Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-11 / 2. szám

vaslat fölött folyt parlamenti vitáról is. Keményen kél ki e helyt az evangélikusok egyetemes felügyelője ellen, ki ahelyett, hogy a szászoknak védelmére kelt volna, inkább ellenökben foglalt állást. De a nemzeti és nemzetiségi eszmének minden más érdeket absorbeáló hatalma egyéb jelekben is nyilatkozik tanárok és tanulók közt egyaránt, Jenában ép ugy, mint a többi egyetemen. A Schulverein kísért a fejemben, ez az a lidérc, mely keblemet nyomja, s melytől nem szabadulhatok mig nem expectoráltam magamat. Az > általános német iskolaegyesület* 1881. augusztus 15-én alakult meg, s második közgyűlése alkalmával Berlinben 1883. dec. 8-án nem kevesebb mint 76 helyiegyesülettel, (Ortsgruppe) dicsekedhetett. És ezen ortsgruppék nagy része az egyetemeken székel. Az elhintett mag igen jó talajra talál, az eszme hitetlen gyorsasággal terjed s hatja át a társadalom minden rétegeit. De maradjunk csak az iskoláknál. Ha magyar diák Jénába megy, fel fog néki tűnni, hogy az auditóriumokban elszórtan heverő schulvereini adakozásra hivó, majd nyomtatott majd lithografált lapokra akad. E lapokon azután el van mondva mindaz a barbarság, a mit a félcivilizált ^magyaré* a kulturvolk németen elkövetett és elkövetend. A többek közt érdekes a berlini általános német iskolaegyesület nyomtatott aufrufjának az a passzusa, mely azzal vádolja a magyart, hogy ez a németséget egyetlen universitátjától is megfosztotta. Megkérdeztem egy erdélyi szász kollegától, váljon hol volt légyen azon universitas? S ő azt felelte, hogy Budapesten. Én hajlandóbb voltam a dolgot gründlich tudatlanságnak tartani, valószínűleg az universitátnak nevezett szász egyházkormányról olvastak valamit a berlini tudósok és azt qualifikálták tudományegyetemmé Az ortsgruppék évi közgyűlései ünnepélyességgel mennek végbe A gyűlés iránti tiszteletből, hogy rajta kiki megjelenhessék, egyik tanár félbeszakítja a másik elhalasztja felolvasásait. A gyűlésen tanárok is tartanak beszédeket, miknek éle természetesen ellenünk, magyarok ellen irányul. Mert hát a német iskolaegyesület a magyarországi németek boldogitását tűzte ki első feladatául, az oroszországiakat és amerikaiakat egyelőre magokra hagyja. Az egylet tagjai nemcsak szellemileg működnek izgatva mindenütt ügyök érdekében, de magok is adóznak félévenkinti tagsági dijakkal, melyeken kisebb, Hoffman-féle és egyébb olvasó könyveket szereznek s Magyarországban levő ágenseik utján elajándékozgatják. Sok ajándékot kapnak nőktől is, magam is láttam könyveket, melyekre az ajándékozó nők nevei voltak feljegyezve. Az ajándékozásban nem maga a könyv veszélyes, hanem az a magyarázat, illetőleg >

deutung* és figyelmeztetés, melylyel a gyermekeknek átadják. A burschenschaftok, a németegység e zászlóvivői, a központi Schulverein-nak szemeszterenkint minden tagjoktól bizonyos összeggel adóznak. E lelkesülés a nemzetiségi eszméért tanárok és tanulók közt általános. Nippoldnak az erdélyi szászok kiváló kedveltjei, még a kollegiumgeldet sem fogadja el tőlük. S a mi a folyó tanévben a jénai magyar tanulókkal történt, az furcsa szint vett a német protestáns felebaráti szeretetre. A mult évben egy római katholikus ís (véletlenül épen a Schulverein elnöke) élvezte a szabad magyar-asztalt; az idén meg a protestáns magyart is elzárták tőle-Az alapítványt Kari August, Weimárnak a német birodalomban öröknevü nagyhercege 18lóban eredetileg 12 magyar ifjú számára tette, kiknek ott addig semmi alapítványuk nem volt. De később az egyetemi senatus az erdélyi szászokat is magyaroknak deklarálván, a 12 szabad helyet a magyarok és szászok közt megfelezte. Az idén már ezt is túlságos nagylelkűségnek tartotta, s minthogy 11 szász és 3 magyar jelentkezett, a megfelezést megszüntette s tetszése szerint osztotta ki a szabad helyeket. Igy azután szabad asztalhoz (ingyen ebédhez) jutott 10 szász, egy magyar pedig a három közül szépen elesett tőle. De ez még csak a kezdet, hogy mi következik a később oda jutó magyarokra, sejteni engedi Lipsius theologiai tanár és az akadémiai tanács egyik korifeusának a nála panaszttevő magyarokhoz intézett válasza: >

köszönjék mindezt a magyar kormánynak/ Hogy pedig Halléban sem állnak sokkal kedvezőbben a dolgok, abból sejtem, hogy a mint hallottam, pár éve a magyarok vendéglőse schulvereinisták izgatására adott túl vendégein, s ujabban stipendiumaikból különféle címeken mindig többet-többet vonnak le. De azért csak menjenek ki ifjaink Németországba, a mig az ut oda előttök teljesen elzárva nincs ; lehet ott sokat tanulni. És ha egyebet nem is, hazáját és nemzetét igazán, egész a rajongásig szeretni bizonynyal mindenki megtanulja, s telve ideálismussal és jó feltevésekkel térnek viszsza az imádott szülőföldre. Az elmondottakból pedig mi magyarok igen sokat tanulhatunk. Ha a német annyira tud lelkesülni fajrokonaiért, pusztán rokoni érzületből; miért ne tudnánk mi is a mi nemzetiségünkért és a mi ezzel egy jelentésű, a mi nemzetünkért áldozni, midőn a nemzetiségi kérdés a magyarnak lét-kérdése? És ha a német legkülönbözőbb