Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-11 / 2. szám

erőfokozatra s időmértékre nézve. Gyakorlati tananyag: nemzeti dalok s a hátralévő 25 Zsoltár dallam. íme az anyag, melyet szerző feldolgoztat s növendékeinek tulajdonává tesz egészséges rendszere s folytonosan vallásos szellemben tartott előadása s atyailag szelíd s tapintatos vezetése által. Ebben áll nagy érdeme; mert mig az eddig létező énektan-könyvek (Bartalus, Oláh K, Sz. Nagy József, Goll és Beke, utóbbi a gymnáziumi használatra) kizárólagosan a zenei ösmeretek elsajátítására törekednek és vallásos buzgóságot tanusitó művet a közlött példák között alig lehet találni, addig az Óramutató II. részében közölt énektanmódszer valódi protestáns szellemben és tiszta vallásos buzgósággal van szerkesztve, az éneket, mint az isteni tiszteletnek egyik kíegészitő alkatrészét tanítván. Az ev. ref, vallású kántorok, orgonisták és különösen énektanitók valóban saját érdekükkel megegyező dolgot cselekednek, ha ezen könyvet megszerzik, kellő figyelemmel és buzgalommal átolvasgatják s teendőik végzésében a benne kifejtett elveket zsinórmértékül elfogadják. Sz. 1. BELFÖLD. A nagy-bajomi ref. egyház sérelme. 1. Extrema semper de antefactis judicantur. Mielőtt nt. Vályi Lajos egyházkerületi főjegyző urnák, egyházunk presbyteriuma részéről hozzá intézett kérdésére, e becses lap mult évi 52-ik számában közlött Válaszához érdemileg hozzá szóllanék ; célszerűnek találom, az ügyünk iránt netán érdeklődő közönség tájékozása szempontjából, iskolai sérelmünket időrendi lefolyásában röviden, tárgyilagosan megismertetni, hogy az előző ténykörülményekből az elfogulatlan olvasó tiszta betekintést nyerjen arról a prot. egyházakban hallatlan hivatali hatalmaskodásról (actus majoris potentíae), mely által öt év óta kíméletlen következetességgel zaklatva vagyunk, miután mind jeligénk is mondja : extrema de antefactis judicantur. Figyelmet kérek. A belső-somogyi ref. egyházmegyébe kebelezett nagy-bajomi gyülekezet iskolájában, emberemlékezet óta, úgynevezett academicus rectorok működtek 1877-ik év tavaszáig. Ekkor a gyülekezet belátva, hogy ezen tanítóság a modern iskola viszonyok keretébe nem illő, sem célravezető, helyhatósági jogánál fogva akként intézkedett, hogy az academica promotíót megszüntetve, állandósított tanítót állított iskolája élére, a ki a gyülekezet terheltetése nélkül, miként erre az akad. rector is kötelezve volt, folyvást egy képzett segédet tartson oldala mellett. A gyülekezet ezen határozata szabályaink értelmében, az azon év mart. 22—23. napjain Darányban tartott egyházmegyei közgyűlés elé terjesztetvén, ott helyeslőleg elfogadtatott és az ujon választatott tanitó a kikötött feltételek magára vállalása mellett közgyülésileg megerősíttetett. A ft. egyházkerület is 1878. Veszprémben tartott közgyűlése jegyzőkönyve 195. pontja alatt, az egyház érintett intézkedését, minthogy dijlap csonkítás nem történt, tudomásul vévén, az akad. tanítóság beszüntetése »bevégzettténynyé lőn.« (Egyházkerületiszabályrendeletek 137. lap. 1860. Nro 32 szerint.) A változott viszonyok folytán, gyülekezetünk eleget teendő az országos oktatási törvény kívánalmának, az állandósított tanitó számára, uj, díszes, különálló lakházat s megfelelő melléképületeket emelt ; az elébbi tanitói két lakszobát leányiskolává átalakította s felszerelte, a segédtanító számára pedig az iskolaépületben csínos pallós szobát felbűtorozva rendezett be, 3000 forintot meghaladó költekezéssel. Ekként két külön tanteremben, két képzett tanitó vezetése alatt, nagy örömünkre szép lendületet vett gyermekeink oktatása, a hivatalos tanügyi jelentések évenként jó és jeles osztályzattal tüntették ki tanítóink szorgalmát. Örömünk azonban nem soká tartott. Az 1879. aug. 19—21. napjain Csurgón tartott egyházmegyei közgyűlésen a tanügyi bizottsági elnök jelentvén, hogy egyházmegyénkben 15 oly népesebb gyülekezet van Istvándi és Nagy-bajom, kivételével, mely helyeken két-két tanitó működik, hol a tanköteles gyermekek túlszáma segédtanítók alkalmazását igényli: ezen jelentés ötletéből nt. Körmendy S. esperes ur inditványozá, miként »érintett gyülekezetekbe ne segéd, hanem rendes tanítók állitassanak be, ha másként nem lehet, kényszer utján is.« A kényszer szó hallására azonnal szót emeltem az autonom egyházak belügyeibe nyúló ezen illetéktelen avatkozás ellen, rámutatva azokra a komoly következésekre, melyek az esperesi indítvány hátterében rejlenek. Utaltam az országos törvényhozásra, mely a betű ridegségét efféle közbeszurásokkal »ott a hol lehet" »menynyire a helyi viszonyok engedik* eszélyesen enyhítette; elégedjünk meg, — mondám — »kiknek vitézkedésünk fegyverei lelkiek« ha mint a tanügyi bizottsági elnök is javalja s mint a polgári és egyh. iskolatörvény is előírja a mondott gyülekezeteket segédtanitói állomások szervezésére birhatjuk, nehogy az elérni vélt cél helyett, a mi előttünk legdrágább, a gyülekezetek békéje veszélyeztessék. Cássandra voltam. Az egyházmegyei közgyűlés, többsegileg meghozá a végzetes határozatot, mely szerint , említett gyülekezetekben a második rendes tanítóság, ha lehet a gyülekezetekkel egyértelmüleg, ha nem lehet, kényszer utján is felállítandó.« Midőn pedig e sérelmes határozat folytán, a helyhatósági jogaikban megtámadott egyházak Nagy-Bajom példájára hivatkoztak, mint a hol segédtanító látja el a második iskolát, s ily segédtanitó fizetésére készeknek nyilatkoztak : Körmendy ur hogy eme ellenvetésnek élét vegye, esperesi hatalma egész súlyával fordult ellenünk, különösen tanítónk ellen, követelte tőle, hogy mivel megválasztatásakor egy tanerő (t. i. segédtanitó) tartására kötelezte magát, dijlapilag biztosított űzetésébőli egy másik rendes tanítói fizetést engedjen le. És a Gigében 1881. áprilban tartott egyházmegyei gyűlés csakugyan végzésileg kimondotta, miszerint a nagybajomi tanítói fizetés két rendes tanitó között 5

/1

2

és 7/,„ arányban felosztandó, s a felosztás eszközlése végett a hely színére bizottság küldetett ki. Az osztoztató bizottság nálunk megjelenvén, ugy a tanitó, mint a presbyterium óvást emelt a tanitói fizetés célba vett jogtalan kettéosztása, különösen a fekvőségeknek, már csak gazdászati szempontból is meg nem engedhető eldarabolása ellen, sőt jegyzőkönyvbe vezetteté ama nyilatkozatát, miszerint a tervezett II. tanítóság felállításáról mit sem akar tudni, hanem a darányi