Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-11 / 2. szám

utakon tud működni nemzetének egyesítésén, miért ne tudnánk mi is a hatalmunkban álló eszközökkel nemzeti egységünk megvalósításán közremunkálni ? Hisz országunk még inkább szét van szaggatva mint Németország. A nyelvi különbség által emelt válaszfal sokkal nagyobb akadály, mint a minőt Németország duodec fejedelmségei emelni tudnak. És mégis mig oda át a protestánsok a katholikusokkal is ölelkeznek; addig nálunk az egyik protestáns felekezet csépeli a másikat, a helyett hogy vállvetve működnének s kölcsönösen segitnék egymást a magyarosítás nagy munkájában. E nagy munkában a legtöbb siker az iskolától függ. Ezek vannak azon kedvező helyzetben, hogy az ifjúi fogékony szivekhez szólhatnak. Tanáraink ne féljenek hazafiságot hirdetni a kathedráról; ha nem bántották őket az antisemitismus terjesztéseért, bizonynyal nem lesz bántódásuk azért sem, ha feltüntetik tanítványaik előtt, hogy Magyarország 55°/o még nem magyar és még magyarosításra vár, s hogy a sikeres eredmény még beláthatlan időt és számtalan áldozathozást követel. Csak meg kell ezt ismertetni az ifjakkal és az ifjúi lélek majd tud buzdulni a szent ügyért. A magyar iskolaegyesület fiókegyleteinek legtermészetesebb helyei volnának a főiskolák. Ne oly hazafiságra neveljük ifjainkat, a mely őket büszkeségükben vakká teszi s azt hiteti el velők, hogy ők már lerótták áldozatukat a haza iránt azáltal, hogy magyarnak születtek. Magyar nyelvért magyar ügyért eddig oly helyeken tettek legtöbbet, hol csak olyan németnek, tótnak csúfok magyarok laknak. Az első magyar nyelvmivelő-társaság úgyszólván tiszta német városban keletkezett. Sehol buzgóbb s szenvedélyesebb magyarokat nem láttam, mint a tótok hazájában. A közművelődési egyesület a Kárpátok közt szépen virágzik, ellenben a budapesti iskolaegyesület, mely a minap tartá 2-ik közgyűlését, elnöke szavai szerint , bölcs mérséklettel* haladván, még egyetlenegy vidéki fiókegyletet sem képes felmutatni. A mozgalom sehogy sem akar országossá lenni. A burgerek és mindenféle idegen elemből került fiai ez áldott földnek, kik maguk is ugy magyarosodtak meg, tudnak buzdulni az eszméért; de a tősgyökeres magyar oly nehezen mozdul, mintha csak a földbe volna gyökerezve lába. Az állam és az állami iskolák jó példával mennek elől, csak azután a felekezetek is mutatnák meg autonom életrevalóságukat ez irányban is. A lutheri egyház felette mód meg van szaggatva a nemzetiségektől, de kulturhivatásának tudatában van s működésre elég tágas tér nyílik előtte. Hogy el ne alhassék s feladatáról meg ne felejtkezhessék, arról gondoskodva van: őrszemek kísérik figyelemmel. Ha mégis el találna bólintani, majd a fülébe kiáltják a riadót azok, kik magokat e célra a gondviseléstől hivatva érzik. A reformált egyházra is nagy feladat vár; ha hivatásukat jól feltudják fogni, az ő hivei is találnak tenni valót. Ha magok körében nincs kit magyarosítsanak, alakítsanak a fentebb rajzolt német mintára legalább főiskoláikon helyi iskolaegyesületeket és lépjenek összeköttetésbe a budapestivel, a mely majd gondoskodik a gyűjtött adományoknak kellő elhelyezéséről. így azután versenyezhetünk egymással a nemes cél utáni törekvésben. De mig az egyik fél a maga sebeit gyógyítgatja s a másik természettől nyert épségnek örvendve, édes semmit vagy kevesettevésben tölti napjait, addig ez mit sem hányhat szemére beteg testvérének. Ha azonban egymással versenyezve fáradnak a nagy beteg a haza egészségének, épségének helyreállításán, akkor ám kritizálja egyik a másikat. A magyarositási eszmének főiskoláinkon kiváltkép lelkész- és tanítóképzőkben való meghonosítása nemcsak azon üdvös haszonnal járna, hogy az ifjút az élet számára előkészítené s öntudatos magyarosító működésre képesítené; hanem még iskolában léte alatt is elvonná a meddő pártoskodástól, lelkesedését nemes irányba terelné. A talaj hozzá ifjúságunkban elég kedvező, csak legyenek vezetők, kik a vetést megkezdjék. Bereczhy Sándor, ev. segédlelkész. A pápa karácsonyi allokuciója. XIII. Leo pápa mult évi dec. 24-én fogadta a Vatikánban a bíbornoki kollégium szokásos karácsonyi tisztelgését. A mikor is Sacconi bibornok üdvözölte a bíbornoki kar nevében a pápa Ő szentségét. Hogyan kerül ez a jProt. egyh. és isk, lapc

ba? Mi közünk nekünk ahhoz protestánsoknak, hogy mikor és kik tisztelegnek a római pápánál r Ezt a szemrehányást tehetné buzgó olvasóink közül nem egy, midőn a fönti címen szeme akaratlanul megakad. Hát csak azért, mert ügyeinket is érinti a pápa allokuciója. Ugyan is, miután indignálódó elégületlenségének adott volna a pápa kifejezést, melylyel az olasz udvar iránt viseltetik, hogy az általa tervbe vett kolera-kórház fölépítése elé jogi akadályokat gördített, jónak látja következőleg folytatni beszédét, a bibornokokhoz tartva, de szánva az egészvilágnak : ,Mély sajnálattal és végtelen aggodalommal tekintjük ezt a gonoszságot (sic), melylyel a protestánsok szabadon és büntetlenül terjesztik ereta*