Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-19 / 16. szám

dicsekedhetünk, hogy meggyőztük a világot. Bennetek bízom testvéreim, tőletek várom, hogy e szellemben őrködtök tovább, imádkozva és el nem lankadva munkáltok az egyháznak és a hazának jólléteért. Részemről biztositlak benneteket, hogy szeretetem irántatok meg nem csökken s imáim értetek meg nem szűnnek és bizom abban, Isten kegyelme által, hogy uj, nehezebb munkakörömben is nem kisebb buzgósággal és hűséggel fogok fáradozni az után, a mire gyengeséggel ugyan, de a mi Urunk Üdvözítőnkben vetett törhetetlen hittel törekedtem. « Vájjon nem egy nemes léleknek, a Mester hü tanítványának szavai é ezek s nem tárják-e elénk az egész jellemet a maga tisztaságával? Többet nem is kell róla tudnunk ; elég, hogy megismerjük belölök az embert. IRODALOM. Nagytiszteletü szerkesztő úr! A magyar Gósen-földről fájdalmas felkiálltást hallunk s olvasunk becses lapja 14-ik számában a hazánkban s egyházunkban dúló nyomorról s mostoha időkről Kármán József uj-verbászi ref. lelkész úr leveléből. Ezen levélben mathematikai pontossággal ki van számítva, hogy Dobos János müvei ez idő szerint ki nem adhatók, mert hazánk prot. papsága anyagilag oly földhöz ragadt szegény, hogy a kiadás költségeit nem képes fedezni, hogy nem lehet részese a Szász Károly püspök ur által hirdetett örömnek, a mely örömben különben Kármán József ur is osztoznék, örülvén az örülőkkel. Hát én nyíltan megvallom, hogy ezen aggodalomban én is némi részben osztozom s ezen aggodalomnak adtam kifejezést a Magyar- s Erdélyhoni ref. esperes urakhoz külön-külön részint már elküldött részint elküldendő leveleimben, melyekben egész őszinteséggel feltártam az ügy jelenlegi állását. Elmondám, hogy 500 előfizetőre mulhatlan szükség van arra nézve, hogy vállalatomat megindíthassam, mert én nem kockáztathatok semmit, azon igen egyszerű oknál fogva, mert nincsen miből; elmondám, hogy anyagi nyereséget reményleni sem merek, s csak oly mérvű anyagi pártfogás- és támogatásért esedeztem az oly nagyszerűen nyilatkozó erkölcsi támogatás mellett, hogy legalább lehetővé tétessék énnekem apám munkáinak kiadása. Elismerem én, nagyon elismerem, hogy szegények vagyunk mi prot. papok, és ha Gósen földén, Bánát dús téréin is oly szegények tisztelt kartársaim, mint Kármán József ur leveléből kitűnik, mit szóljunk akkor mi ? mit Bereg, Zemplén, Nyírség, Pápa stb. traktusbeli papok f Hanem a szegénység mellett elfeledett két dolgot Kármán József ur. Az első az, hogy itt nem koldusnak nyújtott kegyadományról van szó, melyet azzal szokás viszonozni, hogy az Isten fizesse meg. Nem ! mert ha én kérek, ha esedezem, hogy egy nagy szellemnek oly sok éveken át tartott buzgó munkálkodását koronázza meg a magyar prot. egyház az elismerés' koszorújával; egyszersmind viszonzásul ígérek, és ha Isten éltet adok is, adok oly szellemi kincset, melynek értéke legalább aequivalens lehet 150 krajcárral. A másik, amit a pontos számadás mellől kifeledett: a jó akarat és lelkesedés, mely már oly sok legyőzhetlennek vélt akadályt győzött le. Ha Kármán József ur átnézné a mai napig már 8o-ra szaporodott előfizetőim névsorát, még eddig alig találna hármat ama 400 lelkész közül, kik szerinte egyedül képesek előfizetni, sőt ellenkezőleg, eddig még épen a legkisebb egyházak lelkészei jelentkeztek. Egy 120 lélekből álló kisded leányegyház Levitája nemcsak a 6 forintot kiildé be előre, hanem minden még ezután megjelenendő kötetekre kötelezi magát. Érkeznek üdvözlő levelek, melyeknek tisztelt irói epedve várják, hogy bár csak mielőbb jönnének egymásután a kötetek. Az utalványok margójára többnyire van egy üdvözlő szó jegyezve. Bűnnek tartanám —• igy szól egy általam személyesen nem ismert lelkésztársam, — csekély fizetésem dacára is elő nem fizetni Dobos J. műveire, stb. stb. Ily előzmények után ha bár egy részről aggódom is az előfizetők csekély száma miatt, de másfelől még is reménylem, hogy az összes magyarhoni prot. egyházból 500 előfizető lehetővé teendi reám nézve szándékom megvalósítását. De lehetetlen még Kármán J. ur alapos számításaira egy észrevételt nem tennem. O ugyanis a mi tisztelt idősebb lelkésztársainkról azt mondja,« hogy azok bizony még csak gondolni sem fognak Dobos ur predikátióinak előfizetésére. Hát váljon igaz volna-e az ? hát váljon egy prot. pap, azért mert élte alkonyához közelget, végképp szakitana az egyházi irodalommal, s annak jelesebb termékeivel egyátalában mit se törődnék ? Nem I én azt hiszem, hogy nemesebben érző öregjeink nagyon szépen megköszönendik Kármán József ur kegyes gondoskodását, melylyel őket'előre dispensálni akarja az előfizetés alól. S hogy Kármán J. e tekintetben is csalatkozott számításában, erre nézve csak három esetet hozok fel. Mindjárt 2-ik bejegyzett előfizetőm tul a Dunáról egy 80 éves agg lelkésztársunk, ki bizonyára már maga nem fungál. Tiszántúlról ezt írja egy idős ref. lelkésztársunk. »Fogadja kedves kollega 65 éves jobbom baráti szorítását, azon örömért, melyet nekem már előre szerzett, nagyon kérem, hogy ha a becses művek megjelennek, ha nem is a legelső, de már a 2-ik szétküldendő példányt inditsa B felé, hogy maradandó díszét képezze alig 100 kötetből álló kisded könyvtáramnak.4

Viszont Beregmegyéből egy igen idős lelkésztársunk beküld előre előfizetést két kötetre, azon kéréssel, hogy mivel ő már majdnem a sír szélén áll s bajosan éri meg mind a négy kötet megjelenését; vegyem őt fel előfizetőül csak az első két kötetre. Hát ilyen előzmények után talán mégis kecsegtethetem magamat azzal, hogy a számítást mely különben ellentmondást nem tűr, ez esetben megcáfolandja a jó akarat és lelkesedés. Én különben készen vagyok mindkettőre, én kötelességemet megtettem, a mi tőlem tellett, eddig áldoztam. A következés rövid idő alatt majd megmutatandja, ha váljon szeretett püspökünk Szász Károly ur által hirdetett örömhír valósággá váland-e, vagy pedig fájdalmas szívvel bár, de ezt kell jelentenem és hirdetnem: Dobos János művei a magyar prot. egyházra meghaltak! A mi végre ntiszt. ur azon igéretét illeti, hogy elnéző leendek az előfizetőkkel szemben, fogadja érte hálámat, hogy ezt előre megigéré. Erre nézve csak azt mondom : Nem vagyok Schyllock, ki lelkésztársa testéből a kialkudott egy font hust azonnal kiakarnám metszeni. -— Keit Szalk-Szent-Mártonban, 1885. ápril 8. — Dobos László, ref. lelkész. Előfizetési felhivás. A hirneves francia szónokok műveiből átdolgozott »Egyházi beszédek II. kötetét* szándékozom közre bocsátani. Az első kötet kelendősége