Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-10 / 19. szám

legyezgettetni, de a nemes önérzetet annál inkább becsül­jük, még ha káplán is azaz ambitiosus ember. Sőt meg­fordítva: mindaddig, mig a leendő lelkészekben, nem a hetykeség, de a nemes ambitio, magasztos hivatásuknak érzete föl nem ébred, s az egyházi elöljárói által is kellő éberségben tiszteletben nem tartatik, nem ápoltatik, ad­dig ne várjuk, hogy a segédlelkészi kar, mely világ szerinti javadalmazását tekintve, bizony nagyon alant álló osztályt képez, de azért a melynek hivatása ép oly magasztos, mint a lelkészi karé, minden egyes tagjában hivatala komolyságának s magasztosságának megfelelő viseletet tanúsítson. Ez okból A. urnák idézett cikkét, mint a sértett önérzetnek nyilatkozatát közöltük, de vi­szont távolról sem akarjuk, hogy egyházunknak egyik buzgó, s tevékeny kormányzója ok nélkül sértessék, vá­doltassék, ezért ha csonkítva is közöltük a fentebbi választ. Szerk. Adatok Győry Vilmos élettörténetéhez. Győry Vilmos korán elhunyt jeles irónk halála után a »Protestáns egyházi és iskolai lap* ez idei 16 ik számában ezt olvastam : »Visszatérve Pestre, felvétette magát az akkor keletkezett egyesült protestáns theolo­giai intézetbe. Tanulmányai mellett magántanitással kel­lett foglalkoznia, hogy megélhessen. Hanem tanulása nem szorítkozott csupán választott szakmája tantárgyaira, ha­nem kiterjedt az irodalomra, nyelvekre és művészetre is.« A »Magyar Salon« májusi füzete 168—170. lapján megemlékezvén Győry Vilmosról, e következőt irja: »Győry a Jókai Mór »Délibábjában« lépett fel először az irodalomban.* E két köz^ményre vannak észrevételeim, melyeket minden csekélységök mellett jónak látok közleni, mert egy alkotandó nagy épületnél a kődarabok és téglák mellett a porszemek is szerepet játszanak. 1855. december 23-án kiszabadulván józsefvári fog­ságomból, Pestre internáltattam s a mészáros utcai Em­merling-féle házban laktam 1857. őszén két öcsém Boross Károly és Kállai László jöttek Pestre s nálam szállva, tőlem jártak a pesti ref. nép: skolába. Ballagi Mór bará­tomtól magántanítót kérvén öcséim mellé, ő Győry Vil­most ajánlotta, mint kitűnő, jeles fiatal embert, a kire nagyon ráfér a segély. Igy jutott házamhoz Győry Vil­mos, hol naponként két órát adottá fiuknak. Itt ismertem meg mint véghetetlenül szelid, szerény, alázatos, mond­hatni szemérmes fiatal embert. Boldogult nőm is kedvel­vén a jeles ifjút, gyakran vo't asztalunk vendége, a mikor közte és köztem az iiodalom volt a beszélgetés tárgya. Dicsekedhettem, hogy csüngött rajtam. 1857-ben szerkesztettem a »Kalauz« című néplapot, mely ritka kelendőségnek örvendett. Egy napon szemér­mesen, mondhatom pirulva lépett szobámba Győry Vil­mos s alázatosan egy iratot nyújtott át, kérvén, hogy első beszélyét, ha jónak ta'álom, közöljem lapomban. Nem kellett a kéziratot végig olvasnom, néhány sor elolvasása után meggyőződtem, hogy az közölhető és megjelent a »Kalauz* 1857-iki füzete 5, 6, 7-ik számaiban ily cím alatt: Egy kép a hideg orszagbol. (Elbeszélés.) Győry Vilmostól.*) E csillagjegy alá szerkesztői tollal ezt írtam : »E'en ifjú novella-irónkra különösen figyelmeztetjük olvasóin­kat, belőle egyik 1 gjelesebb irónk fog válhatni.« Szerk. E soraim által felbátorítva, irta »Sátán cimborája« című elbeszélését, mely a »Kalauz« 12. 13, 14. száma; ban jelent meg. Büszke vagyok, hogy jóslatom beteljesedett, mert Győry Vilmosból csakugyan hazánk egyik jeles irója vált. Téves a »Magyar Sálon* azon közleménye, hogy Győry Vilmos a Jókai Mór »Délibábjában« lépett fel először az irodalomban. Téves először azért, mert a »Délibábot« nem Jókai Mór, hanem Fribeisz István szer­kesztette, 1856-ban a jDélibáb* állandó munkatársa vol­tam s tudom, hogy abban Győry Vilmosnak semmi munkája sem jelent meg, de nem is jelenhetett meg, mert falun nevelősködött s csak Pestre jöttével lépett az irodalmi térre. Ha a protestáns naptár vagy a prot. árvaházi nap­tár szerkesztői kívánják, a »Kalauzban* megjelent két beszélye közül bármelyiket leíratom a nevezett naptárak jövő évi folyama számára, hadd lássa a magyar protes­táns és nem protestáns világ, hogy Győry Vilmos leg­elsőben is, mint ragyogó csillag tünt fel az irodalom egén s méltó a bánat, hogy e ragyogó csillag oly korán le­futott. Boross Mihály. Egy vonás Győry Vilmosról. A kik Győry Vilmosról hazai hírlapjainkban meg­emlékeztek, kiváltképen kiemelték nemes lelkületét, em­berbaráti szeretetét, mondván: *ha Győrynek bűne volt, az főként abban nyilvánult, hogy mindenkit jobban sze­retett, mint önmagát!* Valóban igazi Ezen »nagy bűnit* éreztette 1861 ben alólirottal is. O káplán volt Székács mellett, én pedig három évi tanfolyamot végeztem a pesti egyesült prot. theol. tanintézetben s régi jó szokás szerint szerettem volna a 4-ik tanévre a külföld valame­lyik egyetemére kimenni. Szegény voltam. Nem volt pénzem ! Boldogult Székácsunkhoz, áldásosán tapasztalt jó­akarómhoz fordultam, hogy adjon tanácsot: Mitévő le­gyek ! Székács azt mondotta: »fiam, ha pénzed nincs, adósságot ne csinálj! maradj itthon a 4-ik évre és tanulj itthon. Nem árt ám az lutheránus theologusnak sem, itt­hon végezni a 4. évi tanfolyamot! Aztán jó az Isten, hátha a negyedik tanév alatt küldi meg jószerencsédet, no meg lesz reád gondom nekem is : hogy könnyebben megélhess, kisebb gyermekeimet fogod tanítani s fárad­ságodért tőlem is nyersz némi anyagi segélyt. . .« Ugy lett, Pesten maradtam a 4-ik tanévre is, és alig néhány hó multán áldott emlékű tanáraim és Székács közvetíté­sével csakugyan megjött jó szerencsém, mert igen előnyös feltételek mellett oly nevelői állást nyertem, melyhez az volt kötve, hogy növendékemmel pár évet a külföldi egyetemeken kellend töltenem. A mint Székács szobájából, az ő jó tanácsán, megnyu­godva, Győryhcz a káplánszobába léptem, kivancsian kérde zett: »No Kari! miben állapodtatok meg ?« Hát abban — mondám — hogy Pesten maradok a 4-ik tanévre is, mert szegény vagyok, nincsen pénzem a külföldi egye­temekre. ,És hát mégis óhajtanál már ez évben kimenni ? Ha igen, hát ne busulj, nesze itt van 70 kemény tallér — kitette Íróasztalára — melyeket én Berlinben a Glos­síanum stipendiumból meggazdálkodhattam ; vedd, vidd és segits magadon ezzel is . . . azzal pedig mit se törődjél, hogy mikor adhatod vissza! Menj, tanulj és láss világot 1* S ki volt reám nézve Győry, vagy ki voltam én neki ? Sem rokon, sem gyermekkori játszótárs, hanem egy idegen vagy hát leendő szolgatárs, a ki felől Szé­kácstól talán egy-két jó szót s véleményt hallhatott és kiről tudta, hogy vágyakoztam külföldi egyetemre.

Next

/
Thumbnails
Contents