Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-17 / 20. szám

dolkozását. De hiszen maga a közlő sem teszi fel az unitárius egyház kormányzóiról, hogy ez úton kívánnák egyházuk tagjait növelni. Legyen szabad tehát kérdeznem, h^gy ha maga sem hiszi azt, a mit mond ; miért mondja mégis ? Látott-e akár egyházi hatóságunktól, akár tőlem megbízatást ezen állítólagos vándor-apostolok kezében, hogy a nazarénusok módjára, térit ni szétjárnának az alföld nagyobb városaiban ? S ha nem látott, pedig bizonyára nem látott : akkor hogyan állítja, hogy azok a mi, az unitárius egyház küldöttei ? Nem veszi észre, hogy ezzel, megengedem akaratlanul, oly vádat emel egy maga által is törvényesnek elismert vallásfelekezet ellen, a mely semmivel sem kisebb sértést foglal magában egyházunkra nézve, mint a mily mértékben sérelmes lenne a ref. s más keresztyén egyházakra nézve eljárásunk, ha e vád jogos alapokon nyugodnék. Ismétlem, hogy sem nekem, sem egyházi hatóságunknak az alföldre, sem egyebüvé, kiküldött vándor apostolaink nincsenek. Nekünk még nem volt módunk rá, hogy hittéritőkről gondoskodjunk. A hittérítés, mint olyan, nem is tartozik egyházi munkásságunk körébe. Mi az igazság erejére bízzuk vallásunk terjedését is. Ha van benne igazság, kivívja az magát, mint a hogy tavaszszal a földbe elrejtett mag kicsírázik, bármily hosszú tél után is. Ha nincs, vagy már túl élte magát, haszta'an állítunk melléje akár vándor-apostolokat, akár felkent prófétákat, mert nekünk is meg kell hajolnunk a fejlődés, a haladás törvénye előtt, mely lépten nyomon uj eget és uj földet teremt. E tekintetben mgy köszönettel taitozunk közlőnek azon nyilatkozataiért, hogy egyházunknak semmi szüksége arra, hogy tagjainak számát nem tisztességes úton növelje. Legyen meggyőződve, hogy ezt eddig se tettük s ezután se fogjuk tenni soha. De azt nem tilthatjuk meg senkinek, hogy vallásunkról is, mint bármely más vallásról beszélnek, ne beszéljen se jót, se roszat. S higyje meg a nt. szerkesztő ur, hogy ma még töb ben beszélnek arról kisebbitőleg, hogy ne mondjam gúnyolólag, mint magasztalokig, avagy bárcsak méltányosan is. Nagy része azoknak is, a kik egyenesen meg mm támadnak, nem azért viseltetnek kímélettel, ha ugy tet szik, testvéri szeretettel irántunk, mert tényleg ez érzés tői vannak áthatva, hanem azért, mert a társadalmi köz miveltség ezt kívánja, mert most már nem lehet a vallási gyűlölséget az Isten dicsőségével megaranyozni. Sokan vannak még ma Magyarországon i^, a kik miután az unitáriusokat a zsidókkal egyszerre még sem emlegethetik, legalább a nazarénusokkal igyekeznek egy kalap alá venni. Avagy nem ezt mutatja-e a szóban levő közlemény is: »az unitárius egyháznak téritő apostolai a nazarénusok módjára járnak szét az alföldön« ? Mondám már, hogy nekünk nincsenek hittéritőink. A mi nevünk ben és tudtunkkal keresztyéni e'en üzelmeket senki se folytathat s igy azokat be sem is szüntethetjük. A mi engem illet, ha azon állitólagosj vándoi-apostolok közil valamelyik csakugyan hatóságom alá tartozik s valóban törvénybe ütköző cselekedeteket hajt végre, kész va r

yok, sőt kötelességemnek ismerem figyelmeztetni, meginteni s ha kell, fegyelmi eljárás alá is vettetni. De ez esetben nevet, neveket s egyúttal hivatalos jelentést kérek és várok. Ha a hatóságok minden hírlapi közlemény után hivatalos intézkedéseket tennének, ugy vége hossza nem lenne a nyomozódásoknak és rendeleteknek s gyakran nagyon is félrevezettetnének. Ha pedig az illető vándor apostolok egyházunk kör én kívül vannak, azok felett természetesen én nem rendelkezhetem. Legfennebb — a mint ajánlva van — a polgári hatósághoz folyamodhatnám én is. De arról meg vagyok győződve, hogy ha akár ezek, akár amazok csakugyan oly törvénybe ütköző üzelmeket folytatnak, hogy a polgári hatóság által kereset alá vettethetnek és üldözőbe vétethetnek, akkor nehezen fog a sor reám kerülni, hogy én lépjek fe', mert azt hamarább elvégzik azok, a kik ott a közelben vannak- ; elvégzi maga az a hatóság, melynek kötelessége őrködni minden törvénytelen cselekedet felett hogy az meg ne történhessék s ha megtörtént, megfenyitessék. Ezeket elmondani egyházam megtámadott hírneve és saját magam érdekében kötelességemnek ismertem. Kolozsvártt, 1885. máj. 6. Ferenc József, unit. püspök. A kecskeméti ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A kecskeméti ev. ref. egyházmegye ez idei közgyűlését N.-Kőrösön május 6-án tartatta meg nt. Ádám Kálmán esperes és ngs. Antos János gondnok urak elnöklete alatt. Május 5-ikén délután az egyházmegyei pénztárnok számadásai vizsgáltattak meg és a tanügyi bizottság ülésezett. Május 6-án reggeli 9 órakor az esperes buzgó imát mondott, kérve Istennek megsegitő szent lelkét. Az ima után Antos János gondnok olvasta fel megnyitó beszédét, melyben melegen emlékezett meg b. e. Fördős Lajos főesperesről s gróf Lónyay Menyhért egyházkerületi főgondnok ról. Ezután a képviselők igazoltattak s az elmaradottak igazolványairól tétetett jelentés. A gondnok e>re jelentést tett az esperes választás eredményéről, s fölhívta a megválasztott esperes Ádám Kálmán urat, nyilatkozzék, li^gy az espere-i hivatalt elvállalja-e? Az esperes ur igenlő nyilatkozata után, letette a hivatalos esküt, mire dörgő éljen következett. Majd a gondnok ur az uj espereshez intézett meleg hangú beigtató beszédében kérte őt: hogy a szent szolgalatot, melyet most magára vállalt, híven betöltse. Biztosította barátságáról, melylyel iránta azóta, mióta boldogult atyja szemeit behunyta, s az édes atyja helyére lelkésszé választatott, folyton viseltetett, biztosította szeretetéről, tiszttársai és a jók méltánylásáról és támoga'ásáról. Kér;e, hogy a netaláni megtámadtatások, kellemetlenségek és gáncsolások, melyekkel minden közhivatalviselőnek találkoznia kell — mai napság, és kiválóan egy esperesnek, hivatala viselésében el ne kedvetlenítsék. És mi is kérjük az új esperes urat, kit most a kis Tisza-Vezsenyről hivott el a bizalom, mint egykor Pétert Bethsajdából, mit se törődjék azzal, ha ta'án akadna valaki, aki azt kérdezné : avagy származhatik-e valami jó Názárethből f s feleljen meg,| ha kel', ugy mint Pál Justus előtt; hirdesse azt az Istent, kiről a nagy apostol szólani mert az áthenei areopag előtt; ne törődjék vele, ha talán kicsinyelnék valahol, m;

nt Pált Korinthusban ; legyen rendületlen és kész megfelelni és megállani helyét mint egykor Méliusz Péter II. János király előtt, hogy bizonyságot tegyen hitéről, az akkor elbizakodott unitáriusok ellenében, a kir. udvar párt-állása és gúnyolódása láttára is; hirdesse a Krisztust beszédében s tetteiben, mint Pál római fogságában, s legyen kész szenvedni az evangyéliom és az igaz ügyért, mint Szegedi Kis István a szolnoki török rabságban. . . Az esperes válaszában kijelenté, hogy hivatalát buzgósággal fogja Isten segedelme mellett folytatni, igyekezni fog szeretettel kormányozni; törekedni fog az egyházak és iskolák virágzását, szellemi és anyagi előmenetelét — tőle telhetőleg — előmozdítani; őre lesz a törvénynek