Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-19 / 16. szám

Késmárkon Fürész Ferenc az ágost. hitv. kerületi lyceum nyugalmazott tanára, életének 73-ik és boldog házasságának 39 ik évében, hosszú és fájdalmas szenve­dés után f. évi március 30-án meghalt. Á boldogult Mis­kolcon született, miután ott és Lőcsén az akkori gym­nasiumi pályát bevégezte, további tudományos művelő­dése helyéül Késmárkot választá, hol akkor a lycealis felsőbb osztályokban a bölcsészeti, philologiai, mathe­maticai és physicai, valamint a theologiai és jogtani fo­lyamokat négy év alatt kitiinő eredménynyel végezte, és szabad idejét Hunfalvy Pál barátjával együtt a görög, francia és angol nyelvek megszerzésére forditá s vele együtt a magyar nyelvészeti kör megalapításában ifjúi lelkesültséggel vett részt. Ugyanekkor a theologiai can­didaticumot is letette. Ezután mint saját erejére hagyatott ifjú, a nevelői pályára lépett, melyen tizenkét évig működött, egyebek közt a nagy hazafi Ujházy László házánál 5 évig, e köz­ben a bécsi egyetemet és polytechnicumot, valamint több külföldi egyetemet is meglátogatott, melyekben főként mathematicai és physicai tanulmányokkal előszeretettel foglalkozott, melyek folytán 1845-ben a késmárki lyce­umban a mathematica és physica tanárának hivatott el. Mily lelkesedéssel és buzgósággal, mily fáradhatlan kutatással és munkaszeretettel teljesité tanári működé­sét ; mily helyes paedagogiai tapintattal, türelemmel és szeretettel nevelte és oktatta tanítványait, nem csak az iskolában, hanem az életben és a szabad természetben: arról tanúskodhatnak még életben lévő kartársai és egy­kori számtalan tanítványai. Ezeknek lelki tehetségeit ter­mészetszerűleg tudta kifejteni, gondolkozásukat ébreszté, tudásukat bővité, kedélyüket nemesbité, akaratjukat és jellemüket a természet változhatatlan törvényeire és a val­lás örök igazságaira való odamutatás által helyes útra irányozta és szilárditá. Főtörekvése volt : tanítványait életrevaló emberekké, derék hazafiakká és buzgó protes­tánsokká nevelni. Előszeretettel fejté ki a természet cso­dálatos tüneményeit, és gyakori kirándulásai alkalmával tanítványait kivezetvén a fenséges kárpáti hegyek or­maira, a mint a szabad természetben ő maga legneme­sebb örömeit lelte fel, ugy azokat is ennek könyvében olvasni és a teremtő csodás műveit megszemlélni és meg­érteni tanitá. Bőséges természetrajzi gyűjteményeivel, melyeket nagy gonddal szerzett, Önzetlenül gazdagitá a lyceum muzeumát, és ezt, mint ennek gondos őre rendezte. Azon felül több évig volt a tápintézet önzetlen gondnoka, a conventi gyűléseknek ügybuzgó jegyzője, többféle tudományos és közműveltségű egyletnek lelkes tagja. ^ És a milyen őszinte és humán viseletet tanúsított mindenkor kartársai iránt, szinte oly részvétteljes kedé­lyes, igénytelen és szerény volt emberbarátai és polgár­társai irányában. Egész életében, viseletében és cselekvé­sében lelkiismeretes-, igazságszerető-, őszinte- és megbíz­hatónak tanusitá magát. Mint protestáns és hazafi tántorithatlan szilárdság­gal ragaszkodott egyházunk és hazánk szent elvei — és jogaihoz ; ezt gyakran mint a lyceum képviselője a kerületi és egyetemes gyűléseken, válságos időben, szó­val tettel tanusitá. A természettől elsajátított, 29 évig csendesen foly­tatott ezen fáradalmas és áldásteljes tanári működése után, mely által köztiszteletben részesült, a megboldo­gult gyöngélkedő egészsége iránti tekintetből, nyuga­lomba helyeztetett, de azért a nyilvános működési kö­réből lett távozása után sem szűnt meg érdeklődése is­kolánk és hazánk tudományos előhaladása iránt, sőt élénk érdekeltséggel kisérte mindig nemcsak a termé­szettudományok ujabb kutatásait, hanem iskolánk, pro­testáns egyházunk és hazánk anyagi és szellemi gyara­podását is, melyet ő a legmelegebb örömmel üdvözölt. Mint családatya, a mily gyöngéd és önfeláldozó szeretettel viseltetett neje és gyermekei iránt, a mily fá­radozó gonddal vezette ezek nevelését és megalapitá életboldogságukat, ugy viszont szerető nejének és ön­állóságra jutott, életrevaló derék családtagjainak hálás szeretetében és forró ragaszkodásában lelte fel a külső világtól elzárt házi szentélyben életalkonyának melen­gető napját és szivének legédesebb örömeit. A megboldogult hosszú tanári működése és egyébb nagy érdemei által kivívott elévülhetlen áldott emléket hagyott hátra. Holt tetemeit gyászoló családtagjai és rokonai, volt kartársai és tanítványai, számos barátai és tisztelői, valamint a lyceum tanuló ifjúsága kisérte az örök nyugalom helyére, a hol számos koszorúval díszí­tett koporsója fölött Linberger István helyb. ev. lelkész ur gyászbeszédet, Palcsó István tanár búcsúbeszédet mondott, Scholcz Frigyes és Grósz Ernő tanárok pedig elégiákban adtak kifejezést a tanári kar fájdalmas érzü­leteinek. Áldva legyen emléke ! Béke lebegjen porai fölött! Palcsó István, tanár. öli HIRDETESEK. ÜP§ Az eperjesi ev. ker. collegium által Eperjesen ta­nult s tanulmányaikat valamely külföldi egyetemen foly­tató hitjelölteknek osztatni szokott ösztöndíjakra ezennel pályázat hirdettetik. Ezen ösztöndíjak közül a Jozeffy P.-félénél elsőbb­séggel bírnak azok, a kik a Jozeffy, Vacul vagy Tesse­dik-családból származásúak s igy az alapitónak rokonai; mely tény okmányilag igazolandó. A Schwarz M.-félére pedig Sopronban tanult hitjelöltek is pályázhatnak. Pályázók szabályszerüleg felszerelt kérvényeiket (Anmeldungs-Buch stb.) f. é. május hó 15-kéig az alulirt igazgatósághoz küldjék be. Kelt Eperjesen, 1885. ápril 2-án. Az eperjesi ev. kerül, collegium 2—2 igazgatósága. A felső-baranyai reform, egyházmegyébe kebelezett vaiszlói egyház első osztályú lelkészi állomására, melynek évi jövedelme az 1880-ik évi felszámítás szerint 1446 fo­rintra tehető. A kellően felszerelt pályázati kérvények f. évi ju­nius i-ső napjáig nt. Kovács Antal esperes úrhoz Tere­hegyre (u. p. Harkány) küldendők. Budapesten, 1885. április 15-én. Szász H<Zá,rcl;y% ev. ref. püspök. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Farkas József. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ^x. Bsi.lla.gri 2>v£ór. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.

Next

/
Thumbnails
Contents