Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-26 / 17. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL^ IX. ker. Kinizsy utca 29. sz. I. am. Elő fiz e tési dij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. 1 Teljes számú pélciári.;y-ol£:]£:a,l mindig szolgálhatunk.*^ Győry Vilmos emléke*) Szószéki gyászbeszéd. Mi a halál éjszakája? Uram, szent igéd fáklyája Felderíti sötétségét, S elveszi a szív kétségét, Itt csak rövid pályát futunk S végre jobb hazába jutunk. Ámen. Miclőn az, a ki soha nem tudott, nem akart nyugodni, a ki a pihenés óráit is a fárasztó szellemi munkának szentelé, végképpeni nyugovóra szállni, áldott munkáját befejezetlenül félbeszakítani kéntelen ; midőn az, a ki mint a nemes szívűek legnemesebbike, a tevékenyek Iegtevékenyebbike, a reájok bízott feladatot pontosan teljesítők legpontosabbak egyike váratlanul és ideje korán elköltözik, s az Úr szőllőjét szorgalmasan művelő munkások, az irodalom terén buzgólkodó írók, az emberi társadalom javát hiven felkarolok soraiban egyszerre láthatatlanná lesz; midőn az, a ki mint az Istennek szolgája hivatalát buzgón betöltötte, épített, alkotott, vígasztalt, buzdított nevelt és oktatott, a gyermekek és az ifjúság imádott vezére, a felnőttek és az öregek kedveltje és büszkesége, tőlük eltávozik; midőn az, ki mint leggyöngédebben szerető férj és apa, családja boldogságának megalapitója és fenntartója, ettől is vérző szívvel örökké elválni s azt árván hátrahagyni kéntelen: óh, mondjad csak mély, néma bánatban egybegyűlt gyászoló keresztyén halotti gyülekezet! nem okoz-e az, a fold és az élettől, tőlünk és szeretteitől való korai és *) Tartozunk a nemes szívű lelkipásztor emlékének azzal, hogy e nagyszabású beszédeket, melyek temetése alkalmával, egyik a szószékből, másik az oltár előtt elmondattak, s melyek a boldogultnak oly igaz képét tüntetik fel, lapunkban közöljük ; de tartozunk ezzel olvasóinknak is, hogy így azok is, kik nem állhattak koporsója körül, hallják meg az igaz fájdalomtól eltelt tiszttársi kebleknek az elhunytat jellemző szavait, s könyezzék meg még egyszer az igaz barátot. Szerb. váratlan elköltözésével fájdalmat sziveinknek, leírhatatlan bánatot leikeinknek? Azon soha nyugodni nem tudó, nemes és tevékeny, buzgó és fáradhatlan lelkész, iró, tudós, költő és oktató ; azon gyöngéd férj, gondos apa és őszinte barát volt, fájdalom már csak volt! a mi felejthetetlen Győry Vilmosunk és az ő halála és elköltözése mindnyájunkra nézve kipótolhatlan veszteség. Az oly ékesen, oly szívrehatóan szólni tudó Győry Vilmosunk elnémult örökké; gyászba borult egyháza nem hallhatja többé szeretett lelkészét, annyira kedvelt szónokát, könybe lábadt szemmel nézi koporsóját *és e gyászos, e néma koporsó, mintha az Apostol eme szavait hangoztatná feléje: ^És most ime én tudom, hogy az én orcámat nem látja egy is mindnyájatok közül, kik között által mentem, hirdetvén az Istennek országátNem láthatni, nem hallhatni őt többé, fényes irói tollának uj meg uj termékeiben nem gyönyörködhetni többé, a halálnak martalékául átadni őt egészen : mily lesújtó gondolat, mily elszomorító valóság! Mily jogosult a köny, mely érte családja, egyháza, barátjai tisztelői és ismerősei szemeiben, hetek és hónapok, súlyos, halálos betegségének nehéz hetei és hónapjai óta, de kivált e gyászos végső tisztesség tételének alkalmával rezgedez! Mily jogosult az én forró baráti könnyem is, ki hasonló súlyos családi gyászom közepette kínos heteken s hónapokon át együtt szenvedtem és könyeztem ez oly nehéz megpróbáltatásnak kitett s immár teljesen elárvult, nékem örökké drága Győry családdal! Mily jogosult az én őszinte könyem is, a ki kilenc évvel ezelőtt igaz szívbeli örömmel igtattam be itt hivatalába, az akkoron ezen nemes egyház által oly általános örömmel fogadott s kilenc éven keresztül oly igazán tisztelt és szeretett lelkipásztorát a boldogultban s a ki soha sem hittem volna, hogy valaha, de annál kevésbbé, hogy ily korán erre a szomorú tisztre