Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-03-22 / 12. szám

költeményt szavalta el hatásosan, Kélernek »Egy honvéd sorsa« c. szép költeményét pedig Nemes Győző III. éves szavalta el érzéssel. Ifjabb Sz. Nagy Károly »Talpra magyar* c. compositióját Greisiger János zongorakisérete mellett szépen elénekelte a »tan. kép. dalegylet.« Wittclien Aladár III. éves képezdész jelesen sikerült alkalmi felolvasásán gyönyörködött a szép számú közönség. Vajda Péter »Á7 bánt* c. költeményét Kardoss Gy. III. éves t. képezdész szavalta el sikeresen, de a hazafias ünnepélynek legkimagaslóbb pontját Kéler Gyula növendéknek nagy hatást keltő szavalata képezte. Petőfinek »A nemzethez« c. költeménye valóban jó szavalóra akadt Kélerben 1 Végül vOs Buda népe föl szaporán* indulónak ismételt eléneklése méltó befejezését képezte a hazafias emlékünnepélynek. Tanügyünk leendő mivelői haladjanak tovább is ezen uton s terjeszszék lelkesen a magyar igét 1 Hogy az eperjesi ev. prot. collegium hü őre és védbástyája a magyar nemzetiségnek a haza éjszaki határán, erről bizonyságot tett ez alkalommal is derék hazafias ejusága. Szerencse föl! Dr. Szlávik. T A R C A. Holt fiu felett. (Bachat Dániel, II. Móz. 22, 29.) Mikcnt örültem óh fiam neked 1 Benned virultak szép reményim ; Nyomor fiait éltető eget Láték szemednek tükre fényin ; Te benned éltem ; úgy szerettelek E rút világban látva dísznek. S most? — mért adának nékem az egek, Ha oly korán a sírba visznek ? — Panaszt ne mondj lelkem, nyugodj' meg afölött 1 Az Úr kívánja őt, hiszen elsőszülött. Bölcső-dalokakn bájos hangjai Alig zenegtek el s tenéked Szerelmes, édes anya ajkai Nem mondhatának még regéket : S im' arc beesve, hült a homlokod, Eltűnt szemednek tiszta lángja ; Bölcső helyett lesz sírhalom lakod, Szivemnek ékes, tört virágja! — Panaszt ne mondj lelkem, nyugodj' meg afölött! Az Ur kivánja őt, hiszen elsőszülött. Szülők siralma nem hat el hozzád ; Nézd hát a két kis drága testvér Omló könyüit s halld a panaszát! Nem hallod ? ajka hogyan esd, kér? — Nem hallod, óh már nem, hívásukat! Nem földi, — égi angyaloknak A hangja hívja égbe társukat, Hol szem nem látta fénybe' laknak. — Panaszt ne mondj lelkem nyugodj' meg afölött! Az Úr kivánja őt, hiszen elsőszülött. Itt töltöm íme hideg, holt alak Veled utolsó éjszakámat. Fájó könyűim egyre omlanak, Leli cem — szivemben dúl a bánat. Virág, ha hervad, oh miért is terem ? Remény minek, ha csal, ha sebez ? Érzem karodnak súlyát Istenem ; De hiszem : ott fent édesebb lesz. Ezen hitembe' hát megnyugszom afölött. Itt van fiam, vedd át, hiszen elsőszülött! Az itt közlött vers fordításban Bachat Dániel budapesti evang. esperes urnák egyik költeményét mutatjuk be. Egyike ez azon költeményeinek, melyeket még a mult évben »Kegyes hangok * (Zbozné zvuky) cím alatt elhunyt neje emlékének szentelve adott ki egy kötetben. E költemény-füzet megjelenéséről a magyar prot. olvasó közönségnek azért is méltó tudomást vennie, mert ez egyik módját mutatja meg annak : mikép lehetne a tót nemzetiség túlbuzgó híveivel azt, a mi a magyar szellem terméke, ennek alapján pedig a magyar nemzetet is megszerettetni, s így az eddig egymással szemben álló gondolkozásmódok ellentéteinek disharmoniáját kellemes, áldásos összhangzattá változtatni. Az óhajtott összhangzatot nagy mértékben elősegítő hangok gyanánt tekinthető nevezett szerzőnek »Kegyes hangjait« azért, mivelhogy Arany, Dalmady, Győry, Gyulai, Petőfi, Petrovics (szentesi ev. lelkész), Szász Károly, Székács, Tompa és gr. Zichynek egy-egy, illetőleg két-két költeményét ismerteti meg, ha bár cseh nyelvre fordítva, a tót olvasó közönséggel. Már pedig, a ki egy »Füstbe ment terv« vagy »Fiamnak« című, s hasonló kedves, szép költeményeket megismer : lehetetlen, hogy a közöny jegét el ne olvaszsza a becsülés és a szeretet ébredező melege azon nemzet iránt, melynek ama költeményei szellemi kincsét képezik. Hiszszük, hogy a szerző még nem fogja letenni a lantot, amint azt aÁjánlás^-ában emliti; hanem szépen zengő »Kegyes hangjaival« az összhangzást emelni ennekutánna ís iparkodandik. Csepregi György, evang. lelkész. Báthori Gábor dunamelléki superintendens püspöki látogatása 1816—1819-ben.*) (Vége.) Az 1819-ik esztendei Generális Canonica Visitátionak különösen a Solti Tractust illető Resze. A solti e. megye látogatásában Császári Lósy Pál viceesperes egyik állandó kísérője volt Báthory Gábornak s a látogatás bevégzése után leírta tapasztalatait, észrevételeit, leírta a nagy püspöknek hozzá méltó díszes fogadtatását, de egyszersmind azt is, hogy Báthory miként használta fel ezen ünnepélyes látogatást. Ezen feljegyzésekből közlünk még egy némely töredéket s ezzel bevégezzük az oly sok érdekes mozzanatot tartalmazó tudósítás közlését. Lósy előadván, hogy B. G. a solti egyházmegye egyházait**) mely rendben látogatta, elbeszélvén, hogy mindenütt nagy díszszel örömmel fogadták, a házak, utcák feldíszítve, virággal zöld galylyal behintvevalának, a harangok meghúzattak, több helyütt mozsarakat puffogtattak stb. igy folytatja : Megjegyzésre méltó, hogy a kísérőben együtt utazó T. T. Prédikátorok gyönyörködve szemlélvén ezt a jeles kinyilatkoztatású közönséges buzgóságot, azt nem csak előhozták s emlegették ottan ottan magok között ; ha*) Lásd 10-ik s az előző számokat. **) Ekkor még Vadkert, mely most a keeskeméti e. megyébe van bekebelezve, a solti tractnshoz tartozott.