Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-05-10 / 19. szám

Nemes lélek, igaz emberbarát! hetven tallérodat akkor nem fogadhattam el, azzal nem segíthettél, de rokonszenveddel s igaz, meleg barátságoddal elhunytodig boldogítottál. Legyen áldott emlékezeted 1 Laukó Károly, ev. pap. IRODALOM. A pátkai ev. ref. egyháztörténete. Irta és gyülekezetének ajánlja Biczó Pál. >A legkisebb egyházközségnek is megvan a maga története — mondja a szerző, •=- iílelynek megírásánál nem annyira az a fő, hogy érdekes és nagy szabású dolgot foglaljon magában, hanem hogy hű és igaz tolmácsa legyen az eseményeknek.« E föltevésből indul ki Biczó ur, s ehhez képest oldja meg föladatát. Élethűen irta meg kicsiny gyülekezetének történetét. Fehérmegyei Pátka már a XVII. században anyaegyház volt, de e korról szerzőnk keveset tud elmondani. Pátka XVII. századi viszonyairól inkább csak a függelékben tájékoztat. Már ki volt nyomva műve, midőn egy török íráshoz jutott, melyet Szilády Áron fordításában közöl, s melyből kitűnik, hogy Pátkát 1640 ben szállották meg. III. Károly alatt e gyülekezet is zaklatásoknak volt kitéve. Ekkoriban, egy kath. vallású jobbágy tanúskodása szerint »jobbára mind kálvinista lakja Pátkát, csak négy pápista vagyon.« A rendszeresebben vezetett jegyzőkönyvei az egyháznak 1777-ben kezdődnek. Ettől fogva részletesebb képet ád szerzőnk gyülekezete minden viszo- 1 nyaiiól, egész a legújabb kőiig. A hívek száma jelenleg 1504. A gyülekezet tehát, melynek már 1721-ben több mint 200 tagja volt, aránylag igen lassan szaporodott. Szerzőnk ezt gyakori járványos betegségeknek, elköltözéseknek, a gyermekek testi egészsége elhanyagolásának, magyar ref. népünk 4—5 gyermektől való irtózásának, s a Pátka vidékén mindinkább terjedő bizonyos nagy bűn titkos üzésének tulajdonítja. Az egyház a vértesaljai tractusban másod, a dunameüéki kerületben harmadosztályű. A lelkész összes évi jövedelme 1100, a rektoré 700 frtra tehető. E tanulságos, 86 lapra terjedő füzet Nagy-Kőrösön nyomatott s alakja és csinos kiállítása is emeli olvashatóságát. Vajha minden lelkész követné Biczó Pál példáját, gyülekezete megírásával egy porszemmeljárulván egyháztörténetünk majdan megépítendő művéhez 1 Dobrovszky es Franké kiadásaban Budapesten megjelent Budapest a kiállítás alatt. Fővárosi kalauz és tájékoztató mindenki számara. Az 1885. évi általános kiállítás orsz. bizottsága által engedélyezett kiadás. Szerkeszti Gelléri Mór. — A mint kinyitjuk e rendkívül díszes kiállítású, 112 lapra terjedő kötetet, azonnal szemünkbe ötlik, hogy Gelléri ur nem historicus. Épen a legelső cikk, mely Budapest történetéről szól, tele van történelmi botlással. A törökök nem 1520-ban, hanem 1529-ben foglalták el Buda várát, s nem 1684 ben, hanem 1686-ban vettük vissza tőlük. Azt írja Gelléri ur, hogy »1780-ban tették át a királyi egyetemet Budára, honnét 1784-ben került vissza Pestre.« Hogy kerülhetett volna viszsza, mikor annak előtte soha sem volt Pesten az egyetem! Efféle baklövések azonban ily practicus használatra szánt könyvben, csekély jelentőségűek. Senki sem fogja e munkában Budapest múltját, hanem mindenki a főváros jelenét fogja keresni. S a jelenlegi Budapest, valamint a kiállítás, erősen kifejlett gyakorlati érzékkel van e műben föltüntetve. Valamennyi, eddig megjelent kiállítási kalauz közt, jelen munka kétségkívül a legkülönb. Idegen ember, ezzel kezében, teljesen tájékozhatja magát a főváros és a kiállítás minden látnivalója iránt ; annyival inkább, mert e kötet tömérdek, szebbnél szebb fővárosi s kiállítási képpel van díszítve, s mellékelve van hozzá az általános kiállítás s a főváros világos, szép kivitelű színezett térképe, melyek kis téren, valamennyi eddigi ilynemű térképek között a legkiválóbbak. Melegen ajánljuk e munkát a kiállítás iránt érdeklődők figyelmébe. Legjobban tesznek az illetők, ha már a fővárosba jövetelök előtt megszerzik e művet, s odahaza tanulmányozzák, mely uton-módon elérhetik azt, hogy midőn a fővárosba jönnek, már eleve tudják, mit kell s mit érdemes megnézniük Budapesten s főleg a kiállításban. Gelléri ur műve tájékoztatja a főváros látogatóit a vasúti kedvezmények, a bérkocsik, hordárdijszabály, lóvonatúvasut, helyi hajók, társaskocsik, csavargőzösök, szállodák és szobaárak, lakásiroda, olcsó közös lakások, éttermek, színházak és ezek helyárai, mulatóhelyek, kávéházak, muzeumok, iskolák, minisztériumok stb. stb. felől, valamint hogy mikép ossza be idejét az idegen ember a fővárosban tartózkodása alatt. Ázonkivül nemcsak Budapestet, de legközelebbi, kirándulásokra alkalmas környékét is ismerteti. Végre gondot fordít a kiállítás minden zugának leírására. E díszes könyvecskének, ahhoz képest, hogy tele van miniatűré képekkel s két színezett térkép melléklete van, ieen olcsóra van szabva az ára: mindössze 60 krba kerül. KÜLÖNFÉLÉK. Lapunk közelebbi számában közöltük futólagosan a tiszáninnení reform, egyházkeiületnek a főrendiház újjászervezése ügyében hozott országos törvényre vonatkozó tanácskozását és határozatát. Mondók, hogy Fejes István indítványa 17 szó ellenében 41 szavazattal elfogadtatott. Most alkalmunk van ezen indítványt szó szerint közölni, mely is igy hangzott : »Miután egyházkerületünk már a mult 1884. szeptember 21-én stb. napjain Rimaszombatban tartott közgyűlésében kijelentette azt: »hogy mivel a főrendiház rendezésének kérdése a legmélyebben érinti egyháztársadalmunknak ugy közigazgatási, mint a maga egészében átható elveit; tehát ezen okok miatt méltán reméli a kormánytól, hogy a felekezetnek előleges meghallgatása nélkül nem fog ezen irányban a törvényhozás elé törvényiavaslatot terjeszteni; miután azonban egyházkerületünknek ezen, ugy az eddigi gyakorlat, mint az 1883-iki törvény által jogosított kívánsága nem csak, hogy tekintetbe nem vétetett, hanem még az egyetemes conventnek e kérdésre vonatkozó érdemleges kijelentése is teljesen figyelmen kivül hagyatott, holott pedig a konvent, mint egyetemes egyházunknak zsinat együtt nem léte esetén képviselője, világos kifejezést adott azon általános nézetnek, hogy a kormány által célbavett képviseltetésnek módja »sem az egyházkerületek, sem azok főnökei teljes jogegyenlőségével, legkevésbé pedig egyházalkotmányunk alapelveivel meg nem egyeztethető« sőt a tökéletes vallási egyenlőség és viszonosság szempontjából sem méltányosnak, sem igazságosnak nem tartható : mind ezen okoknál fogva mondja ki egyházkerületünk : hogy ily megelőző nagy elvi kijelentések után, bár a meghozott törvény iránt tisztelettel viseltetik, de még sem érezheti magát aira jogosítva, hogy egy magában, a többi egyházkerü'etek nélkül, e fontos kérdésben határozatot hozhasson, mert egyházalkotmányunk alapelveinek akár módosítása, akár az országos törvényekkel összhangzatba hozatala egyenesen az országos zsinat jogkörébe tartó-