Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-03-22 / 12. szám
nek(< ugyanhát miben különböznek a pogányoktól?! Bizony, bizony, ha oly szerfelett elszomorító nem lenne az a bigottság : korunknak ily eseményei felett csak nevetnünk lehetne. M. K. Böngészet — a »Prot. egyh. és isk. lap« ból, — Az egyházlátogatás. Most, midőn e sorokat irom, vidékünkön oly hideg van, hogy a befűtött kemencében a kenyér nem ugy sül, hanem ugy fagy meg. Mikorra pedig e sorok világot látnak, meglehet hogy fellágyul az idő s akkora sár lesz, hogy az Európában elmerült ló keresztülsülyed a földön s Amerikában búvik elő. Hanem azért az espereseknek el kell indulni a kéjutra, az egyházak látogatására. Már egyszer, mintegy négy évvel ezelőtt, fölemeltem szavam a íeZilátogatás ellen. De valamint az oroszlán üvöltését semmibe sem veszik a verebek, ugy az én kiáltó szómra sem hederített semmit az esperesi had. Pedig akkor is annyi okos okot okoskodtam ki az oktalan téli látogatás ellen, hogy érveim súlya alatt meggörbülni hittem a legvastagabb nyakat is. De hiába 1 Nem született még olyan kálvinista esperesi nyak, mely meg tudna hajolni! Akkor elmondott okaimat most nem ismétlem. Hiszen e lap nem — kathedra, hol ugyan azt a beszédet évenként legalább egyszer ismételni szoktuk, legfeljebb a szentlecke srófján igazítunk egyet, azt hívén, a prédikáció hasonlatos a verklihez, melynek csak a srófján kell igazítani, mindjárt más nótát fú 1 Nem ismétlek tehát, hanem egy pár egészen uj, képzelhetlenűl fontos okot hozok fel, s ezek egyike im ez: ma már még a legkisebb faluban is el vágynák terjedve a cséplőgépek. Ezt a beszédet pedig ne vegye tréfára senki s ne keressen benne oly forma célzást, mintha talán az esperes cséplőgép vagy pláne törköly-prés volna. Ennek a furcsa beszédnek igen komoly értelme van. Tudniillik : Mindenütt el levén terjedve a cséplőgépek, a gabonakikészités (cséplés, nyomtatás) mindenütt bevégződik augusztus közepéig. Nem ugy, mint csak néhány évvel is ezelőtt, a midőn sokszor még sz. Mihály nap táján is valcerozott — kínjában — a szegény ember még szegényebb lova az ágyáson, hogy kiküzdje a kalászokból azt az istenáldást, a mi még ki nem csírázott, vagy a verebek és egerek kegyes jóvoltából megmaradt. Az esperes tehát nagyon könnyen teljesíthető dolgot parancsol, ha elrendeli, hogy az egyházi hivatalnokok gabonanemű járulékai augusztus utolsó napjáig beadassanak. Egyúttal azt is, hogy azon egyházakban elrendeli, melyekben közvetett adózás van, az az, a melyekben az elöljárók szedik össze a gabonát s egyszerre szolgáltatják át a hivatalnokoknak : az átszolgáltatásnak mind addig megtörténni nem szabad, mig ő — az esperes — meg nem jelenik. O tehát elindul szeptember elején, az év legkedvesebb havában. Ekkorra már ő is elvégezte dolgát a szérűn, a szüret pedig még messze van. Tehát utazhatik gond nélkül. És utazhatik kellemesen. Térdig érő sár helyett jár az őszi rózsák között, mint egy pillangó. Hó és zúzmara helyett a gyümölcsfák pirosképű angyalai ragyognak rá, mint Ádámra a paradicsomban. Viharok és böjti szelek, e mostani útitársai helyett megáll felette a fénylő nap, mint egykor Gibeonban. Igazán kéjut. Hát még a papnék — ezek az áldott teremtések, kik talán nem is olyan matériából vágynák alkotva, mint más asszonyiállat, mert bennök a lélek nem egyébb, mint tiszta jóság, a sziv nem egyébb, mint csupa vendégszeretet — mennyire örvendeznek, hogy nem kell félteni, az esperes urat a meghűléstől, mint télen, midőn a vendégszoba csak épen az egyházlátogatás napján fűlik, vagy legfölebb akkor, mikor családi ünnep van, azaz, disznótor. A papok is — ezek a különben barátságos emberek, de a kiktől egy kis medveszerű morgást nem ritkaság hallani — nem zsörtölődnek a drága sok fáért, mely az esperes visitatiókor a nagy fűtésnek miatta elfogyatkozik ! Az esperes tehát megjelenvén szeptemberben minden egyházban, szokott módon végzi a vizsgálatot. Mert hiszen a can. visitatio minden részletére, minden egyes kérdő pontjára épen ugy nyerhet feleletet szeptemberben, mint az év bármelyik hónapjában. — Ennek végeztével felszólítja a gondnokot és presbytereket, hogy az összeszedett gabonát — mutassák meg Az egyházlátogatásnak kétségkívül ez a legérdekesebb mozzanata. Most tűnik ki, milyen hát az a gabona, mely nem közvetlenül az egyház hivatalnokok, hanem ezeknek teljes visszavonulásával az elöljárók által szedetett össze ? Vájjon igaz-e az, a mit a lukma-dicsőitők mondanak, hogy az ily szedelék nem egyéb, mint megrostált — rostaalja ? Az egyház magtárának ajtója feltárul s im az esperes előtt dagadozik két gyönyörű halom, mint a Salamon menyasszonyának emlői. Az egyik halom búzából, a másik rozsból épült. (Ma még számtalan reformált egyházban nem hogy szeptember elejére, de annak végére sem gyűlik össze az egyházi hivatalnokok gabonája. De olvastunk-e valaha esperesi körlevelet, mely a gabonának vagy más egyházi adónak egy bizonyos határidőre leendő beadását elrendelné? Soha. Kapjuk, mikor adják s olyant kapunk, a milyent adnak. Magunkra vagyunk hagyatva. De próbálja meg csak az esperes elrendelni a gabonának szept. i-re leendő beadását, s tegye felelőssé a presbyteriumot mind a határidőre, mind a gabona minőségére nézve : fogadom, hogy nem fog találkozni egyház, mely vakmerősködnék az esperesi parancsnak nem engedelmeskedni.) Az esperes tehát meglátván a dagadozó halmokat, igy szól Mózessel a jelenlevő presbyteriumhoz: »ezután is azt miveljed a mi igaz és jó, hogy jól légyen dolgod.* O azonban nem csak tapintatos és erélyes esperes, hanem practicus ember is. Tudja, hogy mikép némely hetyke gavalléron a fehér ing-nyak és vasalt kézelő sokszor takar szennyes inget: ugy a legpiszkosabb garmadát is le lehet takarni s tetszetős színűvé tenni egy pár zsák tiszta gabonának ráöntése által. Előkeresteti tehát a lapátot s a garmadán orvos-rendőri boncolást vitet véghez. Hadd lássuk — ugy mond — hogy ennek a garmadának olyan egészséges-e a tüdeje, mája, mint a milyen ékes az ábrázatja. ? Feltéve, de meg nem engedve, hogy találkoznék olyan elvetemült presbyterium, a mely mindenféle söpredéket elfogad s hogy az esperest kijátsza, a szemétrakásokat válogatott gabonával megfesti, de a turpisság a boncoláskor kitűnik : ily esetben az esperes az egyház hivatalnokait e gabona elfogadásáról szigorúan eltiltja s az összegyűlt hitványságot az azt összegyűjtő gondnok s presbyterek rendelkezésére bocsátván, velők, saját zsebjeikből, az összegyűjtött gabona piaci árát megfizetteti. Ha brachíummal is de megfizetteti. — Ellenben a kifogástalannak talált gabona elfogadására az egyház hivatalnokait felhatalmazza.
