Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-26 / 17. szám

is fog kelleni vállalkoznom: az ő ravatalánál vigasztaló gyenge szavamat felemelni; soha sem hittem volna, hogy a felett a kit ezen nemes egyház kebelében az evangyéliom : ^Áldott a ki jő az Úrnak nevében !€

szavával örömteljesen üdvözöltem, kellesen ugyan azon evangyéliom ^Mostan bocsátod el Uram, a te szolgádat /* nehéz szavát is fájdalmasan hangoztatnom. Milyen nehéz nekem, milyen nehéz neked gyászoló magyar egyházunk, Budapest fővárosi esperességünk, bányai egyházkerületünk, nehéz mindnyájunknak e szót kimondani ! Oh bocsásd meg Urunk! ha a mi ajkainkról egy szívvel lélekkel akar hangzani: ^ Ne bocsásd el őt, legalább még nem, még mostan nem ! Az aratás mezeje oly nagy s az aratók száma oly kevés; a munka oly sok itt is, ott is, hozzá hasonló szorgalmas munkás oly kevés itt is, ott is ; családja jövője nélkiiie oly rideg, aggodalmas s gyönyörű mu'tjához képest majdnem reménytelen. Óh Uram, életünk és halálunk megfoghatatlan Líra ! bocsáss meg, ha mi elcsiiggedten és kétségbeesetten kérdünk : miért tevéd ezt ? Ne engedj csüggednünk, ne kétségbe esnünk ! Nyíljék meg előttünk szent igéd vigasz forrása, hogy szent akaratodon megnyugodhassunk. Erre kérünk Téged mielőtt még tovább elmélkednénk : Mi atyánk. A 1 a p i g e : János ev. II. r. 17, v. ^A te házadhoz való buzgó szerelem megemészte engemet Ezen felolvasott rövid, de oly nagy jelentőségű s a mi megboldogult buzgó Győry Vilmosunkra oly igen illő szent leckében fogunk keresni vigaszt és megnyugvást. Szép és áldott volt az ő élete, az Isten házához való buzgó szerelmétől áthatva. Szép és irigylendő volt halálának oka: mert Öt az Isten házéihoz való buzgó szerelme megemésztette. Igen is: Ot: 1. Egyházához, 2. Hazájához s 3. Családjához való buzgó szerelme megemésztette. 1. Győry Vilmos azok közzé tartozott, a kik a lelkészi hivatalt eszményileg fogják fel, a kik sem az Isten evangyéliomát, sem pedig szerény apostoli hivatalukat nem szégyenlik; hanem az elsőnek isteni erejétől a lelkek üdvösségére áthatott, a másiknak, magasztos eredete és rendeltetése teljes tudatában, tudományuk, szorgalmuk, példás életük által fényt és tekintélyt kölcsönöznek. A mint lelkiismeretesen elkészült pályájára, oly lelkiismeretesen iparkodott azt be is tölteni. Mint komolyan és odaadón működő segédlelkészét ismerte őt felejthetetlen Székácsa oldalánál e nemes egyház; rendes hivataloskodásának mintaszerüségéről fényes tanúbizonyságot tehet a nagy orosházai egyház, a békési esperesség, a bányai egyházkerület; de kiváltképen te, szeretett és őt viszont szerető kesergő helybeli gyülekezete. Nem csak a sátoros ünnepnapokon, a reformácio és a Sylvester estei ünnepélyeken ; hanem a közönséges vasárnapokon is mennyire szokott volt megtelni az Ur e hajléka, mily ájtatossággal csüngtek ékesen szóló mézes ajkain a hivők szemei, mily lelkesedéssel dobogtak feléje sziveik! A nagy Székács által ezen egyház kebelében oly nagyszerű és lélekemelő ünnepélylyé tett konfirmacionalis ünnepély, ha nem emelkedett, bizonyára nem csökkent általa. Oh mennyi örömköny folyt itt minden évben áldozó csütörtök szent napján a a szülék szemeiből ugy, mint az őt bálványozó ifjúságéból! De minek is ecseteljem Győry Vilmos lelkészi működését, ugy is mint szónok- és oktatóét — ugy is mint lelkipásztorét, holott az ugy is sokkal elevenebb színekben áll lelki szemeitek előtt, mintsem én képes volnék azt kellően viszszaadni. Avagy nem szólhat-e az ő szelleme, az ő megdicsőült szelleme is tihozzátok drága hivei I ezen tőletek való szomorú búcsuzásának alkalmával az apostollal eképpen : ^ Ti tudjátok, az első naptól fogva, melyen jöttem, mint viseltem magamat az egész idő alatt; mert szolgédtam az Úrnak nagy alázatossággal, hogy semmit vissza nem tartóztattam abból, a mi üdvös, hogy ne hirdettem volna néktek, és ne tanítottalak volna benneteket nyilvánosan és házanként Nem csak az Úrnak e felszentelt háza, hanem a nevelő-házak és intézeteink, kivált az árvaház, nem különben a megye fog- és a fegyház is látták őt, mint az Úrnak felkentjét, a ki tisztében buzgón eljárván, mestere példájára, mindenütt megjelent, készséggel jelent meg, a hol a lelkeket oktatni, javitani, vigasztalni szükség volt. És a mit szólt, a mit tanitott, azt maga is átérezte, vallotta és őszintén hitte, maga magáról is megfeledkezett, még betegen is ténykedett és semmi sem volt képes őt tisztjének hű teljesítésében visszatartóztatni, ugy hogy az apostollal ő is elmondhatta magáról: y

de semmire sem tekintek, s életemet sem tartom drágának önmagamra nézve, csak hogy örömmel végezhessem el az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az isten kegyelmének evangyéliom ár ól. * Említsem-e azt ís, miként hatott ő nemes példájával és azon mindenkit megnyerő előzékeny szerény és nyájas magaviselete és modora mellett az egyház irodalom terén fényes tollával is ? Isme-