Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-11 / 2. szám
zönség a nyilvánosság terén semmi tájékoztató jelenséget nem észlelhet. De nézzük a munkát közelebbről. A formai beosztás ez: I. Rész áll I—XX. fejezet i — 50. lap. II. Rész áll XXI—L. fej. 51 — 196. lap. III. Rész áll LI—LVIII. fej. 197—227. lap. IV. Rész áll LIX—LXXI. fej. 228-257. lap. V. Rész áll LXXII—LXXIX. fej. 258-297. lap. A tartalmi beosztás pedig : Az I részben szerző az énekésznek (ezen közös nevet adván *) a népiskolai énektanitónak. a gyülekezet kántorának és orgonistájának általán véve), physikai és szellemi kellékeit adja elő. A II. részben a népiskolai énektanitónak, a III. részben az egyházközség kántorának, (templomban s temetéseknél) a IV. részben az orgonistáknak mint különhivatásu egyéneknek teendői tárgyaltatnak. Az V. rész azt adja elő, hogy az egyházi hatóságoknak — egyháztanácstól a zsinatig — mik lennének kötelességei az énekügy javítására nézve. A II. részre, mely legterjedelmesebb s szerintünk legbecsesebb részét teszi az óramutatónak, s melyben egy énektanitási módszer van előadva — későbben viszszatérünk, most egyelőre röviden a többit akarjuk tartalmilag megismertetni. Az I. rész három szakaszra osztva tárgyalja: az éneklést általában, az egyházi éneklést, annak történelmi fejlődését, jelenlegi állapotát, tökéletlen elmaradott voltát, a régi énektanitásmód, — hallás után — helytelenségét, s a feltételeket, melyek mellett az jövőben tökélyesbülni fog, a temetési éneklés félszegségét s ferde Ízléstelen voltát és javítását. Majd előadja az énekész szervi kellékeit, gondozását s épen tartását; továbbá az énekészben megkívántató szellemi tulajdonokat s képzettséget s a folytonos önképzést, végre az énekésznek hivatalos és társadalmi magaviseletét stb. Azt hisszük, hogy szerző az első részben rövidebb előadással is megoldhatta volna feladatát. A III. rész a kántori teendőknek helyes irányban való folytatására ad kimerítő felvilágosításokat és útbaigazításokat. A IV. részben terjedelmesen leíratik az orgona, mint templomi hangszer, annak részei, a változatok s azok kezelése a szabályszerű s vallásos szellemű s irányú orgonajátszás kellékei stb. Igen becses rész. Az V. részben az énekügy javítását elősegítő tervek, intézkedések s eszközök vannak megjelölve az egyházi hatóságok számára. Ajánlja szerző a többek közt, hogy az ének ezentúl a népiskolákban rendszeresen s ne szajkó módra tanittassék, a kisebb egyházközségekben maga a tanitó, a nagyobbakban külön e célra alkalmazott énektanitók, a gymnasiumokban pedig rendes énektanárok által; hogy az egyházmegyei körlátogatók az ének szabályszerű tanításának ellenőrzését vegyék fel programmjukba. Az egyházkerületek pedig énekügyi bizottságot szervezvén, önálló és szakértő kerületi körlátogatót bízzanak meg az énekre való fölügyelettel s ennek hatás- és jogköre körvonalozandó. Végre, mint a négyhangu templomi éneklés barátja, annak behozatalát ajánlja. Utoljára hagytuk a II. részt, melyet valódi nyereségnek tartunk a magyar prot. tanirodalom terén, nemcsak ritkaságánál fogva, — mert hazai összes énektani irodalmunk eddigelé nagyon szegényesen van képviselve, — hanem az ezen műben lefektetett egészséges és sze*) Eléggé helytelenül. Szerk. rencsés paedagogiai elveknél, s azok tapintatos és helyes alkalmazásánál, s az egész művet átható vallásos irányú szellemnél fogva. S bár hangjegyzés szerint szabályosan énekelni nem könnyű feladat még elegendő zenei képzettségű egyénnek is, bátran merjük állítani, hogy a ízerző által feltüntetett tanmódszert követő tanítónak iskolájából négy évi vezetés után oly növendékek fognak kikerülni, kik nemcsak a jelenleg használt s a közel jövőben remélhetőleg újonnan szerkesztendő Énekes könyvnek dallamait fogják bátran és fenakadás nélkül az első látásra öntudatosan és szabatosan leénekelni, hanem bármely kevésbé mesterkélt világi dalt is, milyenek a hymnusok s népdalok. S mindezt szerző a növendéknek legkisebb megerőltetése nélkül éri el. Midőn az általa követett s kifejtett módszert olvassuk, lehetetlen őt személyesen az iskolában nem képzelni, a mint atyai szíves indulattal, szivében vallásos buzgósággal, arcán a siker feletti öröm kifejezésével oktatja s vezeti tovább-tovább a zenei ismeretek labyrinthjába a keze alá bocsátott növendékeket, kik viszont a legodaadóbb figyelemmel, bizalommal és szeretettel veszik körül buzgó tanítójukat s lesik el ajkáról az értelmükhöz szabott s alkalmazott előadást s teszik sajátjukká az abban foglalt zenei alaptételeket. Hosszú lenne szerzőt a fokozatos előhaladás minden egyes mozzanatán keresztül követni, épen azért megelégszünk a tananyag rövid jelzésével, melyet osztályonként felölel s elsajátíttat, ebből is kellő fogalmat szerezhetvén az olvasó szerző rendszerének életrevalósága felől. Szerző a tanidőt mindenik osztályban 10 hónapra osztja, melyből két hónap ismétlésre fordittatik. Az igy fennmaradt 8—8 hónapra a különböző osztályoknál a következő elméleti és gyakorlati tananyag esik: Az első osztályban három hónapon keresztül a növendékek énekképessége fejlesztetik, a haza, a szülék, s tanitó iránti nemes érzelmeket felébresztő rövid és könynyü dalocskák által. Szerző ilyet tizet közöl is. A többi hónapra 18 elméleti és 34 gyakorlati órát oszt be. Az elméleti órák tananyaga ez: hangítészi tehetség fejlesztése, a kiadott hangok eltalálása s megkülönböztetése magasságra és időtartamra nézve (csak negyed és fél értékű hangjegyeket vévén fel). A gyakorlati órákra 20 rövid és könnyű zsoltár esik. Az éneklés mindig belső vallásos érzelem kifolyása levén, a felvett zsoltárszöveg mindig megmagyarázandó s az abba lefektetett vallásos igazságok s érzelmek igen célszerű és alkalmas kérdések által a növendékek szivében felébresztendők s igy a növendékek jó eleve a buzgó s áhítatos éneklésre szoktatandók. (Á szövegmagyarázatra nézve gyönyörű példát ad szerző a XLII. Zsoltárban.) A II. osztályban elméleti tanidő 28 óra, gyakorlati órák száma 48. Elméleti tananyag: az egy és két ütéses hangjegyek leírása; a két időrészes ütenyzés ; ascala egy első hangja s annak változatai. Gyakorlati tananyag : erkölcs- és szivnemesitő dalokon kivül 20 Zsoltár-dallam. A III. osztály elméleti tanórája 74, gyakorlati 60. Elméletre esik: A scala 5—6—7—8 hangjai; a violin kulcs szerinti hangjegyolvasás a fővonalzaton, az egész fél, negyed s nyolcad értékű hangjegyek ismerete ; a a/4 , 3 /4 és tactus; a változtató jegyek hatása; a kemény és lágy scálák különbözősége, sorrendje és megalakítása. Gyakorlati rész: 22 Zsoltár. A IV. osztály tanulja az elméletből: a nyolcad hangjegyü tételeket; az ütenynemeket bővebben, a hangköröket (másod, harmad, negyed stb.); a régi egyházi hangnemeket röviden s a zenei gyakoribb jelzéseket az
