Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-19 / 16. szám

Mindenki sietett tanácsával, észrevételeivel tisztázni a kérdéseket. Egyenlő lelkesedéssel, egy perc alatt szerettük volna minden iskolánkat példányszerüvé tenni. Esperesi ajánlatra kimondatott, hogy az egyházmegyénkhez évenként beküldetni szokott államsegélyből nagyobb összegeket fordítsunk iskoláink felsegélésére. Felállíttatott, illetőleg újból szerveztetett a körlelkészség. Egyházmegyénk négy vidékének mindenikére egy-egy iskolalátogató választatott a lelkészek közül, kiknek szigorú kötelességükké tétetett, hogy minden évben kétszer nézzék meg a körükbe eső iskolákat s azoknak helyzetükről alapos ismereteket szerezvén, közöljék azokat az esperessel. Meghagyatott az iskolaszékeknek, hogy az iskolákban csak is az egyházkerület tanügyi bizottsága által ajánlott s az egyházkerület által elfogadott tankönyveket tűrjék meg. Hogy pedig azokhoz bárki is könnyen hozzájuthasson, az esperesi hivatalnál lesznek kaphatók. Iskolai ügyünkről lévén szó, ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy néhány ide tartozó zavaros körülmény tisztáztatott. Szigeten a lát. küldöttség tömeges iskolai mulasztást talált s arról győződött meg, hogy a tankötelesek egy tekintélyes része más felekezetű iskolában tanul, a gyűlés a bajok orvoslását a szigeti presbyteríumra bízta Técsőn a már három éve tervbe vett iskolaépítés eddig szünetelt, most azonban az anyaghordás folyamatban van. Örömmel hallottuk, hogy a viski ref. egyház egy telket vásárolt, melyet ugyan most faiskolának használ, de az a célja vele, hogy arra ötödik iskoláját épitse. Nevezetes s közérdekűbb tárgyak voltak ezek után: a dolhai ref. segédlelkész-tanitó-állomás szervezése. A dolhai egyház eddig csak fiók egyház volt. Most a convent a m.-szigeti ambulans segédlelkészi és a dolhai segédlelkész-tanitói állás rendszeresítésére 500 frtot állapított meg évenként, melyből 300 frtot küldött az esperesi hivatal a huszti ref. egyházhoz, abból a célból, hogy azon összeg a Dolhán működendő segédlelkész fizetéséhez csatoltassék. Ezen évi öszzeghez a dolhai ág. és ev. ref. hivek tulajdonát képező úgynevezett társládából évenkinti fizetésűi 100 frt ajánltatott. Az igy 400 frtot tevő fizetéshez a mélt. Teleki család lakást és tantermet, továbbá kellő mennyiségű fajárandóságot igért. Ezzel a dolhai ref. segédlelkész-tanitói állomás rendszeresittetnek nyilváníttatott. A szőllősvégardói ref. lelkészi lakot az; állam iskolai helyiségnek kivette. Fizet érte 100 frt bért évenként. A szerződés 10 évre szól, ez idő letelte után az egyház felmondhat. Az egyházmegyei gyűlés több okból hasznosnak ítélvén a szerződést, azt nem kifogásolta. A tiszántúli egyházkerület esperesi kara által, a mult évi augusztus hóban tartott egyházkerületi gyűlés alkalmával beadott jelentést a segédlelkészek kibocsátása és elhelyezése ügyében, egyházmegyei gyűlésünk minden pontjában helyeselte. Szabó Károly, egyik ifjú lelkésztársunk elhalálozása folytán megüresedett tiszaujhelyi időközi lelkészségre Bodnár Béla halmii káplán neveztett ki. Szekeres Sándor segédlelkész egyházmegyénkbe kebeleztetett. Azon indítványt, mely lelkészi könyvtár alapítását célozta, a gyiilés elfogadta s egy bizottságot nevezett ki alapszabályok készítésére. A délutáni gyűlésre megérkezett köztiszteletben álló egyházmegyei gondnokunk ngs. Váradi Gábor ur is. Ekkor azonban már csak a jegyzőkönyv hitelesíttetett s a megválasztott lelkészjelölő bizottsági tagok nevei olvastattak fel, mely után gondnokunk köszönetet mondott a szíves fogadtatásért a hosszumezei egyháznak s Isten áldását kérvén hazánkra, egyházunkra a gyűlést berekesztette. Bilci Ferenc, gyulai ev. ref. lelkész. KÜLFÖLD Apróságok, (Vége.) A londoni anglikán püspöknek van 120,000 forint évi jövedelme s 190 papi állomás van fönnhatósága alatt. A mostani püspök 1821-ben született. 1842—1869 ig a rugbyi hires collegium tanára volt. A tanügy terén mutatott kiválósága 1869-ben Gladstonet arra bírta, hogy Exeter püspökévé nevezze ki, a mely kinevezés ellen a Tory-párt sokat zúgolódott, mert mindnyájan ismerték Temple szabadelvűségét. De a nép érdekeit szemei előtt tartó miniszter minden ellenzés dacára kinevezte őt, sőt most London püspökévé tette. Mint püspök főleg a mértékletességi egyletek érdekében buzgólkodott. Az exeteri egyletnek elnöke volt s mikor tőle elbúcsúzott, a következő beszédet mondotta: »Ez« — ugy mond — »az utolsó összejövetel, a melyben mint elöljárótok résztveszek, miután Istennek tetszett engem egy más munkakörbe szólítani. Nem minden fájó érzet nélkül válok meg e helytől és munkásságom terétől, de a szolgának nem szabad arra tekintenie, hogy mi tetszik neki legjobban, hanem hogy mi a Mester akarata s hogy ő mit kíván tőle embertársai érdekében. A kör, melybe most hivattatám, nehezebb és fáradságosabb munkát tesz vállaimra, de tudva azt, hogy ki hív és ki áll mellettem, pillanatra sem rettegek. Arról biztosithatlak benneteket, hogy nagyobb körű pásztori munkásságom mellett sem fogok elfeledkezni a mértékletességi ügy érdekében folytatandó harcról. Londonba főleg az vonz, hogy több alkalmam leend az ember-milliók között tenni, a mit csak lehet az állapotok javítására és a keresztyén reform keresztülvitelére. Én a népet s annak szegényeit szeretem, mert sok évek tapasztalásából tudom, hogy az alsóbb osztályúak között ugyanannyi nemes, szerető szív található, mint más egyébb felsőbb körben. Valóban nem a műveltebb és tehetősebb osztályokban vannak kizárólag a legjobb keresztyének. A társadalom alsóbb osztályaiban, ott, a hol a kormány és a befolyásos emberek mulasztásai folytán a kísértések a legnehezebbek, a szenvedések legkeserűbbek s a megélhetés bizonytalansága az életet oly nehézzé teszi és a hitet megpróbálja, ott is Isten kegyelméből a legnemesebb szivekre találhatni és részesíthetni szeretetben. Alig gondolható nyomorultabb állapot, mint a melyben London szegényeinek ezrei vannak, oly sors ez, a mely mellett mindaz, a mi az embert az állattól megkülönbözteti elvész és az Isten legnemesebb teremtménye messze lealacsonyittatik a tehetetlen állat alá. Ez állapotok javítása semmiféle milliókkal nem eszközölhető, a mig határt nem szabunk a mértékletlenség és iszákosság kísértéseinek, mely e nyomorultakat zsákmányává teszi. A ki a szegények között élt s őket közelebbről ismeri, az tudja csak, hogy mire van ezeknek szükségük s mindenekfelett minő akadályokat kell elhárítni, hogy földi életök jobb legyen és az evangelium fenséges áldásait teljes mértékben élvezhessék. A mig a keresztyén egyház nem tesz meg mindent érdekükben, a mire csak kötelezve van a Krisztus testének tagjai iránt: addig nem