvül kimondatott, hogy az ajánlat utján történjék, s hogy az alapítványi birtokok ne együttesen adassanak ki haszonbérbe, hanem külön az egyes birtoktestek, külömböző időtartamra. Hat főcsoportra osztatott fel a birtok, ezek 9—10 évre adatnak ki, a korcsmák, italmérési jogok pedig hat évre. Az alapitvány dévaványai birtokához tartozó egyik major, mely az alapítványi birtoktól külön, elszigetelten fekszik, s igy a melyre gazdálkodási célból nincs szükség, de a melyre mégis jelentékeny fenntartási költség kívántatott, a körülötte levő 18 és még más 5 hold földdel együtt 8000 frtért eladatott. Ezen eladást a közgyűlés helybenhagyta, a befolyt 8000 forinton földhitelíntézeti záloglevelek vásároltattak. Az 1884-iki bevétel volt 49,439 frt 70 kr., a kiadás 37,996 frt 16 kr., maradék 11,343 frt 54 kr., melyhez azonban még 10,200 frt haszonbérhátralék számítandó. Ennek a hozzászámitásával az 1885. évi előirányzat szerint bevételként mutatkozik 64,923 frt, kiadásként 55,399 frt, maradványul 9523 frt. A kiadások egy jelentékeny részét a birtok vásárlásra fordított nagy kölcsön kamatai és tőke-visszafizetései vették és veszik még ezen évben igénybe. Igénybe vett továbbá több mint 15,000 frtot