Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-19 / 16. szám

Késmárkon Fürész Ferenc az ágost. hitv. kerületi lyceum nyugalmazott tanára, életének 73-ik és boldog házasságának 39 ik évében, hosszú és fájdalmas szenvedés után f. évi március 30-án meghalt. Á boldogult Miskolcon született, miután ott és Lőcsén az akkori gymnasiumi pályát bevégezte, további tudományos művelődése helyéül Késmárkot választá, hol akkor a lycealis felsőbb osztályokban a bölcsészeti, philologiai, mathematicai és physicai, valamint a theologiai és jogtani folyamokat négy év alatt kitiinő eredménynyel végezte, és szabad idejét Hunfalvy Pál barátjával együtt a görög, francia és angol nyelvek megszerzésére forditá s vele együtt a magyar nyelvészeti kör megalapításában ifjúi lelkesültséggel vett részt. Ugyanekkor a theologiai candidaticumot is letette. Ezután mint saját erejére hagyatott ifjú, a nevelői pályára lépett, melyen tizenkét évig működött, egyebek közt a nagy hazafi Ujházy László házánál 5 évig, e közben a bécsi egyetemet és polytechnicumot, valamint több külföldi egyetemet is meglátogatott, melyekben főként mathematicai és physicai tanulmányokkal előszeretettel foglalkozott, melyek folytán 1845-ben a késmárki lyceumban a mathematica és physica tanárának hivatott el. Mily lelkesedéssel és buzgósággal, mily fáradhatlan kutatással és munkaszeretettel teljesité tanári működését ; mily helyes paedagogiai tapintattal, türelemmel és szeretettel nevelte és oktatta tanítványait, nem csak az iskolában, hanem az életben és a szabad természetben: arról tanúskodhatnak még életben lévő kartársai és egykori számtalan tanítványai. Ezeknek lelki tehetségeit természetszerűleg tudta kifejteni, gondolkozásukat ébreszté, tudásukat bővité, kedélyüket nemesbité, akaratjukat és jellemüket a természet változhatatlan törvényeire és a vallás örök igazságaira való odamutatás által helyes útra irányozta és szilárditá. Főtörekvése volt : tanítványait életrevaló emberekké, derék hazafiakká és buzgó protestánsokká nevelni. Előszeretettel fejté ki a természet csodálatos tüneményeit, és gyakori kirándulásai alkalmával tanítványait kivezetvén a fenséges kárpáti hegyek ormaira, a mint a szabad természetben ő maga legnemesebb örömeit lelte fel, ugy azokat is ennek könyvében olvasni és a teremtő csodás műveit megszemlélni és megérteni tanitá. Bőséges természetrajzi gyűjteményeivel, melyeket nagy gonddal szerzett, Önzetlenül gazdagitá a lyceum muzeumát, és ezt, mint ennek gondos őre rendezte. Azon felül több évig volt a tápintézet önzetlen gondnoka, a conventi gyűléseknek ügybuzgó jegyzője, többféle tudományos és közműveltségű egyletnek lelkes tagja. ^ És a milyen őszinte és humán viseletet tanúsított mindenkor kartársai iránt, szinte oly részvétteljes kedélyes, igénytelen és szerény volt emberbarátai és polgártársai irányában. Egész életében, viseletében és cselekvésében lelkiismeretes-, igazságszerető-, őszinte- és megbízhatónak tanusitá magát. Mint protestáns és hazafi tántorithatlan szilárdsággal ragaszkodott egyházunk és hazánk szent elvei — és jogaihoz ; ezt gyakran mint a lyceum képviselője a kerületi és egyetemes gyűléseken, válságos időben, szóval tettel tanusitá. A természettől elsajátított, 29 évig csendesen folytatott ezen fáradalmas és áldásteljes tanári működése után, mely által köztiszteletben részesült, a megboldogult gyöngélkedő egészsége iránti tekintetből, nyugalomba helyeztetett, de azért a nyilvános működési köréből lett távozása után sem szűnt meg érdeklődése iskolánk és hazánk tudományos előhaladása iránt, sőt élénk érdekeltséggel kisérte mindig nemcsak a természettudományok ujabb kutatásait, hanem iskolánk, protestáns egyházunk és hazánk anyagi és szellemi gyarapodását is, melyet ő a legmelegebb örömmel üdvözölt. Mint családatya, a mily gyöngéd és önfeláldozó szeretettel viseltetett neje és gyermekei iránt, a mily fáradozó gonddal vezette ezek nevelését és megalapitá életboldogságukat, ugy viszont szerető nejének és önállóságra jutott, életrevaló derék családtagjainak hálás szeretetében és forró ragaszkodásában lelte fel a külső világtól elzárt házi szentélyben életalkonyának melengető napját és szivének legédesebb örömeit. A megboldogult hosszú tanári működése és egyébb nagy érdemei által kivívott elévülhetlen áldott emléket hagyott hátra. Holt tetemeit gyászoló családtagjai és rokonai, volt kartársai és tanítványai, számos barátai és tisztelői, valamint a lyceum tanuló ifjúsága kisérte az örök nyugalom helyére, a hol számos koszorúval díszített koporsója fölött Linberger István helyb. ev. lelkész ur gyászbeszédet, Palcsó István tanár búcsúbeszédet mondott, Scholcz Frigyes és Grósz Ernő tanárok pedig elégiákban adtak kifejezést a tanári kar fájdalmas érzületeinek. Áldva legyen emléke ! Béke lebegjen porai fölött! Palcsó István, tanár. öli HIRDETESEK. ÜP§ Az eperjesi ev. ker. collegium által Eperjesen tanult s tanulmányaikat valamely külföldi egyetemen folytató hitjelölteknek osztatni szokott ösztöndíjakra ezennel pályázat hirdettetik. Ezen ösztöndíjak közül a Jozeffy P.-félénél elsőbbséggel bírnak azok, a kik a Jozeffy, Vacul vagy Tessedik-családból származásúak s igy az alapitónak rokonai; mely tény okmányilag igazolandó. A Schwarz M.-félére pedig Sopronban tanult hitjelöltek is pályázhatnak. Pályázók szabályszerüleg felszerelt kérvényeiket (Anmeldungs-Buch stb.) f. é. május hó 15-kéig az alulirt igazgatósághoz küldjék be. Kelt Eperjesen, 1885. ápril 2-án. Az eperjesi ev. kerül, collegium 2—2 igazgatósága. A felső-baranyai reform, egyházmegyébe kebelezett vaiszlói egyház első osztályú lelkészi állomására, melynek évi jövedelme az 1880-ik évi felszámítás szerint 1446 forintra tehető. A kellően felszerelt pályázati kérvények f. évi junius i-ső napjáig nt. Kovács Antal esperes úrhoz Terehegyre (u. p. Harkány) küldendők. Budapesten, 1885. április 15-én. Szász H<Zá,rcl;y% ev. ref. püspök. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Farkas József. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ^x. Bsi.lla.gri 2>v£ór. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.