Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-17 / 20. szám
azon évben le is bontatott. Újonnan kellett volna építeni, anélkül, hogy arra el lettek volna készülve. A po litikai község annyiban segített rajta, hogy erdejéből pénzért tölgyfát adott. Az egyházi község viszont eladta a birtokában volt földtehermentesitési kötvényeit. Hozzá fogtak tehát a templom építéshez 1876-ban, 51,815 frt előirányzat mellett. Egy évig fo'yt ez építés, azután abban maradt. A kegyeletes munka folytatása helyett per támadt a vállalkozókkal, kiket nem lehetett kielégíteni, és ennek következése lett, hogy a templom főfalai s a gyülekezet ingatlan vagyona lefoglaltatván, ezekre árverezés tüzetett ki. Ekkor közbelépvén az illetékes egyházi hatóság, ismét felbátorodott a gyülekezet. Épen az utolsó ponton lett a fenyegető veszedelem elhárítva. De még rosszabbra is fordult a dolog. Magában a gyülekezetben támadt egyenetlenség és békételenség, sőt hiányzott a gyülekezet erélyes vezetése is. A gyülekezet bátorsága és bizalma hanyatlásnak indult. Szükség lett a felsőbb egyházi hatóság beavatkozására, vi/sgálatra, a bűnösök megfenyitésére, mig csak szigorú utasítások, értelmes és becsületes vezetés folytán jobb napok nem következtek a gyülekezetre. A presbyterium és az egyhá'. képviselői 1881-ben oly kivetést tettek, mely szerint az egyháztagoknak egy akaratta', áldozatkészen, két év alatt, nyolc részletben 28,700 frtot kelljen összehozni. Ezzel ugyan nehéz terhet vállalt az egyház, de a templomépítés befejezése nem volt továbbra halasztható. A gyülekezet már 9 év óta volt templom nélkül és istenitiszteleteit azalatt a paplak egyik nagyobb szobájában tartotta meg. Elmúlt a két, á'dozatoktól súlyos 1882. és 1883-ik esztendő, mely a gyülekezetekre nézve még súlyosabbá vált az állal, hogy azon időben három izben esett tűzkár, mely 25 gazdát nagy mérvben megrontott. Jóllehet a költség többre ment, mint az előirányzat, mivelhogy részint több anyagra volt szüksége, részint mivelhogy két lelketlen építész az egyháznak s -k kárt okozott; mégis bátran folytatta a munkát, uj k'vetést tett 1884 és i885-re és most már vágyik látni azt a napot, melyen a zsoltár igéivel örvendezve mondhassa: »Mely igen szerelmetesek a te hajlékaid, óh seregeknek Ura 1 A te oltáridnál, óh seregeknek Ura, én királyom és én Istenem, a veréb is talált házat és a fecske fészket magának, melybe helyezhesse az ő fiait." Mindazáltal, a belső felszereléssel 60,000 friba kerülendő templom elkészítésével, még nem lesznek kielégítve a gyülekezet egyházi és szellemi szükségletei. Mert a mostani rozzant, a jelenkor kívánalmainak meg nem felelő iskolaépület he'yébe ujat kell állítani. Ennek költségei legkevesebb 15,000 frtra fognak rúgni. Ezeknek előállítására Dedrád megfogyolt segédeszközei elégtelenek és ez okból bocsátott ki külön kérelmet a Gusztáv-Adolf egylet irga'mas szeretetének samaritánusi szövetségéhez. De nem folytatjuk tovább. Forró hálát adunk azon ügybarátainknak, kik utolsó, 64-ik számú felhívásunk értelmében az erdélyi Ken sd részére neveik közlésével és ezek nélkül nem egy becses adományt juttattak, ugy hogy ott feléledt a bátorság és azon remény, hogy rajtok mielőbb teljesen lesz segitve. Köszönetet mondunk különösen azon Kölnből való névtelennek, ki elnökünknek, dr. Fricke konzisztoriális tanácsosnak 1884. dec. 2-án 9000 márkát érő kir. porosz »jótékony célú« államkötvényeket küldött. E gazdag adományt, Klobossk morvaországi, Bheine vesztfáliai, Cernilow helv. hitv. csehországi, Ke resd erdélyi gyülekezetek és az o'asz Luther-ösztöndíj javára, (mely német egyetemeken theológiát tanuló valdenzi és olasz szabad-egyházi ifjak számára van rendelve) fordítottuk s ezzel ezek ügyeit váratlanul mozdíthat tuk elő. Mennyi ínséget irt le már csak e lap is ; vájjon hoz-e majd uj segítséget ? Az Úr nevében várjuk ezt 1 És e reményben mondjuk nektek ifju gyülekezetek: Serdüljetek fel, emberkedjetek és legyetek erősek és buzgók lélekben, hívek a hitben és Istennek kegyelme legyen v. letek 1 Nektek idősebb gyülekezeteknek pedig mondjuk : Mind vénségtekig hordozlak, gyámolitaLk és megmentelek benneteket 1 És nektek, német protestánsoknak hangoztatjuk régi áldott jelszavunkat: Mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen a mi hitünknek cselédivel. Amen. Lipcse, 1885. ápril havában. — A Gusztáv-Adolfev. egyletének központi bi ottsaga: dr. Fi icke Gusztáv-Adolf, elnök. Líc. dr. Criegern A-min Nándor, titkár. Közli: Láng Adolf. IRODALOM. A Haza és Külföld, mely egyik legváltozatosabb és legtanulságosabb köz önyünk, e havi számában egy különösen figyelemreméltó, hosszú cikket közöl. Thewrexvk Árpád, a lap szerkesztője, élesen, verve-el és sok szellemmel támadja meg benne a budapesti pornographai irodalmat, s annak egyik legkiválóbb képviselőjét a Pikáns Lapokat. A magyar »1 -irodalom« e szemétdombja már ha madik évfolyamát érte el, s nagyban dicsekszik azzal, hogy a Pikáns Lapoknak nagy elterjedése az országban és közkedveltsége a magyar családoknál azt bizonyítja, hogy a magyar nemzet e lapokrak már valóságos »szükségét® érzi P3p mint ahogy Máhly mondja a hanyatlásnak indult római világról, hogy abb m a t ágárságot majdnem szükséges kelléknek tekintették (Die Obscoenitát bildete beinahe em nothwendiges Requisit) Valóban, az oly nemzet, mely ily irányú lapoknak szükségét érzi, veszedelmes meredélyen jár 1 — Kiemeljük ugyanezen számból Thewrexvk Árpádnak magyar nyelvi kéidések és feleletek című cikkét, melyben a Nyelvőrék szűk velejű ízléstelen nyelvtisztitó (1 ?) műveleteit ostorozza. A kifogásolt »elnök« helyett szerinte »csakis gúnyból lehetne használni ezt a bamba szót : eliilülő«. Az »elnök«-ön kivül védi a »tiikár*-t, a »jellem«-et a »honvéd«-et stb. mely utóbb'nál egészen fölmelegedve, erősen kikél a Nyelvőr jotrombaságai ellen« s nyelvészeti fejtegetéseit e tárgyban im ezen lendii'etes és mindenek fölött igaz soraival zárja be : »A honvéd név nemcsak a miénk, nemcsak Magyarországé, hanem az egész világé. A honvéd szó már nem egyszerií főnév, hanem tulajdonnévvé vált 1 Honvédője van más nemzetnek is, honvédje csak a magyarnak. Hogy valaki a honvéd szót, melyet maga Klio szentesitett, eltörülhesse, annak előbb a magyar forradalmat kellene az emberek emlékezetéből kitörülnie!« A Haza és Külföld előfizetési ára negyed évre 60 kr., félévre 1 frt. Kiadohivata'a: Budapest, I. ker. Lovas-ut 64. szám. A bihar-dioszegi ev. ref. egyház múltja és jelene. Egyháztörténeti monographia. Irta Molnár János, a bihar diószegi ev. ref. egyház egyik rendes lelkésze. Biharhajdan Mező Diószeg nevezetes focusa volt egykor a hazai protestantísmusnak. E nevezetes helynek, hol particula-iskola, könyvnyomda stb. állott fenn, lapunk derék munkatársa Molnár ur, az e sorok élén alló címet viselő műben, valóban múltjához méltó történetét adja. Világos, részletesen kidolgozott, nagyérdekű és értékű képet nyerünk e munkában, É'mellé'k ama nagy fontosságú egy^