Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-12 / 15. szám

Álmadoztam a papság nagyobb tekintélyéről, azt hittem, hogy lesz legalább akkora becsületünk, mint az angol papságnak, lesz tisztességes fizetésünk, társadalmi befolyásunk stb., van helyette olyan autonómiánk,»hol mindenki parancsolni akar a papnak ! szót fogadni pedig senki sem akar senkinek (Madács ember tragédiájának alakjai oly gúnyosan vigyorognak képzeletemben, távozzatok !) No de még a mi jó kálomista magyar népünk leendő neveléséről voltak ám csak vérmes reményeim ! Azt hittem hogy nevelési redszeriink alapjában anynyira egészsége*, hogy a törvényhozás okvetlenül azt fogja életbeléptetni, a vallásos nevelés lesz a fő s utánna a reál ismeretek, mint volt nálunk, s mind ennek rugói és kormányrudjai kezeinkben lesznek, s azok a papok s presbyteriumok, akik negyedfélszáz év előtt már megteremtették a nép nevelést, most a magyar kormány által támogatva, ujult erővel, ujult önérzettel fognak a korkövetelte nagy munkához, s im egyházi hatóságaink mellőzésével kaptunk tanfelügyelőket, községi iskolákat, miket véres verejtékkel építettünk, s azokból a magunk által épített községi iskolákból kezdték kiszorítani a vállástanitást s ott kigúnyolni a zsoltár éneklést. Minek is az ? tanuljuk inkább ismerni az afrikai madarakat, hüllőket, tücsköt bogarat stb., s tanuljuk mindenekfelett a kosárfonás nemes mesterségét. No de itt meg kell vallanunk, hogy a magas kormány belátta, hogy erősen rohanunk a nihilismus felé, elrendelte hogy több órát kell fordítani vallásoktatásra. Azonban azt is meg kell vallanom, hogy mikor az a 1868-ik évi 38-ik törvénycikk megszületett, mégis találtam benne egy kis valót is a sok furcsa külföldi holmi között, ez a kézzelfogható való volt a 39. §., mely azt mondja : »a hol a tagosítás és a legelőelkülönités még ezentúl fog megtörténni, azon alkalommal a községi népiskola számára a felosztandó közös területnek legalább egy századrésze elkülönittetik« s a 41. §: »a közös területből iskolai célokra elkülönített rész jövedelme — hol községi iskola jelenleg nem létezik — a törvény kellékeinek megfelelő felekezeti iskola vagy iskolák segélyzésére fordittathatik. Ennek aztán csakugyan megörültem, nálunk jött a legelő-elkülönités, kaptunk a községi iskola, címén 13 hold földet, de mivel községi iskola itt nincs, rá tenyereltünk a 41 § értelmében azonnal; »ez a miénk 1* rögtön elárvereztük 3 évi haszonbérre, kaptunk évi 373 frt 10 krt. 3 év múlva ismét évi 359 frt 60 krt, ez a kis évi jövedelem igen szépen fedezte a szükséget, vettünk tanszereket a nép ellenzése dacára, felemeltük az isko'a magasságát annyira, hogy a kívántató köbtartalom meg legyen. A szomszéd házat megvettük s beültettük, lett szép tágas iskola-udvarunk, a tanitó kertjét szép magas kerítéssel körülvettük, szóval építettünk, gyarapitottunk szépen, mig egyszer aztán kapunk egy miniszteri rendeletet, hogy a felekezeti presbytertumnak az iskolaföldeket kezelni nem szabad ! adjuk át a községnek ; akkor aztán bíró uram tette rá a tenyerét s ő mondta, hogy ,ez a miénk !« s tették azt, hogy kiadták a földeket egymás barátságáért, s elszámolták az árendáját olyan reparátiókra, a mikről én nem igen tudok semmit, vagy ha láttam is belőle tán valamit, az se ért semmit, de oly méreg drágán számították fel, hogy a jöttünk-mentünkre sokkal több jutott, mint az építkezésre. Igy folydogáltak az arany idők a falu házánál, mig egyszer felmerült a szükség egy melléképület és segédtanitó lakás építésére, én gondolva, hogy már eddig jól felszaporodhatott az iskolapénz, inditványozám, hogy építsünk abból. Bírák uraimék váltig tákolták vakoltak s utóbb kisütötték, hogy csak csináljunk az egyház pénztárából, most még rfem folyt be a pénz, majd megadják, csak előlegezzük ; hozzáfogtunk az építkezéshez, került az épület 991 frt 20 krba, ezt fizette az egyház pénztára, követeltem hogy fizessék már, akkor meg kezdtek könyen beszélni, hogy hiszen kész már, kivan már fizetve, mit kereskedem rajtuk stb. Majd ha a főbíró ur parancsolja, akkor fizetnek. Rögtön mentem a főbíróhoz, az meg azt válaszolta hogy majd ha a minisztérium kiutalványozza. (Én istenem ! hát nem talál a minisztérium fontosabb dolgot, mint falusi iskola földek iövedelmének kezelését?!) denique irtam egy fo lyamodványt, mellékeltem a költségvetést és tervet utólagosan, s kértem, hogy utalványozzák ki. Vagy félév múlva ki lett utalványozva, »kivételképen« s meg ment az utalvány nem hozzám — mert egy falusi pappal a magas minisztérium nem érintkezhetik, — hanem a biró hoz, az aztán vagy félévig a szűre alatt rejtegette, mig rájöttem, hogy ott van, rögtön rajtuk ütöttem *ide a pénzt!« az uraimék nagyon furcsán kezdtek egymásra tekintgetni, s utóbb azt mondogattak hogy enyi-anyi szolgálatot tettünk az egyháznak, közmunkara kocsikat rendeltünk, hát hiszen ha épen olyan nagyon ránk esett kigyelmed, majd megszámolunk, hanem nem oda Buda ! itt az utalvány 991 frt 20 krról, tessék fizetni vagy rögtön irok Budapestre, ismét elhúzták holmi ürügy alatt egész a mult év végéig, akkor aztán kifizettek, de épen nem készpénzzel, hanem átadtak anynyi érő oly kétes követelést, a minek behajtásához már nem igen volt reményük, hajtsam be ha tudom, s én egy részétbe is hajtottam — volt még oláh cigánynál is! — más részét rendes kötelezőre vettem, majd lequittelődik valamivel, valamikor valahogy! Ime ez a photográfiája az iskolai földek községi képviselők és birák általi kezelésének! Szeretném tudni, hogy mi célja van abban a vallás-és közoktatásügyi minisztériumnak, hogy a vallás- és közoktatás hivatalos közegeit készakarva és szembeszökő módon mellőzi, papot presbyteriumot ismerni se akar, csak jegyző és biró kell neki; pedig hisz az egyházi hatóságok negyedfélszáz év óta consolidálódtak, az iskola teremtés és gondozásának annyira gyakorlatában vannak, hogy még akkor is, midőn nyomva és üldözve voltak, az összes magyar vallásfelekezetek között legjobb népiskolákat bírtak előmutatni az autonom protestáns felekezetek, szeretném tudni, hogy mi célja van abban, hogy a mi presbyteriumainkat, melyek negyedfélszáz év óta mint iskolaiszék is hatásosan működnek, feltalalva az iskolaszék intézményt, s bemutatva mint uj vívmányt és találmányt, mellőzi, és a reform, egyház kebelében is extra iskolaszéket követel, mintha nekünk a cultus és nevelés hivatalos közegeinek nem is volna legfőbb hatóságunk a cultus és nevelésügyi minisztérium. Szeretném tudni, hogy mire való mellőzni különösen a papot, a ki legalább nálunk mind szakképzett pedagógus, és rábízni a nevelés vezetését oly egyénekre, a kiknek maguknak volna legnagyobb szükségük a nevelésre?! Mivel érdemeltük mi azt a bizalmatlanságot, a kik a tenyerünkből birtunk teremteni templomokat, iskolákat, minden fejedelmi donatiók, földesúri patrociniumok nélkül, s fillérekből tudtunk tekintélyes a'apokat teremteni, és versenyképesek voltunk sőt győzedelmesen elől mentünk a magunk lábán a milliókkal rendelkező felekezetek mellett a magyar cultura harcterén, s most azt mondja az a magyar kormány, melyet bizony a protestáns szellemben rejlő szabadságérti SZÍVÓS küzdelem és nemzeti kitartás hozott létre — nekem nem kelletek, rólatok tudni se akarok, nem vagytok megbízhatók annyira se, hogy azt a pár holdnyi iskolaföldet, melyet a törvényhozás nektek adott — én a ti kezelésiekre bízzam !