Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-19 / 16. szám

anonym támadását tisztességes emberhez illőnek nem tartja. Nagy-Székely, 1885. április 14-én. Túry Károly, reform, káplán. * Monografia. »A bihar-diószegi ev. ref. egyház múltja és jelene* cím alatt Molnár János diószegi lelkész közelebb egy 324 lapra terjedő becses monográfiát adott ki. * Schwarz Károly a nagy nevű, nagy tudományú góthai fő superintendens és udvari hitszónok március 25-én meghalt. Bővebben róla a közelebbi számunkban. NECROLOG. Győry Vilmos. Egy nemes és munkás élet fáklyája vetett vég lobbot e hó 14-ikén délután 5 órakor. A fáklya tiszta fénynyel lobogott a bölcsőtől a sírig, e'őbb csak szerény körben, egy vidéki város tanítói lakában; de az ifju még ki sem lépett az életbe, mikor már e faklya szélesebb tért bevilágitott, szelid fényt, enyhe meleget árasztva szét. Rövid volt az élet, de szép, nemes, áldásban gazdag. Annál nagyobb a fájdalom a közrészvét, melyet ezen áldásos életnek ily korán bevégződése okozott. Győry Vilmossal mi a theologiai tanpálya utolsó fokán ismerkedtünk meg. Tanárai és tanulótársai vetekedtek egymással az ő dicsőítésében. A pesti theologia egyik legkiválóbb osztályának volt ő növendéke, és ő a kitűnők között is kitűnt. Kitűnt szorgalma, munkássága, kitűnt szerénysége, nemes szíve, megnyerő modora által. Már ekkor meg volt minden ismerője győződve a felől, hogy benne hazai protestáns egyházunk s nemzeti irodalmunk egy kiváló munkást nyerend. Nem sokáig kellett a benne helyezett szép remények teljesedésére várni. A theologia bevégeztével Konkoly Thege Miklós és Tihanyi Ferenc mentorakép Berlinbe ment, hol egy évet töltött az egyetemen, többi közt a szanszkrit nyelvet is tanulmányai körébe vonva, a szünidők alatt pedig Francia- és Németországba téve kirándulásokat. Berlinben érte Székács József, akkor bányakerületi superintendens, meghívó levele, hogy foglalja el mellette Pesten a segédlelkészi állást. Készségesen engedett a meghívásnak s az itteni egyházi és világi körök örömmel fogadták a fiatal költő-papot, kinek a lapokban megjelent verseit és elbeszéléseit ép oly élvezettel olvasták, mint hallgatták emelkedett szellemű egyházi szónoklatait, melyekre a főváros minden hitfelekezetű lakosai sereglettek, élvezendők Székács, az egyházi szónoklat nagymestere méltó tanítványának előadásait. A remények teljesültek 1 Hisz neve már ekkor ismeretessé lett nemcsak a fővárosban, de az egész országban. De mégis nem! Csak részben teljesültek még a remények. Az a hírnév, az a közkedvesség, melynek már ekkor, mint pesti segédlelkész örvendhetett, csak fokozta önképzésére irányuló munkásságát, csak bővítette munkássága terét, s az orosházi paro chia, melynek ő lakója lett, s melyben ő az itt alapított kis családja körében nyert boldogságot világi gondoktól menten, kényelmesen élvezhette volna, reá nézve nem a kényelemnek, de a feszitett munkásságnak tanyájává lett. Lelkiismeretes hű munkás volt. Mint ilyen, elég dolgot talált népes egyházában, és ő a reá várakozó munkát híven teljesítette. Igen de ő az irodalom iránt is leküzdhetlen vágyat érzett lelkében, s pedig ugy az egyházi mint a világi irodalom iránt — Est Deus in nobis —, ennek oltárai előtt is lelkiismeretes hűséggel áldozott. Áldozott! nem csak nemes szelleme termékeivel, de önnön vérével is, önnön egészségével! Hogy örültünk, midőn nevével az irodalmi hírek között minden lépten-nyomon találkoztunk. Olvastuk, mint az új testamentom egyik fordítójáét, Luther mesteri katekhismusának mesteri átdolgozójáét, mint több rendbeli vallási s erkölcsi irat s vállalat szerzőjeét, fordítójáét, munkatársáét. Ott ragyogott neve a nemzet első íróinak nevei között. Kiváló hely adatott neki a legjelesebb műfordítók között s fordított a német, angol, spanyol, svéd, norvég irodalom legjelesebb termékei közül, nemesítve folyvást ez irodalmi remekek által önnön szivét is, nemzete Ízlését is; felhasználva a szorosabb értelemben vett nép szive és izlése nemesítésére még a színmű irodalmat is. Hogy örültünk! Nem jutott eszünkbe hogy e művek drága áron, egy nemes élet árán szereztettek. Hogy örültünk, midőn ezelőtt 9 évvel a letűnt fényes csillag — Székács — helyébe, ez uj ragyogású csillag állíttatott, midőn alkalmunk nyilt közelből hallani, látni a lelkes, a szívből és szívhez szóló prédikátort, a gondos lelkipásztort, a gyermekek fáradhatlannak látszó vallásoktatóját, az emberbaráti intézetek, többek közt protest. árvaházunk meleg keblű támogatóját. Hogy örültünk ! Nem jutott eszünkbe a temetése alkalmával tartott gyászbeszéd alapigéjeiil felvett mondása bibliánknak : Á te házad iránti szeretet megemésztette az én lelkemet! Megemésztette bíz azt — fájdalom — igen korán! Ez előtt egy évvel — mikor gyengéd lelkén más oldalról is mély, holtáig vérző seb üttetett, gyengéden szeretett édes anyjának elhunyta által, erősebb mértékben mutatkoztak a kór jelei. Per quod quispue peccat, per idem punitur. Győrynek ha bűne volt, ugy az nagy szeretetében állott. Nagyon szerette egyházát, hazáját, a művészetet, az irodalmat, szerette a rajongásig családját. Ennyi szeretet sok egy szívbe. Nem bírta meg. Gyógyírt találandó felkereste a mult nyáron Csehország hires fürdőit, majd gödöllői kedves nyaralóját. Számára nem volt gyógyító szer. Mikor a virágok a mult őszszel elhervadtak, hervadt virág volt már ő is. Szász Károly püspöki beigtatásí ünnepélyén még megjelent de már ekkor élőhalott volt, ezután még egyszer Bókay J. orvos ravatalánál mint lelkész fungált, — a halott eltemette az ő halottját, — ezután szobája falai közé záratott, legtöbbször ágyához szegeztetett. A fáklya gyenge világa hónapokon keresztül gyengéden ápoló, melegen szerető családtagok könycsepjeiből tükröződött vissza, mig végre a fáklya kialudt, az erőszakkal visszatartott könycseppek záporként özönlöttek elő. Nyugodjál csendesen fáradt munkás ! Fohászkodjatok a jó Istenhez megkeseredett szívek erőért és vigasztalásért! Életrajzából a boldogultnak ide igtatjuk a következőket : Született 1838. január 7-én Győrött, hol édes atyja, Győry Endre a felsőbb leányiskola tanára volt. Szülei 1845-ben Pestre költöztek s a gimnáziumi pályát itt végezte el, a hatodik osztályig az evangélikusoknál, aztán a piaristáknál. Midőn a hatodik osztályba járt, szülői, anyagi helyzetük miatt, nem taníttathatván tovább, oly pályát kerestek számára, melyen maga tarthatná fönn magát. Könyvkereskedőnek szánták s már el is volt foglalandó helyét, midőn egy derék tanár, Argay János fölkereste szüleit s kérve-kérte, hogy bármi nehezökre esnék is, csak iskoláztassák tovább a kitűnő tehetségű fiut. A jó szülők, bármi megerőltetésükbe került is, szívesen hajoltak a tanácsra s átsegítették a gimnázium hátralevő két osztályán is.