Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-04-12 / 15. szám

Anonimot bántó múltkori cikkemet is adomával fejeztem be, legyen ugy most is. Egykor gróf vagy herceg Eszíerházy ült az egri érseki széken, a ki egy református főurat szeretett volna a katholikus vallásra átcsábítani. Mondott neki mindent, hogy higyje ezt, higyje azt, de a főúr mentegetődzött, hogy nem hiheti. Végre elhagyta a flegma az érseket s egész indignatioval igy szólt a főúrhoz: — Hiszi-e a szentháromságot? — Hiszem. — No ha azt hiszi akkor elhihet mindent. — Tudom én azt kegyelmes ur, csakhogy elég azt az egyet elhinni Régen volt biz az, de volt Debrecenben egy superintendens, akinek volt egy atheista komája. A koma haldoklott s a superintendens mindig ágyánál virasztott, hogy megnyerje a mennyországnak. Utoljára a feltámadást magyarázta neki. — No most már hiszi komám uram! hogy lesz feltámadás ? — Hiszem, hiszem, de majd meglássa főtisztelendő komám uram! hogy semmi sem lesz belőle — s beíelé fordult s meghalt, nem ugyan a boldog feltámadás reménye alatt Egyik tihanyi apát nagyon szerette a kálvinista elmés papot, ugy hogy naponként asztalvendége volt s eltréfálódzottak néha vallási dolgokról is. Egyszer azt kérdi az apát a paptól: — Mondja meg tiszteletes ur! mi az a maguk vallása ? — Hát pálinka. — Hogyan ? — Mert hát törkölyből készítették Egyszer a rátóti pap azon kezdte az egyházi beszédjét: >K. A. nagy örömet hirdetek, feltaláltam a halhatatlanság orvosságát. A rátótiak nagyot nyeltek, mert hát ki ne szeretne halhatatlan lenni, ha van mit aprítani a tejbe. Azt mondja Idvezitő urunk >

én vagyok az élet és igazság, a ki él és hiszen én bennem, soha meg nem hal: tehát éljetek és higyjetek a Krisztusban és soha meg nem haltok. Képzelni lehet mit gondoltak magukban a rátótiak s mekkorát néztek egymásra s a papjukra Egyszer egy pap az isten bölcsességéről prédikált, mutogatván a nap, hold, csillagok szépségét, időjárást stb. Egy féltudós hallgatója bement hozzá templom után s azt kérdezte: — Tiszteletes uram! mondja meg miért teremtette isten a gólyát ? — Hát hogy legyen a mi megegye a békát. — Hát miért teremtette a békát? — Hogy legyen a gólyának eledele. — Legbölcsebben cselekedett volna, ha se békát, se gólyát nem teremtett volna. Ezeket az adomákat nem azért mondtam el, hogy kedves olvasómat mulattassam, hanem azért, j hogy tudtul adjam, miszerint ha teljesen s tökéletesen reformálni nem tudunk, vagy nem akarunk, ne bolygassuk az aprólékos kérdéseket: hanem engedjük meg, hogy legyen mindenkinek az ő hite szerint. Boross Mihály. Az iskolaföldek kezelése. Az 1868 ik évi XXXVIII. törvénycikk létrejötte óta tagadhatatlanul nagyot lendült a népoktatás ügye, s javult a néptanítók sorsa, nemcsak a róm. katholikus felekezet kebelében, hanem nálunk is, hol azelőtt a nagyobb egyházakban csak 12 iskolát végzett nem szakértő academicus rectorok végezték holmi philosophus segédekkel együtt a népnevelés nehéz munkáját 1200—2000 frt évi fizetésért, a mi mindenesetre csekélység, aztán az ilyenekben nem is igen volt egyébb ösztön, mint hogy három évi tanítóskodás után jó bizonyítványt kapva, külföldre menjenek vagy pedig káplánságot kapjanak, igaz hogy az olyan helyeken ma is más a nép, más gondolkozása van azon nemzedéknek, mely a leendő papok nevelő veszszője alul került ki, egy kis olvasottság mellett erős még a vallásos érzet is, mert biz azokban nagy volt a kálomista bigottság (!?), de az Eötvös-aera, s a Trefort-aera ezeket mind leseperte a világ színpadáról ; s adott helyette szakképzett (ámbár gymnasiumfélét nem igen végzett) okleveles tanítókat, s rendelt nekik 300 frt busás fizetést, s e mellé tele öntötte kebleiket öntudattal és önérzettel, hogy ne fogadjanak szót se papnak, se presbyteriumnak, se tractusnak, nekik nem parancsol egyébb, mint a tanfelügyelő ő nagysága, a ki bizony nagy ur, hanem hála isten meszsze van. A régi academica promotiók fizetései meg vannak osztva a szükséges és kellő tanerők között; s ezek munkája kezd látszani a népen, mert mint jól nevelt néphez illik francia regényeket olvas, selyem ruhába jár, pálinkát iszik s a templomát kerüli, a helyett vasárnap délelőtt megy a váltóit prolongálni, délután a kaszinóba iszik és kártyázik mind addig, mig az ősi telket ki nem rúgta a lába alul. Azután elmegy, elzüllik a nagyvilágban, de hiszen jól van ez igy, a szabadság a fő, a felvilágosodás a legszükségesebb, s a népmiveltség az, a mi megszerez mindent, még a koldusbotot is! Ha valakinek ugy nekem volt valaha tele szivem lelkem az alkotmányos élet igérte gazdag reményekkel, csakhogy az én ifjúkori álmaim reményeim egészen más alakú délibábokat mutogattak, mint a miket mutogat most a való. Azt álmodtam, hogy ez a mi századokon át alkotmányért küzdő prot. egyházunk egyszerre emelkedni, nőni és virágozni fog. Püspökeink olyan tekintélynek örvendenek, mint akár az oláh vagy rác püspökök, aztán még annyi évek multán is alig lesz kivihető, hogy némelyik egy szerényke zugot kapjon ott a felső házban. Olyasmit is álmodtam, hogy collégiumaínk ezek a világító tornyok legalább is olyan alapokkal láttatnak el, mint a kath. szemináriumok, a tanárok magas műveltségükhöz méltó fizetésben részesülnek, s a tanulók se | halnak éhen, s a való azt mutatja, hogy semmi sincs j egyébb, mint kormány felügyelet, Thun-rendszer megho-I nosítás, etcetera graeca.